8-as számú - Number Five ff. /Befejezett/

3. rész- Mint régen...

------Weathers - Happy Pills------
------Milky Chance - Solten Dance------
------Fitz & The Tantrums - The Walker------

A két fiatal egész úton néma csendben ültek egymás mellett, a nagy sokk és a szokatlan változások utáni feszültség szinte kézzel tapintható volt kettőjük közt. Mikor oda értek egy a belvárosban található tömbházhoz, Ötös leparkolt az autóval az épület elé, majd megszólalt.

— Itt vagyunk!

— Jó, de hol az az „itt"? — Kérdezte a lány szemrehányó stílusban, miközben haját igazgatta a kocsi visszapillantótükrében.

— Majd meglátod! — Ezzel megragadva a húga kezét felteleportálta magukat a fiú egy kisebb lakás nappaliába. A helyiségben kotta vázlatok és füzetek voltak elszórva, az ablakpárkányon nagyobb réteg por állt, teljesen sötét volt, csak az utcáról beszűrődő lámpák fénye világította meg a fehérszínű, régies bútorok kopott felületét. Bár látszott, hogy lakik itt valaki, mégsem tölthette itt minden idejét, a nagy rendetlenségből ítélve.

— Ez Vanya lakása? — Liz körbenézett, majd egy friss újságot felvéve a földről a dohányzóasztalra helyezte, ahol még egy fél bögre vöröses színű tea volt található, valószínűleg még a reggeli nagy kapkodásban hagyhatta itt a nő.

— Igen! De még nem ért haza, szóval itt megvárjuk! — Azzal Ötös fáradtan levágódott az egyik egyszemélyes fotelben, majd sóhajtott egyet. Zakója ujját már teljesen átitatta a vér, ami kezén lévő sebből eredt. — Te nem ülsz le? — Szegezte tekintetét a lányra.

— Ja, de! — 8-as zavarában csak makogni tudott, félt nővére reakciójától, hogy mit fog szólni ismételten fiatal testének, meg hát megsértették a privátszférájába is. Apjuk Liznek mindig is mondogatta, hogy ő is különleges, mint testérei, de ő az erejét nem használhatja, mert annak következményei lesznek, és igen megtette, teste megint a pubertáskorba cseppent.

Már egy óra telhetett el mióta a két tini betört testérük otthonába. Semmit nem beszéltek egymással, Ötös csupán húgát nézte, ki most csak egy picivel idősebb nála, a sok évnyi egyedül töltött idő alatt, csak az adott neki erőt, hogy szeretett Lizzyét újra láthatja. Tudta, hogy az ő hibája, hogy 8-as ismételten tizenhét éves. Bántotta, bár be kellett ismernie magának, hogy testvére sokkal csinosabb fiatalon. Mikor a lány észrevette, hogy Ötös már régóta feltűnően méregeti szemével, zavarában csak megvakarta a tarkóját. Nem igazán érette, hogy minek nézi ennyire, persze a fiúnak fura volt így látnia, hiszen utoljára csak a tizenhárom éves Lizt látta. Ekkor meghallották, hogy valaki elfordítja a kulcsot a zárban, majd Vanya lépett be a lakásba. Előszőr észre sem vette a két váratlan vendéget a nő, kabátját levette magáról, majd az akasztóra hajította, kezeivel beletúrt hajába és fájdalmasan felsóhajtott. A fiú felkapcsolt egy lámpát, amit pont elért karjaival, a fénye pont rá esett, így 7-es rá pillantott előszőr.

— Jézusom, Ötös! Megijesztettél. — Kapott a mellkasához Vanya. — Mit szeretnél?

— Én is örülök, hogy láthatlak! — Húzott egy gúnyos mosolyt az arcára a fiú.

— Szia! — Köszönt a lány, miközben ujjait tördelte, s hangja kissé megremegett.

— Lizzy! Ohh... Használtad az erőd? — A nő odalépett a már kétlábon álló húgához, és végigsimított a hátán. 8-as nem felelt, csak bólintott egyet.

— Az én hibám! -Tápászkodott most már fel Ötös is. — Liz csak rosszkor volt rossz helyen.

— Az ott vér? — Mutatott 7-es a fiú karjára. -Mindjárt jövök, hozok kötszert. — Ezzel el is indult a fürdőszoba felé, majd onnan még visszakiáltott. — Kértek valamit inni?