Ki vagy te? (Hyunjin ff.)

16. Rész

*Hyunjin POV*

Maja távozása után vettem egy forró zuhanyt és törölközővel a derekamon léptem ki a fürdőből.  Öltözni indultam amikor hallottam a kopogást. Világosan megmondtam neki hogy mennyen el. Idegesen indultam a bejárat felé és szinte feltéptem azt.

-MinAh? -lepődtem meg amikor megláttam az ajtóban ácsorgó lányt. Hirtelen eltűnt minden idegességem és nagyot sóhajtva engedtem le vállaimat.

-Jaaaj -fordított hátat nekem. -Nem akartam rád törni, csak bocsánatot akartam kérni amiért bunkó voltam. -mondta a lány.-De már megyek is, nem zavarlak. -indult el a lépcső felé.

-Várj! -szóltam utána. Nem tudom mi ütött belém, de nem akartam hogy elmenjen. A közelemben akartam tudni, szükségem volt arra hogy mellettem legyen. Bár nem ismertem, mégis úgy éreztem hogy ő más mint a többi. Egyre többet gondoltam rá, pedig tudtam hogy nem szabad.

-Igen? -torpant meg a folyosó közepén, de nem fordult meg. Tiszteletben tartotta azt hogy nincs rajtam elég ruha, nem kíváncsiskodott és nem leskelődött.

-Bocs hogy egy paraszt voltam, csak nem akartam hogy elmenj vele -motyogtam a végét. Igazság szerint nem ezt akartam neki mondani. Be akartam hívni egy kicsit. Beszélgetni akartam vele és többet megtudni róla.

-Miért? -tette fel a kérdést. Ezek szerint tisztán hallotta a mondat második felét is.

-Mert nem érdemel meg téged -fújtam ki a levegőt amit bent tartottam.

-Semmi közöd ahhoz hogy én kivel randizok -mondta egy kicsit halkabban.

-Bárki mással, de vele nem mehetsz el. -közöltem vele szárazon. Testtartása megváltozott, felszívta magát, megfordult és megindult felém. Talán egy kicsit megijedtem a tekintetétől, de leginkább meglepődtem hogy mennyire indulatos.

-Nekem te ne parancsolgass -kezdte ütni a mellkasom. Nem volt erős, de mégis éreztem a dühét. -Alig egy hete ismerjük egymást, nem vagy a barátom, gyűlöllek Hyunjin. -lökött meg egy kicsit, amitől egy lépést hátráltam. Hátat a falnak vetette és úgy nézett rám szúrósan. Elé léptem, ő pedig újra meg akart ütni, de ezúttal megfogtam mindkét csuklóját és a lábammal berúgtam az ajtót, mert nem akartam hogy bárki meglephessen minket.

-Engedj el Hyunjin.. -rángatta a kezét.

-Csak akkor ha nem fogsz újra megütni -néztem a szemébe. Elvesztem fekete íriszében, mindennél jobban akartam hogy kedveljen.

-Jó..-fújtatott idegesen. Várta hogy engedjem el, de ekkor tekintetem levándorolt telt ajkaira és valami megtört bennem. Gondolkodás nélkül hajoltam rájuk, érezni akartam az ízét, tudni akartam milyen.

*MinAh POV*

Gyűlöltem a fiút, de az ajkai annyira édesek és puhák voltak. A testem többet akart tőle, de én inkább az eszemre hallgatok és egyszerűen ellöktem magamtól. Az arca meggyötört volt, mintha csatát vívott volna önmagával.

-Jobb ha most elmész..- engedte el a kezem és kitárta az ajtót. -Erről pedig, kérlek ne szólj senkinek. -sóhajtotta.

-Semmi sem történt -vágtam hozzá majd szinte rohanva indultam meg a parkolóba ahol WooBin és Felix vártak rám. Azért rosszul esett hogy úgy kezelte a történteket mintha valami oltári nagy hiba lett volna. Ugyan az az érzés kerített hatalmába, mint amikor YonSun elkezdett érdekelni. Könnyeim próbáltak utat törni maguknak, de erős akartam maradni a fiúk előtt.

-Minden rendben ment? -kérdezte WooBin aki a visszapillantóból nézett rám.

-Persze..- erőltettem magamra egy halvány mosolyt. Össze voltam zavarodva. Nem értettem, hogy miért tette amit tett. Hyunjin számomra egy rejtély volt, és nem tudtam hogy meg akarom-e fejteni.

-Haza doblak titeket, aztán én is megyek a dolgomra. -mondta a fiú leginkább Felixnek.