Ki vagy te? (Hyunjin ff.)

17. Rész

*Felix POV*

Az óráim után egyenesen haza siettem. MinAh-t egész nap nem láttam, ami egy kicsit nyugtalanított. Seungmin és WooBin nemsokkal utánam érkeztek. Nem számítottam rájuk, de örültem hogy elterelhetem a gondolataimat a lányról.

-Most én jövök -mondtam. Seungmin mélyet szívott a cigarettába és felém hajolt hogy a füstöt a számba fújhassa. Alapból ki nem állhatom a dohányzást, de azért egy ilyen sexy pasinak nem lehet ellenállni. Ajkai lassan tapadtak az enyémhez, ami nagyon jól esett.

-Ne már, a végén féltékeny leszek -nyavalygott WooBin. Nevetve fújtuk ki a füstöt, aztán a poharam után nyúltam, amibe Seungmin egy újabb kört töltött. Néha megengedtem magamnak egy-egy ivós estét, olyankor tényleg elengedtem magam.

-Te miért nem iszol velünk? -kérdezte homlok ráncolva Seungmin.

-Mert még vezetek -felelte egyszerűen.

Mindhárman a kivágódó ajtó felé kaptuk a fejüket. MinAh rontott be, és elég idegenek látszott. Lerángatta magáról a dzsekijét, aztán a cipőjét is lerúgta. Dühöngése közepette észre sem vett minket, csak amikor megindult felénk.

-Nekem is adjatok. -vágta le magát a földre és a cigis dobozért nyúlt.

-Azt már nem -kaptam ki a kezéből. Mérgesen meredt rám, amiért nem hagytam neki.

-Te is kezded a parancsolgatást? -fújtatott.

-Mi történt? -vette át a szót az egyetlen józan ember a társaságban.

-Az az idióta egoista barom. -vágta rá egyből.

-Hyunjin? Mesélj. -emelte a szájához a poharát, amiben egyszerű gyümölcslé volt.

-Randira hívtak amit én elfogadtam, erre ő kikelt magából és egyszerűen megtiltotta hogy elmenjek. -dobolt a térdein, miközben engem a rosszullét kerülgetett. Nem csak a sok piától hanem attól amit amit a lány mondott.

-Szerintem meg volt rá az oka. -vont vállat WooBin. -Ha ilyen indulatos akkor annak tényleg oka van. Valószínűleg védeni akart. Én azt tanácsolom hogy beszélj vele. -nézett a lányra aki erősen gondolkozott az előbb hallottakon.

-Woo segít ki a fürdőbe -fogtam meg a srác kezét. Nem bírtam tovább tartani a rosszullétemet. Morgott a gyomrom és ki akarta adni magából az italt.

-Gyere -karolt belém és felhúzott a földről.

*MinAh POV*

Lehet hogy igaza volt a srácnak és túl reagáltam az egészet. Bűntudatom lett amiért faképnél hagytam, miközben azt sem tudom miért mondta.

Néztem ahogy a két fiú eltűnik a fürdőben, aztán Seungmin a kezét az enyémre helyezte.

-Hmm..? -fordultam felé.

-Nyisd ki végre a szemed. -nézett rám komoran.

-Miről beszélsz? -kérdeztem nagyon halkan.

-Szeret téged. -intett a fejével a fürdő felé.

-Úgy mint a legjobb barátját. -mondtam neki. Ő keserűen felnevetett és a fejét ingatta.

-Ha te mondod.. -emelte fel az üveget hogy töltsön magának még.

-Nekem is adj egy kicsit -kértem tőle, addig amíg még kettesben voltunk. Felém nyújtotta az éppen kitöltött italt és húzóra megittam. Először marta a torkom a keserű ital, de utána átvette a helyét a meleg érzés.

-Még egyet? -lengette meg a vodkás üveget.

-Köszi -tartottam felé a poharat ő pedig megtöltötte.Kiittam az egészet aztán vissza adtam neki, mert a fiúk is végeztek és felénk igyekeztek.

-Minden oké? -kérdezte WooBin. Az alkoholtól kipirult az arcom és ő ezt észre vette.

-Persze -hirtelen ötlettől vezérelve folytattam -Elviszel hozzá?

-Biztos? -vonta fel szemöldökét.

-Egészen biztos. Bocsánatot kell kérnem tőle. Talán tényleg túl reagáltam az egeszet -vontam vállat.

-Veletek megyek -pattant fel a helyéről Felix és már az ajtóban állt. -Seungmin, maradsz még?

-Szerintem hívok egy taxit és haza megyek. -itta ki az üveg maradékát.

-Ahogy gondolod -bólintott a vöröske.

*Felix POV*

MinAh újra magára vette a cipőjét és a dzsekijét, aztán csendben sétáltunk a kocsihoz.

Zavart hogy valaki elhivta, az pedig még jobban hogy el is fogadta. Amióta az eszemet tudom szeretem őt. Tudom hogy gyáva vagyok az érzéseimet illetően, de ha ő nem érez ugyan úgy irántam akkor a barátságunk is rámehet amit nagyon nem akarok. Szeretek vele lenni úgy, hogy egyszerűen csak a legjobb barátja vagyok, de nem bánnám ha ebből több is lenne. Talán igaza volt Seungmin-nak abban, hogy ha nem lépek, akkor egyszer el fog fogyni az időm és már nem tehetek semmit.

Az út is szótlanul telt. Amikor mégérkeztünk, a lány kiszállt és a bejárathoz sétált. Éppen akkor jött ki egy idős hölgy így csengetés nélkül fel tudott jutni.
A mellettem ülő egy szót sem szólt csak a kormányra hajtotta fejét és lehunyta szemeit. Jól éreztem magam a srácokkal, talán még gyengéd érzelmeket is tápláltam irántuk, de ők mégsem voltak MinAh. A két fiú érzéseiben sem vagyok biztos, mert sohasem beszéltünk ilyenekről. Nem tudom hogy egyáltalán éreznek-e irántam valamit vagy ez számukra is inkább egy buli, egy kellemes időtöltés.

Tíz perc elteltével a lány kirohant az épületből. A sötétben nem láttam az arcát, de azt éreztem hogy zaklatott. Az alkohol egyre nagyobb hatással volt rám és kezdett a fejembe szállni. Minden lelassult körülöttem. WooBin haza vitt minket, egészen az ágyamig támogatott, aztán ment tovább mert dolga volt még.

A lány lefürdött és mellém bújt. Finom illata és meleg bőre megbabonázott. A vodka miatt nem voltak tiszták a gondolataimat és fel sem fogtam tetteim súlyát. Ezzel talán most mindent tönkre tettem.