Ki vagy te? (Hyunjin ff.)

30. Rész

*WooBin POV*

A Felixtől kapott kulcsot elforgattam és beléptem a nappalijába. Csend volt, így azt gondoltam hogy alszik, ezért a háló felé indultam. MinAh a fiú ölében ült és úgy csókolóztak. Nem vették észre hogy ott vagyok, mert annyira lekötötte őket hogy egymást falják. Kihátráltam a szobából és magam után bezártam az ajtót.

A parkolóban Hyunjin várt rám. Megkért hogy kérdezzek rá a fiúnál hogy mi folyik itt, de én úgy látom hogy ez teljesen egyértelmű.

-Na? -kérdezte idegesen.

-Nagyon úgy tűnik hogy együtt vannak -ingattam a fejem csalódottan. Darabokra tört a szívem, és MinAh ezt nagyon jól tudta, hisz elmondtam neki hogy mit érzek.

-Biztos ez? -kérdezősködött tovább. Nem akarta elhinni.

-Felix félmeztelenül fekszik az ágyon, az ölében MinAh-val és falják egymást. Ennél biztosabb nem is lehetnék -csattantam fel mérgesen. 

*Hyunjin POV*

WooBin szemében könnyek csillogtak, ahogy az utolsó szó is elhagyta a száját. Bennem viszont egyre erősebben keveredett a düh és a féltékenység. Puszta kézzel meg tudtam volna folytatni Felixet, azért amiért elvette azt ami az enyém. MinAh az enyém volt. Szükségem volt rá, ő pedig elhagyott, hiába ígérte azt hogy nem teszi meg.

Haza vittem a fiút, aztán hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam Maját. Mérges voltam MinAh-ra amiért megcsalt, pedig igazából együtt sem voltunk.

Otthon letusoltam és a kanapén ülve várakoztam. Utólag talán meg fogom bánni, de most ez a legkisebb mértékben sem érdekelt. Kapcsolgattam a távirányítón a gombokat és arra gondoltam hogy beszélnem kéne a lánnyal. Elhatározta hogy felhívom, ám ekkor megszólalt a csengő. Letettem a telefont és beengedtem Maját.

-Tudtam hogy szükséged van rám -vigyorgott önfeledten. Szükségem volt rá, mégpedig azért hogy kiverjem a fejemből MinAh-t.

-Csak fogd be -vetettem neki oda, de mintha meg sem hallotta volna. A nyakamba csimpaszkodott és csókolni kezdett. Érzelmek nélkül vettem birtokba ajkait és az ágy felé kezdtünk hátrálni. Kiéhezett ragadozó módjára vetkőztetett, viszont én sem fogtam vissza magam. Letéptem felsőjét, amitől felkuncogott de nem hagyta abba.

*****Time skip*****

Az alattam lévő lány zihálását hallgattam és az undor amit éreztem leírhatatlan volt. Nem a lánytól hanem saját magamtól voltam rosszul, amiért ilyen gyenge vagyok. Nem bírok a saját, átkozott, értelmeimmel. Csődöt mondtam. MinAh teljesen megváltoztatott és ez még jobban kikészített. A tudat hogy érzelmileg függők attól a lánytól szíven ütött.

-Maradjak még? Szívesen aludnék itt -törte meg a csendet Maja.

-Bocs -másztam le róla és az ágyra dőltem. Arcomat a tenyerembe temettem és olyan erősen dörzsöltem hogy az már fájt. Végül a hajamba túrtam és oldalra néztem ahol a lány éppen öltözködött. Amikor készen lett felmászott mellém hogy adjon egy búcsú csókot ahogy mindig is tette, de ezúttal elfordítottam a fejem, így csak az arcomat érte el. Kínosan elnevette magát, majd egy 'majd hívj mondat után távozott.