8-as számú - Number Five ff. /Befejezett/

21. rész- Bújócska

-----Nelly Furtado - Promiscuous------
------OneRepublic - Counting Stard-----

~Ötös szemszöge~ 18+

Pár másodperccel később már Lizzy hálószobájában voltunk. Lassan közelebb húztam magamhoz és ismét megcsókoltam. Gyorsan megszabadítottam a felsőjétől, majd kikapcsoltam a melltartóját. Ő is elkezdett engem vetkőztetni, levette a pólómat, mire én kicsatoltam az övét, s kihúztam farmernadrágjából. Szájunkat ismét egymáséhoz tapasztottuk, ekkor összefogtam a lány két csuklóját, s köré csavartam a fekete bőrövet és szorosan meghúztam, úgy, hogy ne tudja kiszabadítani kezeit. Liz erre a cselekedetemre csak számba nyögött. Az ölembe kaptam, s elvittem az ágyig, majd ledöntöttem rá. A nadrágjától is megszabadítottam és a földre dobtam, s az enyémet is levettem, így mindkettőnkön már csak egy-egy ruhadarab maradt, lekapta rólam boxeremet. Éreztem, hogy már nem sokáig bírok magammal. Éppen nyúltam volna, hogy levegyen Lizzy bugyiját, ám ő megfogta karomat és megszólalt.

— Ötös! — Erre a mondatára csak kérdőn néztem rá, majd az éjjeliszekrényére mutatott. Ebből egyből tudtam, hogy mire gondol. Kivettem egy piros színű zacskót, ami a lány kivett kezemből, s fogaival kezdte kibontani, majd mikor sikerült neki, lenyomta a vállamat, így már én feküdtem hátamon az ágyban, ő pedig felül volt. Szép lassan elkezdte felhúzni rá az átlátszó óvszert, én csak hangosan felsóhajtottam, s hátra hajtottam fejemet.

Felnéztem, majd megszabadítottam Lizt az utolsó ruhájától. Átemelte az egyik lábát rajtam, így az ölemben ült. Mindketten egyszerre felnyögtünk. A lány csípőjére helyeztem a kezeimet. Először finoman kezdtem el mozgatni, de mikor már Liz is megszokta az érzést, egyre gyorsabban csináltam. Közben mindvégig hangosan nyögött, a lélegzetvétele szaporább lett, ahogy nekem is. Az öv még mindig apró csuklóját szorította. Végül hírtelen rántottam egy nagyot a lányon, mire ismételten felnyögtünk. Ez jelezte, hogy mindketten eljutottunk a csúcsra. Mellém feküdt, kezemet a feje alá tettem. Még mindig az oxigén hiánytól lihegett, éreztem, hogy kicsi szíve milyen hevesen ver.

— Add a kezed! — Szóltam rá, mire ő azonnal így cselekedett, én pedig levettem karjáról a tárgyat, ami egy enyhén piros nyomot hagyott maga után. Óvatosan végig simítottam rajta. — Sajnálom kicsim! Túl szorosra húztam. — Bűnbánóan kék íriszébe néztem.

— Nem baj! Jó volt! — Egy édes mosolyt húzott pofijára, majd egy puszit nyomott az arcomra. — De legközelebb te jössz!

— Oh... Szóval szeretnél kikötözni? — Perverzen elmosolyodtam, erre Liz már csak megforgatta a szemeit, majd felállt és a szekrényéhez lépett, kivett egy sötétkék pulcsit, s egy fekete szoknyát. — Most meg hová mész? — Pillantottam rá értetlenkedő tekintettel.

— Öltözz! Vissza kéne mennünk az akadémiára. — Ezzel már ki is sétált a szobából. Én pedig egy párnába temettem az arcomat. Semmi kedvem most a testvéreimmel lenni.

~Mesélő szemszöge~

A két tini visszasietett régi otthonukba. A többi Hargreevesnek fel sem tűnt, hogy ők elvoltak...
Ekkor a faajtó nyikorogva kinyílt, majd 7-es lépett be rajta. Egyik lábát a másik után rakta, bár bizonytalan volt, s félt is családjától, mégis megtette, beszélnie kellett velük.

— Sziasztok! — Hallatszott a nő remegő hangja végig az előszobában, ahonnan egyenesen a lépcső vezetett fel.

— Vanya! — Luther éppen lefelé igyekezett, mikor meglátta a húgát.

— Allison... — 7-es rettegve kérdezte meg, a választól kirázta a hideg, tudta, hogyha most meghalt, akkor az ő életének is vége.

— Túlélte! — Lépdelt egyre közelebb a nagytermetű férfi.