Ki vagy te? (Hyunjin ff.)

8. Rész

*Felix POV*

MinAh a könnyeivel áztatta a pólóm, miközben én a haját simogattam. Amikor egy kicsit megnyugodott, leült az egyik bár székre. Hoztam neki egy pohár vizet, és vele szemben foglaltam helyet.

-Mi történt?- kérdeztem tőle

-YonSun.. - szipogta -A lakásomon van, és nem merek haza menni.

-Azt hittem már régen vége és nem tartjátok a kapcsolatot.

-Havonta eljön hozzám és mindig kényszerít.- törölgette a szemét.

-Ezt miért nem mondtad eddig?- háborodtam fel.- MinAh tönkre tesz az a seggfej.

-Maradhatok éjszakára?-nézett rám esdeklő tekintettel, mintha meg se hallotta volna az előző kérdésemet.

-Mondtam már, ha akarsz ide is költözhetsz- simítottam meg az arcát.

Azt szerettem volna ha mindig a közelemben lenne. Nem akartam egy percre se magára hagyni. Mindig arról álmodtam hogy egyszer viszonozza az érzéseimet. Olyan régóta vágyok az érintésére, a csókjára, vagy egyszerűen csak arra hogy mellettem aludjon el és mellettem ébredjen. Azért viszek ágyba másokat hogy ne érezzem magam magányosnak amikor ő nincs mellettem.

-Köszönöm Lixie. Te vagy a világon a legjobb barát.- borult újra a nyakamba.

-Tudom.- sóhajtottam egy hatalmasat.- Éhes vagy?

-Nem igazán- motyogta a nyakamba. Leheletének melegétől végig futott rajtam a borzongás.-Inkább csak lefürdenék és aludnék egyet.

-Ahogy szeretnéd.-mosolyogtam rá.- Adok neked ruhát amiben aludhatsz.

*MinAh POV*

Kaptam egy hosszú pólót és egy melegítő nadrágot, ezekkel vonultam be a fürdőbe. Beálltam a forró vízsugár alá és hagytam hogy a víz kitisztítsa az elmémet. Így csak halogatom az elkerülhetetlent. Egyszer haza kell mennem és ki tudja lehet ott lesz még. Talán Felix elkísér ha szépen megkérem.

Elzártam a csapot és kiléptem a kis láb törlőre. Egy tiszta törölközőt vettem ki a szekrényből és mindenhol jól áttöröltem a testem. Felvettem a kapott ruhákat amik nagyobbak voltak mint én, így lógott rajtam a póló. Utoljára még a tükörben megnéztem magam és ott hagytam a fürdőt.

Sokszor aludtam Felixel, így a szokásos módon vetettem bele magam az ágyába. Ő még a konyhában vacsorázott, amikor végzett az evéssel lefürdött és pizsamában bújt mellém. Az alvós ruhája neki is egy kinyúlt póló és egy melegítőt takart.

-Lixie. Holnap haza kísérsz?- kérdeztem tőle halkan.

-Persze, amúgy sem engedtelek volna el egyedül - nyomott egy puszit a fejemre.

-Amúgy..- fordultam felé vigyorogva- Te és WooBin?

-Mi van velünk?- forgatta a szemét, de láttam a sarkában megjelenő nevető ráncokat.

-Ajj ne már. Tudod te jól..- hajoltam fölé hogy a szemébe tudjak nézni.

-Áhh szóval arra vagy kíváncsi hogy mit csináltunk? -vigyorgott ő is. -MinAh. Tanultunk. -komolyodott el.

-A hálószobában? - meg akart fordulni de fölé kerekedtem és nem hagytam. -Most miért vagy ilyen? Tudod hogy az én szerelmi életem milyen sivár. -ingattam a fejem. Felix alattam feküdt én pedig a combjain ültem, úgy néztük egymást. Egy alig hallható sóhaj hagyta el a száját.