8-as számú - Number Five ff. /Befejezett/

23. rész- Jövőbe utazva

------Rihanna - Stay------

A testvéreknek sikerült élve kijutniuk a játékteremből, azonban a támadókat nem voltak képesek teljesen lerázniuk magukról. Az operaház felé vették az irányt, hol Vanya mai fellépése kerül megrendezésre.

— Halljátok a zenét? Elkezdődött! — Ordította Diego, Allison még mindig azon volt, hogy húgát ne bántsák, s még meg lehet győzni.

— Komolyan azt hiszed, sikerülni fog?! A történtek után? — Kérdezte Luther 3-mas felé fordulva, a nő csak szúrós pillantások közepette bólintott egyet. — Oké! — Ezzel Allison már futott is 7-eshez, amilyen gyorsan csak tudott.

— Figyelemelterelésnek használod? — Szólalt meg 2-es, mikor biztos volt benne, hogy nővére már nem hallhatja. Kezeiben még mindig 8-ast tartotta, kinek hasán lévő sebből szivárgó vére egyre jobban kezdte átszínezni felsőjét.

— Így legalább lesz esélyünk elfogni Vanyat. — Felelte 1-es. — Később megköszöni!

— Mi a terv? — Tette fel a kérdést Klaus, ki bátyjai nyomában loholt szorosan.

— Ööö... Te kint maradsz! Te leszel az őrszem, és Lizzy is marad! — Parancsolt Luther két testvérére. Klaus csak bólintott egyet, ám a lány ennél akadékosabb volt.

— Nem! Én jól vagyok! Veletek megyek! — Jelentettek ki Liz, miközben kimászott bátyja karjai közül, s már saját lában haladt előre. Míg Allison a nézőtér felől kezdett közeledni a hegedülő nő felé a nagy tömegben, addig 8-as, Luther és Diego a színpad mellől próbálták elfogni, viszont amint Vanya észrevette megmaradt családtagjait, egy hatalmas energia hullámmal hátra lökte őket. Ennek hatására a több ezer fős tömeg sikítozva kirohantak az épületből. 7-es csak folytatta továb a hangszeren való játszást, bár közönsége már nem igazán volt.

— Erősebb, mint hittük. — Jegyezte meg 2-es, miközben a székek takarásában rejtőztek el. — Ennyit a meglepetés erejéről. Más ötlet?

— A hegedű! Az a villámhárítója. — Mutatott Liz a vonós zene eszközre. — Ha elvesszük tőle, akkor lehet esélyünk! — Ekkor ismételten megjelentek a maszkos támadók, kik idáig követték őket, s most itt folytatták tovább a lődözést. — Mi a fene van Klaussal? Úgy volt, hogy őrködik. — Kiabálta a nagy zajban 8-as.

— Mit piszmogtok ennyit?! — Hírtelen Ötös teleportált be az óriási előadócsarnokba. Észre sem véve, hogy lőnek rájuk, Liz kénytelen volt magára húzni a fiút, mielőtt a golyózápor még őt is eltalálja. — Köszönöm! Várj, Lizzy te vérzel! — Óvatosan hozzá érintette ujjait a sebhez.

— Jól vagyok! Csak súrolt. — Nyugtatta meg az aggódó Ötöst. — Azt hittem leléptél. Hol voltál?

— Volt egy kis elintézni valóm! Ez nem túl jó! — Mutatott körbe a teremben, hol mindvégig tüzet nyitottak rájuk.

— Ismered őket? — Nézett 2-es az öccsére.

— Ja, ismerem! — Felelt szűkszavúan a fiú. — Ahhh... Végünk!

— Srácok, itt van Cha-Cha, itt van Cha-Cha! — Rohant be ordítozva 4-es. A férfi minden erejét összeszedve próbálta megidézni Ben szellemét. Rég elhunyt testvérük most kéken ragyogva használta erejét, kiengedte polip csápjait, s egy jól irányzott, erőteljes mozdulattal földre terítette az idegen fegyvereseket. Mindenkinek meglepődöttségében szó szerint leesett az álla. Mikor Cha-Cha belépett, Diego hírtelen a nőre ugrott, ezzel lefogva őt, hosszas másodpercnyi töprengés után, mely saját maga vívódása volt inkább, ráeszmélt, hogy a nyomozó halálának megbosszulásan nem megoldás. Egy akkora ütést mért rá 2-es, hogy az azonnal eszméletét vesztette.