8-as számú - Number Five ff. /Befejezett/

6. rész- 2. próbálkozás

------Aidan Gallagher – 4th of July------
------Adam Ant – Goody Two Shoes------
------Paloma Faith – Never Tear Us Apart------
 
~Liz és Ötös~
 
— Induljunk! Útközben mindent elmondok, hogy mit fogunk csinálni. — A fiú gyorsan magara vette a cipőjét, majd a még el nem készült 8-ast siettette.
 
— Jól van, egy perc. — Liz éppen a táskájába pakolt el, majd átlendítette a vállán.
 
— Elizabeth, nincs egy percünk! — Ötös mindig is a lány teljes nevét használta, ha valamit nyomatékosítani akart.
 
— Mehetünk!
 
Beszálltak a furgonba és egyenesen régi otthonukhoz, az akadémiához hajtottak.
 
— Miért ide jöttünk? Én azt hittem, hogy a szem tulajdonosára vagy kíváncsi. — Liz értetlen pillantásokat vetett a testvérére.
 
— A szobámban hagytam valamit, de mindjárt visszajövök! — Ezzel a fiú felteleportált a helyiségbe, ami már tizenhat éve állt változatlanul, a gyerekkori játékok szépen sorban felrendezve a polca, mellette néhány könyv volt elhelyezve. Míg a lány várt, addig a még mindig csuklóján lévő karkötővel babrált. Tudta, hogyha a báttyának ide kellett jönnie, annak biztosan nem lesz jó vége, de ahogy ígérte, hamar vissza is ért, hátán egy nagy táskával.
 
— Mi van benne? — Mutatott a testvérénél lévő tárgyra.
 
— Csak pár fegyver. — Ötös érdektelenül megvonta a vállát, mintha természetes lenne, de talán tőle az is volt.
 
— És minek? — Fogytatta ismét a kérdések sorozatát a lány.
 
— Hát, ha mi kis drága orvosunk nem hajlandó magától elmondani, amit tudni akarok, akkor kiszedem belőle erőszakkal. — Ötös a húga szemébe sem mert nézni, mivel tudta, hogy nem kínvallatás párti.
 
— Megkínzod? — Liz megfogta egyik kezével a báttya fejét, majd elfordította úgy, hogy rá nézzen.
 
— Nézd, nincs választásom, de neked van, ha akarod haza is vihetlek. — Ajánlotta fel a fiú.

— Nem, volt úgy választásom úgy fél órája, most már nincs. Vigyél magaddal. — Liznek, bár nem igazán volt kedve ehhez az egészhez, testvérét mégsem akarta magára hagyni, hiszen még ő is csak gyerek. — Nélkülem úgyis valami hülyeséget csinálnál. — 8-as egy önelégült mosolyt húzott az arcára, míg Ötös csak gúnyos pillantásokat vetett a lány felé. Végül pedig elindultak arra a helyre, ahol délelőtt jártak. Mikor odaértek, a fiú leparkolta a furgont, olyan távolságra, hogy jól megtudják figyelni a laboratóriumot, de ne legyen feltűnő.
 
— És most várunk! — Szólalt meg a fiú, miközben kinyújtózkodott és hátradőlt az ülésben.
 
— Hát ez az időtöltés nagyon hosszúnak és unalmasnak hangzik. Hozok valami kaját. Te kérsz valamit? — Lizzy már indult is el a sarkon lévő üzlet felé, meg sem várva bátyja válaszát.
 
— Egy Cola jól esne. Köszi! — Ötös kénytelen volt kiabálni, hogy húga meghallja. Míg Liz elegendő nasit vásárolt a „kis kalandjukra”, addig a fiú csendben figyelte a történéseket, de semmi, mindent a megszokott városi nyugodtságban zajlott. Úgy belemerül a bámészkodásba, hogy észre sem vette, hogy testvére időközben megérkezett. 8-as visszaült az autóba, majd egy narancslével töltött üveget nyomott az orra alá. — Fuj, ez mi? Én Colát kértem.
 
— Ezt az asszonyos „poénod” miatt. Vagy beéred ezzel vagy szomjan maradsz. — Vigyorgott a lány, tudván, hogy testvére gyűlöli a gyümölcsleveket. Még azzal is rátett egy lapáttal, hogy belekortyolt bátyja elött, a fiú által óhajtott üdítőbe.

Ötös csak a „nyertél” arccal figyelte 8-ast. Mikor Lizzy abbahagyta az ivászatot és rácsavarta a kupakot az üvegre, a fiú áthajolt a lány oldalára, majd hosszasan megcsókolta, nyelvét végig húzta Liz alsó ajkán, így bejutási kérelmet kérve a szájába, amit a meglepődöttség hevében meg is adott. Mikor elváltak ajkaik, Ötös visszaült a helyére és a mellette ülő reakcióját kémlelte. 8-as szeme csukva volt, de látszott rajta, hogy a fellegekben járt, amin a fiú csak mosolyogni tudott. A két tinit egy zavaró kopogás rántott vissza a való világba. Luther és Klaus volt az. A szőke hajú férfi kinyitotta az ajtót, majd megpróbált beülni.
 
