Véletlen szerencse(Vkook)

🏀24.fejezet🏀

Előzmények
Tae amint megálltunk pattant ki a kocsiból és a két idióta felé kezdett el sietni hogy szétszedje őket én pedig mikor kicsodáltam magam még utoljára a szépségemen amilyen gyorsan csak tudtam elhajtottam onnan. Elkell felejtenem őt örökre.... Viszlát szerelmem....

Kook szemszög :

Olyan gyorsan vezettem haza amilyen gyorsan csak tudtam. Nem bírtam tovább...amint becsukodott mögöttem az ajtó sírva rogytam a földre. Újra megtörtént.... Ismét ellettem dobva... Hogy is gondoltam hogy Tae más lesz... Neki is csak addig kellettem amig szüksége volt a segítségemre és amint már nem volt szüksege rám már nem is érdekeltem... Pedig megígérte hogy nem igy lesz én meg hülye módjára hittem neki.. Tudhattam volna hogy ez lesz hisz ő már az is elején megmondta hogy hetero én pedig hagytam hogy elhitesse velem hogy lehet nála esélyem...minden hazugság volt. A csókok. Az ölelések. Az együtt alvások. Az ígéretek. Az érintések. Minden. Miért velem történik ez mindig?? Mit tettem amiért ezt érdemlem mindenkitől? Amiatt történt ami régen történt igaz? Azért kapom ezt mindenkitől mivel egy gyilkos csak ezt érdemli sőt rosszabbat... Nekem kellett volna akkor meghalnom nem neki... Megkellett volna hallnom... Megkellene halnom....
Amint beértem a szobámba mindent ami a kezem ügyébe került azt földhöz vágtam. Nem érdekelt semmi és senki csak megakartam szabadulni a fájdalomtól ami lassan teljesen felemészt engem... Én csak szeretnék valakit szeretni, azt szerettem volna hogy valaki viszont szeressen... Ez olyan nagy kérés volt? Én tényleg nem érdemlek ennyit sem? Mit kellene máshogy csinálnom? Mit rontok el folyton? Miért nem tud engem senki se szeretni? Rosszul csókolok talán? De hisz úgy tűnt élvezi a csókjaim. A testem nem elég jó? Nem vagyok elég izmos? Nem vagyok elég férfias? Nem vagyok elég érdekes és ezért unnak meg mindig? Min kellene változtatnom hogy valakinek elég jó legyek? Talán.... Talán elkellene mennem innen... Egy új életet kezdeni valahol máshol, ahol senki se ismer és mindent eltudnák felejteni.. Talán ott jobb életem lenne.Találnák valakit aki viszont tudna szeretni és talán még családot is tudnák alapitani vele. Lehetne egy boldog életem. Igen, mindent a hátam mögött kellene hagynom...
De..... Hogy őszinte legyek ott sem lennék boldog hisz hiába tudnák találni valakit aki szeret viszont az a valaki nem az akit én szeretek igy nem ér semmit sem. Ő nem Taehyung lesz. Nekem Taehyung kell. Én vele képzeltem el az életem csak sajnos ő nem velem......
Mióta haza értem azóta csak bőgök tudom nem túl férfias de ez van.... Valaki egyszer azt mondta nekem hogy a könnyeknél semmi sem tisztítja jobban a lelke és hogy vannak pillanatok, amikor egy férfi is sírhat, anélkül, hogy szégyenkeznie kellene.
Igy nekem miért kellene igaz?
Igazából nem tudom mit kellene csinálnom hogy ne fájjon... Elakarok felejteni mindent ami ma történt... Valahogy elkell felejtenem... Igaz is apámnak van jó pár alkoholja a dolgozó szobájába csak nem veszi észre ha lenyúlok párat de ha mégis észreveszi az se érdekel. Egyedül hagytak. Gyűlölnek és megvetnek engem azóta,igy ennyi nekem is jár...
Lementem az emlitett helyiségbe majd kinyitottam az üvegszekrényét amibe rengetek pia megtalálható és találomra kivettem párat, nem érdekelt hogy mi csak segítsen elfelejteni mindent egy időre. Már nem tudom hanyadik üveget bontom meg az erősebbnél erősebb piákból mikor hirtelen megcsőrren a telefonom először nem foglalkozom vele hisz eddig is hívogattak a srácok és még Taehyung is. Ő mondjuk nem tudom miért de nem is érdekel... Vagyis próbálok nem foglalkozni vele... Ma nem... Szóval emiatt meg se néztem ki hív de mikor már sokadjára is ugyan ugy hív valaki mérgesen felveszem a telefonom meg se nézve ki az.

-Mit akarsz? Förmedek a telefon másik oldalán lévő személyre.

-Elnézést maga Jeon Jungkook? Szólt bele egy ismeretlen hang mire egyből megilletődök majd elemelve a füllemtől okos készülékem megnéztem hogy kivel is beszélek éppen. Amikor megláttam hogy abból a korbázból hívnak amibe Namjoon is van egyből józabnabbnak éreztem magam.