Véletlen szerencse(Vkook)

🏀15.fejezet🏀

Kook szemszög:

Reggel szokatlanul kipihenten keltem pedig biztos voltam benne hogy annyi papír munkám volt tegnap hogy még ma is azt csinálnám...basszus akkor elaludtam kôzben és nem fejezetem be....pattantak ki a szemeim viszont amit elôszôr megláttam az a szorosan mellettem alvó szépségem volt aki álmában teljesen hozzám préselôdôtt. Ez nekem fura. 100% hogy önként nem bújna hozzam inkabb aludna a földön. Mi történt? Bár ôszintén megmondva nem zavar a dolog. Hozzá tudnék szokni hogy minden reggel erre a gyônyôrû látványra kelnék...hmm milyen szép is lenne fôleg ruha nélkül..ahh.. na jó lekell állnom nem lenne szerencsés ha álmában támadnám le. Tuti akkor kinyírna...igy csak óvatosan arcára simitottam és gyônyôrkôdtem benne kihasználva az alkalmat. Egy idô után viszont nyitogatni kezdte csodaszép szemeit amik ugy ragyogtak mint a csillagok az égen. Annyira kibaszott gyônyôrû. Elôszôr zavartan nézett rám majd mikor rájôtt hogy mi is tôrtént és hogy kivel is van egybôl fülig pirosodott. Annyira aranyooos.

-Jó-Jó reggelt. Mennyi az idô? Kérdezte aranyosan alvástól rekedtes m3ly hangján amitôl igaz nem szép dolog de rándult egyet a farkam a gatyámban. Most gondoljátok el ahogy Kim kibaszott félisten Taehyung melletetek ébredve piros arcal csillogó szemekkel köszön nektek az amugy is mély hangja sokkal mélyebben és rekedtebbeb csendül fel. Titeket nem hozna lázba? Na látjátok. De tudjátok mit ne is képzeljétek el mivel ô kibaszottul az enyém. Érthetô ribancok?!

-9 sietsz valahová? Simitottam újra arcára.

-Nem dehogy. Tényleg nem is mondtam miért jôttem tegnap. Jutott eszébe hogy amugy el sem mondta jôvetele okát. Ami engem megmosolyogtatot. Annyira aranyos fejet vágott.
-Tudnánk most beszélni? A munkád miatt ne aggódj megcsináltam mindent amig te aludtál. Mosolygott rám szerényen.

-Komolyan? Azta. Kôszônôm. És igen most perpill ráérek. Kuncogtam fel majd ôsszekulcsoltam a kezeinket ezzel is tartva magamban a lelket hogyha az elkôvetkezendô percekben éppen elfog utasitani legalább legyen valami támaszom.

-Tudod azért jôttem hogy bocsánatot k3rjek a pár napja tôrtént dolgokért. Nem ugy gondoltam.nem akartalak megbántani csak megijjedtem.kezdett el magyarázkodni de megállitottam. Nincs szükségem erre.

-Ne. Állj le. Teljesen megértettem a reakciódat. Én sem reagáltam volna másképp ha olyan mellett kelekfel akit utálok vagy legalábbis undorodom tôle... éppen ezért nem kell magyarázkodnod fôleg nem nekem... vakartam meg a tarkómat szabad kezemmel ôsszekulcsolt kezeinket bámulva csak hogy még véletlenül se keljen ránéznem na meg jól az eszembe akartam vésni ezt a látvány és ezt az érzést hisz pontosan tudom hogy mi jôn ezután...kileszek kosarazva...

-Nem errôl szó sincs csak...én még szûz vagyok Kook. Mondta szégyenlôsen. Baszki el is felejtettem hogy ô még mennyire érintetlen is...ajj bárcsak én lehetnék neki az elsô és az utolsó is..
-Én az elsômet felejthetetlennek akarom nem pedig egy egy éjszakás kalandként megélni amire nem is emlékszem.. nem veled volt a baj hanem a helyzettel... kezdte el piszkálni ôsszekulcsolt kezünket zavarában. Szóval akkor mégsem undorodik tôlem? Vagy most mi van? Ha nem igy történt volna akkor nem zavarta volna ôt?

-Akkor nem undorodsz tôlem? Emeltem fel fejét az állanál fogva hogy a szemèbe tudjak nézni..

-Ne-nem. Rázta meg egy kicsit a fejét válasza kôzben.

-Akkor most nem bánnád ha megcsókolnálak? Kérdeztem mikôzben végig az ajkai és a szemei kôzt cikázott tekintetem.

-É-én...kezdett el dadogni de meg sem várva a válaszát kezdtem el az ajkai felé kôzeledni. Már majdnem megcsókoltam mikor leállitott.
-Várj..várj Kook. Elôtte szeretnék mondani valamit. Tolt egy nagyon kicsit el magától mire csalódott lettem. Akkor ezek szerint mégsem akar engem..igaz is az h nem undorodik tôlem az nem azt jelenti h akar is engem...én hülye... már megint elbasztam.