8-as számú - Number Five ff. /Befejezett/

4. rész- Sikertelenül

------Hayloft - Mother Mother------
------Coldplay - Viva La Vida------
------Shawn Mendez - There's Nothing Holdin' Me Back------

Reggel, mikor Liz felébredt, Ötös ölelésében találta magát, mellkasa fel-le mozgott, s esze ágában sem volt elengedni. A lány mosolyogva nézte szuszogó testvérét. Már régóta nem látta ilyen nyugodtnak és gondtalannak. A fiú mindig kattogott valamin, vagy éppen egy túl nagyra vágyó dolgot talált ki, amivel apját kiboríthatta, de most nem, csak pihent és talán álmában egy jobb helyen járt. Lizzy hamar megunta a bámészkodást és szabadulni próbált a fiú szorításából, ám ezt ő nem hagyta.

— Hova, hova hercegnőm? — Ötös egy perverz mosolyt húzott az arcára, viszont szemeit még mindig lehunyva tartotta.

— Mit mondtál? — 8-as ellökte magától báttyát, majd felült az ágyban és karba tett kezekkel pillantott testvérére.

— Semmit, semmit! — Hadarta el gyorsan ezután már ő is felült.

— De hát hallo... Tudod mit? Felejtsed el! Gyere, csinálok reggelit. — A lány kikászálódott fekhelyéről, majd a konyha felé vette az irányt.

— Oké, várj már meg! — Futott utána a fiú is.

— Szóval Ötös, tudsz valamit a világ végéről, vagy csak elvagy, mint hal a vízben? — Liz remélte, hogy testvére már tisztában van valamivel, hiszen nem igazán volt kedve, sem pedig ereje előröl kezdeni ezt az egészet.

— Hát, mint már mondtam, hogy nyolc nap múlva lesz. — Ötös helyet foglalt a konyhapultnál egy fa bárszéken, ami pont jól illett a ház dizájnjához. — És van még valami. — Ekkor elővett zsebéből egy üvegszemet és húga elé tette. — Azt még nem tudom, hogy kié lehet, de ezt találtam Luthernél, mikor ott ragadtam.

A lány felvette az asztalról, majd megforgatta ujjai közt. — Van rajta sorszám, abból ki lehet deríteni, hogy hol gyártották. — Liz szeme felragyogott ettől az ötlettől, hogy hátha neki jutott eszébe és akkor ő lehet a világ megmentője. Bár minden bevetésen segített testvéreinek, mégsem érezte magát a csapat tagjának, és nem érezte, hogy az a sok rajongás, amit régen kaptak neki szólna.

— Igen! És kiderítettem, hogy hol van a laboratórium, ma elmegyünk oda és kiderítjük, hogy kié lehet, de most csinált a reggelim asszony, mert éhes vagyok. — Ötös nagyon tevetett, tudta, hogy húga ezt a megszólalását nem fogja jó szemmel nézni.

— Te most leasszonyoztál? — A lány ezzel felkapott egy konyharuhát, majd egyenesen a fiúhoz vágta, aki meglepettségől lesett a székről és a helyiség hideg padlókára csapódott, ekkor már 8-as sem bírta ki nevetés nélkül.

— Kössz! Nagyon kedves vagy. — Ötös szúrós tekintettel fürkészte a lányt, majd felegyenesedett.

— Öröm, hogy újra itthon vagy! Megérdemelted. Amúgy nagyon fura, hogy stírölsz. — Felet szemrehányó hangon Liz.

— Csak mert minden másodpercben képes vagy hülyeséget csinálni, én csak vigyázok rád. — Vigyorgott a fiú, miközben könyökével megtámaszkodott a konyhapulton és öklével az állát tartotta. Édes pillantásokat vetve a lányra figyelte, mintha csak is színtiszta jóindulat szorult volna belé.

— Kuss, inkább edd meg a palacsintádat! — 8-as testére elé tette a tányért, amin ott díszelgett a reggelie, pár szem áfonyával ékesítve. Azért ezt sütötte, mert Ötös gyerekkorában szó szerint végtelen mennyiséget volt belőle megenni, és remélte, hogy ez mára sem változott meg.

— Köszönöm, asszony! — Ezzel a fiú mohón elkezdte falatozni, miközben egész végig egy lemoshatatlan vigyor ült az arcán, tudván, hogy Liz egyre idegesebb. Régebben is mindig az agyára ment, és ezt a „hagyományt" most sem akarta befejezni.