— Csúsz arrébb! — Veregette meg 1-es a húga comblát ezzel jelezve, hogy adjon neki helyet, mire a lány kénytelen volt nagyon közel ülni Ötöshöz. — Lizzy, te… — Nem tudta befejezni, mivel a szavába vágtak.
 
— Nagyon fiatal vagyok!? Igen, leesett! — Nézett szúrós pillantásokkal báttyára Liz. Majd ekkor a furgon hátuljából 4-es nevetését hallották meg.
 
— Hé, emlékeztek, mikor csokipudinggal gyantáztam a seggemet?! Az olyan nagyon fájt. — Röhögött egyre jobban a férfi.
 
— Tudod Klaus én itt most valami fontosról akarok beszélni! — Förmedt rá Luther a testvérére. — Szerintem jobb lesz, ha mész!
 
— De nem akarok! — Nyávogott a 4-es.
 
— Menny innen! — Utasította most már Ötös is egyre idegesebb hangon, erre Klaus szem forgatva kikászálódott a kocsiból.
 
— Azt hiszem jobb lesz, ha utána megyek, hogy ne csináljon semmi hülyeséget. — Liz ezzel a férfi után szaladt, de sehol sem találta. Pár percnyi nézelődést követően, hogy báttya az előbbi boltból rohan ki, keze tele mindenféle nyalánksággal, amik a nagy sietségben kipotyogtak a markából, közben az üzlet tulajdonosa egy seprűvel üldözte. — KLAUS, megint mit tettél?

~Ötös és Luther~
 
— Haza kell jönnötök! Lehet, hogy Gracenek köze van apa halálához. — 1-es zaklatottan pillantott öccse felé. — Fontos lenne!
 
— Fontos lenne! — Ismételte a fiú a báttya szavait. — Tudod, én most valami sokkal fontosabb dolgot csinálok!
 
— Tudod mi a te bajod?
 
— Nem 1-es, nem tudom, de remélem, hogy te majd elmondod!
 
— Azt hiszed, hogy jobb vagy nálunk. — A férfi megvető tekintetét öccsére szegezte, aki csak az ujjait tördelve hallgatta, hogy hogyan sértegetik.
 
— Én nem hiszem, én tudom! — Vágott vissza a fiú.
 
— És Lizzy? — Folytatta tovább a szőke báttya.
 
— Mi van vele? Ő jó ember. — Ötös e mondata közben mindvégig 8-ast nézte, aki éppen Klaus tartozását fizette ki az üzlet tulajdonosának. Liz volt az egyetlen, aki képes volt felőséget vállalni mások tettéért is, míg testvérei gyerekkorukban képtelenek voltak erre.
 
— Láttam, ahogy ledugod a nyelvedet a torkán. — A férfi hangja egyre vádló lett.
 
— Luther te… — A fiú nem tudta befejezni mondandóját, mivel báttya félbe szakította.
 
— Nem játszhatsz vele kedved szerint! Mint már mondtad, ő jó ember. És Ötös, Liz megint tízen akármennyi éves, fogadni mernék, hogy ez is a te hibád, ezzel most megint tönkretetted az életét. — 1-es hagyott némi hatásszünetet, majd folytatta szónoklatát egy nagy sóhajtás után, amit az öccse csak keserű arccal ült végig. — Ha van egy kis eszed, akkor békén hagyod! — Ezzel már készült is kiszállni a furgonból, de a mellette ülő megállította.
 
— Megint? — Félve ráemelte a tekintetét, majd ismételten megszólalt. — Azt mondtad megint, mikor tettem tönkre előszőr?
 
— Mikor elmentél, teljesen összetörted, mindig is remélt, hogy visszatérsz és akkor minden normális lesz, de te ehelyett mindent elcsesztél. — Luther rácsapta Ötösre az ajtót és indult is vissza az Esernyő Akadémiára. A fiú szemében apró könnycseppek gyűltek, de erősnek kellett lennie, nem szerette, ha sírni látják. Mikor Liz észrevette, hogy idősebb báttya elhagyta az autót, visszagyalogolt az öccséhez.

— Na, mi volt? — 8-as kérdőn nézett testvérére, látván, hogy felzaklatta az előbbi beszélgetés.
 
— Csak valami olyasmit mondott, hogy apát Grace ölte meg, és jött erkölcsi tanácsokat osztogatni, tudod olyan Lutherossan, de figyelj Lizzy, beszélnünk kell! — Ötös szokásához híven idegesen tördelte az ujjait, legnagyobb félelmétől tartva, hogy elrontott mindent.
 
— Jó, de ne most! Nézd! — Azzal 8-as az éppen kifelé igyekező orvosra mutatott.
 
— Maradj itt! — Utasította a fiú Lizt, egy kék fény és már ott sem volt. Gyorsan a férfi gyorsan a férfi autójába teleportált és egy kést szorított az egyre hevesebben lüktető verőeréhez. — Öröm újra találkozni! — Vigyorgott Ötös. — És most vagy elmondja, amit tudni akarok vagy nem éli meg a holnap reggelt!
 
— J-jó, m-mindent e-elmondok, csak n-ne b-bántson! — Hebegte el az orvos. — Az irodámban megtudom nézni a sorszám alapján a nevet. — Ajánlotta fel készségesen, miután megfenyegették.
 
— Remek! — A fiú megragadta a mellette ülő férfi karját.
 
------1203------