8-as számú - Number Five ff. /Befejezett/

24. rész- 2002

------Flora Cash - You're Somedody Else------

~17 évvel korábban~

Egy meleg, nyári nap köszöntött be az akadémiára. Szombat volt, így tehát a gyermekeket ma nem terhelték rengeteg edzéssel. Liz éppen az ágyában fekve aludt, mikor az ablakán beszűrődő fénysugarak egyenesen arcát cirógatták. Ennek következtében a lány álmosan felnyitotta szemeit, ám amint realizálta magában, hogy milyen nap van, azonnal felpattant, ledobta magáról pizsamáját, majd szekrényéhez sietett, előkapta az egyik keze ügyébe akadóegyenruháját, s felvette.

— Kopp-kopp! Ötös! — A lány finoman bekopogott a bátyja szobájának ajtaján. — Alszol? — Kérdezte egy roppant bájos hangon, s benyitott.

— Ah, Lizzy! Még korán van. — A fiú fejére húzta a párnáját, majd átfordult a másik oldalra úgy, hogy pont háttal legyen testvérének.

— Na, ébresztő! — Liz közelebb lépett az ágyhoz, s leült rá. — Gyere! A többiek még nem ébredte fel, és ha sietünk, akkor még reggeli elött haza érünk.

— Honnan? — Kérdezte Ötös, miközben arcát még mindig eltemetve tartotta, bár a hely holléte nem igazán izgatta, csupán a lánnyal akart lenni. Elmosolyodott, de ez nem látszódott.

— Azt majd megtudod, de most öltözz! Kapsz tíz percet, azután gyere át hozzám! — Ezzel felállt, még utoljára összeborzolta a fiú haját, s ugrándozva kiszökdécselt a szobából, néma csendben haladt a szemben lévő helyiségbe, nehogy felverje a még alvó családját. Addig Ötös is felvette megszokott egyenruháját, megmosta az arcát, hogy sikerüljön végre teljesen felébrednie, majd átbattyogott Liz szobájába. 8-as az asztalnál ülve írt egy apró füzetbe, de amint meglátta testvérét, azonnal becsukta, s a bútor fiókjába csúsztatta.

— Indulhatunk! — Kérdezte a fiú, majd kinyújtotta a kezét. Liz megragadta azokat, s pillanatokon bellül az udvaron is voltak, hol a Nap még a horizont vonalat súrolta, ám aranyszínű sugarai így is tökéletesen megvilágították a ház közelében található fák lombkoronáját. — Na, és most merre? — Tárta szét Ötös a karját.

— Kövess! — Utasította a lány, majd el is indult a birtokon lévő kis, köves úton.

— Kérdezhetek valamit? — A fiú közelebb lépett 8-ashoz, s megfogta kezét. — Mit írtál ott fent? — Kérdőn felvonta szemöldökét, közben mindvégig a mellette sétálóra tekintett.

— Ömmm... Csak a naplómat. — Válaszolt Liz, némi habozás után.

— Mi, neked mióta van naplód?

— Hát már egy pár éve. — A lány szabad ujjait a szeme elé emelte, hogy a fénysugarak inkább kezét süssék.

— Nem is mondtad! — Ötös elcsodálkozott, hiszen testvérével mindent megbeszélte egymással. — Én már nem vagyok jó, hogy velem oszd meg a titkaidat?! — Kérdezte tetetett megsértődöttséggel.

— De, nyilván, csak van, ami nem rád tartozik! Mindegy, itt vagyunk! — Mutatott Liz maga elé. Egy erdővel álltak szemben, mely nem is volt túl messze az otthonuktól, viszont ide a testvérek nem igazán jártak ki, mivel Reginald megtiltotta nekik, hogy akárcsak a közelébe menjenek.

— Lizzy! — Ragadta meg Ötös a lány vállát, ki most épp készült volna indulni. — Tudod, hogy apa ezt nem engedte meg! — Mélyen tengerkék íriszébe nézett, melyben oly ritkán látott félelmet, s ez a perc nem tartozott azon pillanatok közé. Húga eddig sohasem csinált semmi olyasmit, ami tiltott volt, néha-néha kiszöktek esténként, de mégis, az nem volt megtiltva.