8-as számú - Number Five ff. /Befejezett/

8. rész- Megbántva

------Aidan Gallagher - For You------
------Morcheeba - Blood Like Lemonade------

~Ötös és az orvos~

— Csak egyetlen esélye maradt, hogy elmondja pontosan mi folyik abban a laborban. — Míg a fiú ismételten kést szorított a férfi nyakához, addig 8-es a távolban lévő furgonból figyelte a történéseket.

— É-én kamu betegeknek gyártok mindenféle protéziseket. — Hebegte el gyorsan az orvos.

— Mű szemet is? — Ötös sejtette, hogy jó úton halad, ahhoz, megtudja a keresett nevet.

— I-igen, az legkelendőbb, de komolyan viszik, mint a cukrot. Van egy listám nagyjából húsz névvel.

— A sorozatszám, amit megadtam... Tudja kié? — A fiú még mindig összeráncolt szemöldökkel meredt az előtte ülőre.

— Lehet, hogy már megvették, nem hivatalosan. — Folytatta tovább az orvos.

— Kellett volna az a lista Lens! — Ötös leolvasta a férfi névkitűzőkéről az ott lévé fekete betűket, s most már úgy szólította meg, így nyomatékosítva a mondandója fontosságát, és tudatva vele, hogy bármikor képes végezni vele, ha kel. — A nevek és telefonszámok. Ah, még mindig kell. — Idegesen megrázta a fejét egy kicsit rendezve kusza gondolatait.

— Nincs nálam, egy széfbe örzöm, a laboratóriumomban.

— Hát akkor jobb lesz, ha indítja a kocsit! Kirándulunk egyet. — Vigyorgott ördögien a fiú, majd zsebre vágta a kést és hátradőlt az ülésben. Pár pillanat múlva a motor hangosan felzúgott és már el is indultak, hátrahagyva Lizzyt, aki csak meglepett arccal szemlélt, ahogy testvére magára hagyja, de nem volt ideje sokat ezen mélázni. A lány áthuppant a vezetőülésbe és követni kezdte őket.

~Luther és Pogo~

1-es éppen kisöccse szobáját forgatta fel, hátha valami nyomot talál a fiú hollétére.

— Mint már mondtam, Ötös évek óta nem használta ezt a szobát. — Szólalt meg a vén majom kissé remegő hangon, közben mindvégig fabotján támaszkodva.

— Tudom, de figyelmeztetnünk kell, még a támadásról sem sejt semmit. — Luther fel sem pillantott a kutatásból.

— Mit csináltok? — Lépett be Diego a helyiségbe. Még mindig egy feszülős, sötét színű ruha fedte be testét, egy bőrszíjjal késeket rögzített az öltözékéhez.

— Ööö... Tudod mi lett anyával? — A szőke férfi sajnálkozva nézett testvérére, tudván, hogy ők ketten szoros kapcsolatban álltak, egészen 2-es gyerekkorától kezdve.

— Hát, úgy tűnik megkaptad, amit akartál.

— És te mit keresel itt? — Intézte Luther következő kérdését a báttyához, aki az ajtófélfának dűlve meredt maga elé.

— Ötöst keresem. — A férfi már vette is volna kifelé az irányt, ám ekkor testvére belekötött, s egy újabb gyerekes civódása kezdtek, közben a majom nevelőjük csenden figyelte a két Hargreevest, majd mikor már megunta az újabb viták rengetegét, rájuk kiabált, ezzel félbeszakítva őket.

— Elég legyen! A házunkat megtámadták és alig sikerült túlélnünk, a támadók végeztek Graceszel, az öccsük pedig eltűnt. Keressék meg! Most pedig nyomás! — Utasította erélyesen, majd ezzel véget vetve a balhénak.

— Bocsánat! — Szólaltak meg egyszerre leszegezett fejjel és azonnal elindultak kifelé az ajtón, otthagyva Pogot.

— Láttam, hogy Ötös és Liz együtt vannak, mármint láttam őket múltkor, de ne lepődj meg, Lizzy használta az erejét és megint fiatal lett. — Súgta oda 1-es a báttyának.