Ki vagy te? (Hyunjin ff.)

7. Rész

Kétségbe estem és rettegtem. Görcsösen szorongattam a ruhám szélét az egyik kezemmel, míg a másikkal a kanapét markolásztam. Az elmémben újra és újra felbukkant az a kép, ahogyan az ágyhoz kötöz és akár egy ragadozó úgy marcangolja szét a testem és a lelkem egyaránt. Minden egyes porcikám remegett a félelemtől. Hiába utáltam Hyunjint mégis egy kicsit jobban éreztem magam mellette.

*Hyunjin POV*

A telefon hívás után teljesen megváltozott. Mintha félt volna valamitől vagy valakitől. Tisztában vagyok a saját szabályaimmal de mégis ez a lány más. Tényleg nem akartam tőle semmit, mégis úgy éreztem hogy segítségre szorul. A konyhába sétáltam a telefonommal.

-WooBin. Nem tudod annak a Felixnek a számát?- kérdeztem tőle amikor felvette.

-Miért keresed?- kérdezett vissza

-Csak beszélni akarok vele.- mondtam.

-Várj egy kicsit. -tartotta távolabb a készüléket. -Felix téged keresnek. -nem akart velem beszélni, de azért bele szólt végül.

-Igen?- kérdezte unottan.

-Tudom hogy utálsz meg minden, de MinAh nagyon furán viselkedik amióta kapott egy érdekes hívást és szerintem szüksége van rád.

-Hozd át. Mindjárt küldöm a címet.- lecsapta a telefont.

Nem értettem miért volt ennyire ideges, de átragadt rám is. Vissza mentem a lányhoz és elé álltam. Megfogtam a két kezét hogy talpra állítsam. Amikor hozzá értem összerezzent az érintésemtől.

-Gyere, átviszlek a barátodhoz. -mondtam neki. Egy aprót bólintott, de nem mozdult. Egy kicsivel közelebb léptem hozzá mire ő a hasamra helyezte két apró kezét, majd a homlokát a mellkasomnak döntötte.

-Azt hittem utálsz -mosolyogtam rá amikor végre felnézett.

-Maradjunk annál hogy most kevésbé vagy utálatos. -nézett a szemembe.-Menjünk.- engedett el és az ajtó felé lépett.

Jól esett hogy ezt mondta, bár tényleg nem tudom miért érdekel ennyire, hogy mit gondol rólam. Csendben utaztunk, nem akartam rontani a helyzeten, így is eléggé maga alatt volt. Viszont kevesebb megvetés volt a szemébe az irányomba ami azért már haladás.

Felix aggódó arccal nyitott ajtót. A lány egyből a nyakába borult és sírni kezdett. A fiú csak simogatta a hátát, én pedig arra gondoltam hogy milyen jó lenne most a helyében lenni. Jézus miket beszélek, nem is ismerem, ráadásul egy iskolába is járunk. Tegnap beszéltünk először a három év alatt, mégis úgy érzem hogy szeretném megismerni. 

WooBin is előkerült, mégpedig a hálószobából, Otthonosan mozgott a lakásban, pedig most járt itt először. Vigyorogva állt mellém.

-Haza viszel?-kérdezte tőlem.

-Persze, gyere.-bizonytalanul fordultam a két ölelkező felé- Mi megyünk, nem zavarunk.

-Hé Hwang, kösz hogy áthoztad- szólalt meg Felix. 

-Nem vagyok akkora seggfej mint ahogy azt gondolod.-jelentettem ki.

-Lehetséges- küldött felém egy halvány mosolyt.

Kiléptem WooBin után a lakásból, mielőtt bezártam volna az ajtót még visszanéztem a keservesen síró lányra. A kocsi felé haladtunk, a barátom folyamatosan vigyorgott.

-Ne mond hogy tényleg ágyba bújtál vele.-ráztam a fejem 

-Veled is ágyba bújhatok ha ennyire zavar.- nézett rám.

-Inkább kihagyom- szálltam be az autóba.

-A szabályaid nem csak a nőkre vonatkoznak?- húzta fel az egyik szemöldökét.- Ne ítélkezz amíg nem próbáltad.

-Mondom inkább kihagyom. Nem akarom tudni mit rejtegetsz a ruháid alatt.- mutogattam rá

-Ó, nagyon meglepődnél.- vigyorgott még szélesebben.

-Egyáltalán miért is beszélünk erről még mindig?- ráncoltam a szemöldököm.

-Jaj ne már Hyun, ne légy morci, nem gáz ha nem bírod sokáig.- elképedve néztem rá.

-Te most leszóltad az ágyban nyújtott teljesítményemet?

-Én ugyan nem -emelte fel a kezét védekezően, majd kitört belőle a röhögés.