Véletlen szerencse(Vkook)

🏀27.fejezet🏀

Előzmények :
-Mr Kim! Örülök hogy magához tért. Gyorsan megvizsgálom addig kérem menjen ki uram. Intézte utolsó szavait hozzám mire bólintva egy aprót kifelé vettem az írányt. Remélem mostmár minden rendben lesz. Bárcsak tudtam volna akkor hogy mi fog történni talán tehettem volna valamit....

Kook szemszög :

A folyosón egyből összefutottam Mingivel, akivel a napokban nagyon közel kerültem. Kimerem jelenteni ,hogy az egyik legjobb barátom lett. Egyből elmeséltem neki a jó hírt.

-Na mi ez a nagy öröm? A folyosó végén is látni ,a hatalmas nyuszi vigyorodat. Minek örülsz ennyire? Csak nem? Kérdezte boldogan, mire egyből bólogatni kezdtem.

-De.Felébredt végre. Mondtam boldogan, mire egyből rám ugrott, én pedig magamhoz szoritotva öleltem vissza. Nagyon boldog vagyok. Úgy érzem ,semmi sem ronthatja el a kedvem. Vagyis ezt hittem, addig amig meg nem láttam ,hogy kik jönnek felénk a folyosón. Az áruló banda. Egyből leolvadt az arcomról a vigyorom ,amit az engem ölelgető lány is észrevett ,de mivel nem engedtem el, igy nem tudhatta mi a bajom.

-Sziasztok. Köszöntek megállva előttünk, tisztes távolságra. Mingi egyből feléjük fordult, majd boldogan vissza köszönt.

-Kook. Tudnánk beszélni?  Kérdezte félénken Tae, mire rávezettem tekintettem. Majd végig mértem. A haja most kéken viritott, ami kibaszott jól állt neki ,bár neki mi nem? Öltözéke egy kicsit másabb volt a szokottnál. A lenge bő ruhák helyett ,most szűk fekete szaggatott nadrágot viselt ,fekete övvel ,felsőtestén pedig csak egy egyszerű fekete poló volt ,ami tökéletesen simult testére. Ami nem kicsit inditotta be a fantáziámat. A nadrágja is tökéletes kiemelte amiket kikellett, igy szinte nyálcsorgatva néztem rajta végig ,persze próbáltam nem mutatni ,hogy mindjárt a nadrágomba élvezek csupán a kinézetétől.

-Nem érek rá. Mondtam csak ennyit, majd Mingi derekát átkarolva ,sétáltam vissza Namjoon szobája elé ,ott hagyva a ledöbbent társaságot.

-Miért voltál ilyen bunkó? Azt hittem megbeszéltük ezt legutóbb. Adj neki egy esélyt Kookie. Karolta át a nyakam kezeivel, miközben aranyosan nézett fel rám. Ha nem épp mindketten a másik csapatban játszanánk ,akkor biztosan össze jönnék vele. Nagyon aranyos ,és vicces lány. Jól érzem magam vele.

-Csak te beszéltél ,én nem egyeztem abba bele, hogy adok neki egy esélyt. Amugy is terveim vannak, amik miatt semmiképp sem lenne jó ötlet ,bármilyen kapcsolatba is belefogni. Mondtam ,miközben átkaroltam a derekát, hisz félszemmel láttam amint Dr Cho épp felénk tart.

-Milyen terveid ,ha szabad tudnom?  Kérdezte gyanakvóan méregetve.

-Majd megtudod. A legfontosabb tervem az, hogy segítek Namjoonon. Mondtam csak ennyit. Még neki sem beszéltem arról ,hogy mit is tervezek ,és nem is akarok ha nem múszáj.

-Hogy akarsz neki segíteni vagy miben? Kérdezte zavartan. Most erre mit mondjak? Mondjam hogy 'ja hát ugy hogy neki adom a szívemet. " abba a pillanatba nyírna ki. De szerencsére nem kellett semmit ,hisz nyílt az ajtó és kilépett rajta Nam orvosa.

-Nyugodtan vissza mehet mostmár. Minden rendben van a barátjával. Felfog épülni. Mondta kedvesen, majd ment is a következő betegéhez.

-Majd még beszélünk, de múszáj beszélnem Nammal egy kicsit. Mondtam neki ,majd a fenekére csaptam ,ezzel utalva arra, hogy menjen a dolgára. Mire morcos fejet vágott, de nem foglalkoztam vele ,csak dobtam neki egy csókot, majd bementem Nammiehoz.