8-as számú - Number Five ff. /Befejezett/

18. rész- Szerencsétlen fordulatok

-------Weathers - Happy Pills------

— Csak óvatosan! — Szólt ki Allison az autóból, azonnal követte őt három testvére, — Nem tudjuk mire képes Peabody. — Ezzel már indult is a ház ajtajához.

— Mikor láttam nem tűnt veszélyesnek. Elég véznácska. — Jelentette ki Diego, aki most legelöl haladt. Mint mindig, most is fekete feszülős ruha volt rajta, s húzós helyzetek esetén késeket is hurcolászott magával.

— Igen, mint a legtöbb sorozat- és tömeggyilkos. — Oktatta ki 3-mas bátyját. Mármint nézz rá! — Ezzel fiatal, erőszakos öccsére mutatott egy rosszalló pillantás közepette.

— Kösz! — A fiú már érezte, hogy tényleg nagyon fogy az ideje, de mégsem oszthatta meg senkivel, nem mintha nem akarta volna, hiszen ő is ember volt, csak arra vágyott, hogy legyen egy napja mikor azzal lehet kit a legjobban szeret, s az agya nem folyton-folyvást a világ végén kattogjon. Mégis próbált minden erejével talpon maradni és elrejteni fájdalmát. De 8-as ennél szemfülesebb volt.

— Hé! — A lány megragadta Ötös karját és maga felé fordította, hogy szemébe tudjon nézni, hátha így őszinte választ kap. — Borzasztóan nézel ki. Biztos nem akarsz pihenni?

— Ne félts Lizzy, megvagyok! — Ezzel a fiú ismét elindult két testvére után, de még egy utolsó szóra visszaszólt húgának. — Ennél durvábbakat is átéltem már, baby. — Ötös mindvégig büszkén vigyorgott, amivel azt érte el, hogy mondata nagyképűre sikeredett, pedig ezzel csupán az volt a célja, hogy megnyugtassa szerelmét.

— Hát jó! — A lány kissé megszeppenve válaszolt, de a fiú stílusát látva ő is ugyanarra váltott. — Akkor gondolom megleszel ma egyedül is. — Azzal Liz Diego mellé futott, aki már a legmesszebb járt a két tinitől. Ötös csak csalódottan bámult ki szemébe lógó hajtincsei mögül, majd megrázta fejét és 3-mashoz botorkált, így ét csapatra bontva a Hargreeves testvéreket, de mire az ajtóhoz értek, már mind a négyen együtt álltak.

— Tudod... — Kezdett bele 2-es, viszont befejezni már nem tudta, mivel Allison elsietett, míg Ötös megragadta 8-as kezét, majd beteleportáltak. A férfi így maga maradt. — Remek! — Unottan körbenézett, majd egy jól irányzott ugrással betörte az ablakot, s már ő is bent volt. Leseperte magáról az üvegszilánkokat, s felállt.

— De hát nyitva volt az ajtó. — Nyitotta ki Liz a zárat. — Na jó, mindegy, nézzünk szét! — A lány igyekezett is fel az emeletre és Ötös csendben követte úgy, hogy 8-asnak fel sem tűnt. Éppen a folyosón sétált, majd hírtelen megfordult, s a fijúval szembe magát. — Jézusom, Ötös! A szívbajt hozod rám! — Ezzel kikerülte és már haladt is tovább a nézelődésben.

— Ne már Betty! Most megint mi bajod van? — Ötös a falnak támaszkodva mérte végig a lányt.

— Semmi! — Felelte nemes egyszerűséggel 8-as úgy, hogy közben rá sem nézett. — Csak tudod vicces, hogy eltűnsz és az azutáni évek nagyon nehezet voltak, de túlléptem rajta, rajtad, sikerült rend behoznom az életemet, és úgy ahogy még boldog is voltam. Erre megjelensz Te, tizenhatévesként a cuki mosolyoddal, a csodás zöld íriszeddel és az eszméletlenül jó csókjaiddal, majd előjössz ezzel a világvége dumáddal, és én persze segítek neked, és láss csodát, ismét tizenhét vagyok. Miattad! Erre első dolgunk az ágyban kikötni. Ja, azt hiszem ennyi!

— Várj már! — Csitítgatta Ötös az egyre feldúltabb lányt. — Most az a gond, hogy visszajöttem? Vagy a szexszel volt bajod? Mert ha visszaemlékezek, akkor te is élvezted. Vagy csak simán nem akarsz velem járni? — Húzta fel kérdőn szemöldökét.

— Örülök, hogy visszajöttél, a szex is jó volt, és nem arról van szó, hogy nem szeretném, ha a pasim lennél, csak... — Liz hagyott némi hatásszünetet, majd folytatta. — Ez most nekem sok egyszerre. Nem szeretnék tovább segíteni a világ vége megakadályozásában és tőled is szeretnék egy kis időt kérni! — Lehajtotta fejét, tudván, hogy Ötös ezt nem fogja jól tűrni, és igaza is lett.