8-as számú - Number Five ff. /Befejezett/

20. rész- Vége?

------The Chainsmokers - Don't Let Me Down------

A nőt azonnal az akadémiára vitték. Élt, bár szíve alig dobogott, eszméletét vesztette. Luther karjaiban tartva cipelte be a hatalmas épületbe.

— Szerintem nem lélegzik. — Mondta 1-es aggodalommal teli hangon, míg nagy léptekben haladt előre.

— Ha nem sietünk, biztos meghal. — Ezzel Klaus már rontott is be a kapun, majd rohant a régi otthonába. Mikor mind beértek, Allisont lefektették a műtőasztalra. Grace rögtön segítségére sietett.

— Mély vágás van a gégéjén. — Jelentette ki a nő, miközben neveltlánya véres nyakát szorította. — Egyik ötöknek vért kell adnia!

— Majd én! — Hangzott egyszerre az összes testvér hangja.

— Én adok neki! — Luther túlnyomóan erős hangja elnyomta a többiekét.

— Attól tartok az lehetetlen fiam! — Szólalt meg Pogo a háttérből. Közelebb lépett az embercsoporthoz, majd folytatta. — A té véred sokkal inkább hasonlít az enyémhez.

A férfi csalódottan meredt maga elé. Ekkor Klaus ugrott elő. — Rá se ránts, nagyfiú! Szeretem a tűket. — 4-es ujjongva szökdécselt anyjához, s karját nyújtotta.

— Klaus Úrfi! — A majom ismét közbe vágott, ez a lehetőség sem felelt meg. — Hogy is fogalmazzak? A maga szervezete tele van méreggel.

— Majd akkor én! — Hallatszott egy apró, vékony hang Ötös háta mögül. Liz lépett elő, mire minden szem rászegeződött, s rövid karját a nevelőihez tartotta.

— Nem! — A fiú visszarántotta 8-ast csuklójánál fogva, de a lány kiszabadult Ötös szorításából, s visszament a műtőasztalhoz egy szó nélkül. — Szerintem még fiatal vagy ehhez!

— Nem! Hadd csinálja! — Szólt utána Luther is. Sikerült ezzel úgy ahogy meggyőznie az öccsét is, hogy nem lesz gond, bár ő csak 3-mas érdekeit volt képes nézni, nem foglalkozva azzal, hogy egy gyerekről van szó. Amint Liz meglátta a tűt, kissé hátrébb lépett, de meg kellett tennie, a nővére élete múlik rajta. Összefonta ujjait a mellette álló Ötössel, s mikor a hideg, fém tárgy a bőre alá fúródott, a lány erősebben megszorította kezét. Sohasem szerette az ilyesféle orvosi beavatkozásokat, ám csak pár pillanat volt az egész, bár neki úgy tűnt mintha órák teltek voltak el. Egy apró könnycsepp gördült le az arcán. Mikor véget ért, 8-as hátrált, hogy kereshessen egy ragtapaszt. Persze Ötös követte, hogy segítsen neki.

— Nem is volt vészes! — Nevetett fel a lány, de hangja még mindig remegett, s akadozott. Hevesen kutatni kezdett egy fém asztalon, hátha talál valami kötszert, de a szemeibe könny gyűlt, mely elhomályosította látását.

— Oh, Betty! — Ötös sóhajtott egyet, majd megtörölte kezeivel barátnője nedves pofiját. Megragadott egy fehér színű sebtapaszt, amit a mellette ácsorgó karjára helyezett. — Minden rendben?

— Nem! Semmi sincs rendben! — Fakadt ki a lány, próbálta hangjában a lehető legjobban elnyomni, hogy csak a fiú hallja. — Allison haldoklik, Vanya szintén életveszélyben van. Én pedig azon sírom el magam, hogy vért vesznek tőlem. — Ezen Ötös már csak elnevette magát, s kivezette Lizt a helyiségből, mire Luther kivételével mindenki követte a két tini példáját.

— A rohadék, aki majdnem megölte, meglépett Vanyaval. Meg kell mentenünk! — Járkált fel-alá idegesen a nappaliban Diego, miközben a két fiatal testvérének magyarázott.

— Vanya most nem fontos! — Most már Ötös is felpattant, s egyre zavartabbá vált.

— Hé, ő a húgod! — Szolt rá 8-as, a kelleténél kicsivel nagyobb hangerővel, mire 4-es egyetértően a lányra mutatott. — Ez még tőled is elég szívtelen!