Hősbe szeretve [Steve Rogers] (Befejezett)

7.

A tegnapi nap nem történt semmi különös. Az osztályommal megnéztük Tony páncélajit, ami elvette az egész délutánunkat.
Aznap nem találkoztam Stevvel csak reggel. Tudom, hogy nem szabadna beleszeretnem, hisz ő egy Bosszúálló van ereje, nekem meg nincs. Maximum annyi, hogy anyáékra a szívbajt hozom minden este, mikor kimegyek inni. Vagyis kimentem.
Éjszaka éppen Stevvel álmodtam, az első találkozásunkat álmodtam újra. Egy bökkenő volt. Ott nem ráztunk kezet, megölelt. Tisztán éreztem ahogy egy kéz a hátamra simul és lágyan simogat. Egy erős kezet, amely megtart. Nem akartam, hogy elmenjen, közelebb mentem hozzá, és átkaroltam. Ez csak az álmomban volt, vagy való életben? Az érintés, a simogatás, mind olyan élethű volt.

Másnap nem találtam senkit az ágyamban, szóval ez csak egy álom volt. Elszomorodtam. Felöltözve léptem ki szobám ajtaján, majd az ebédlő felé mentem. Ruhának egy sima fehér pólót választottam, hozzá pedig egy világos farmert. Az ebédlőben alig voltak, így leültem az egyik asztalhoz és enni kezdtem. Reggelinek müzlit ettem, közben csatlakoztak a barátaim is. A reggeli kis beszéd most is meg volt. Szomorúak voltak, hogy holnap már haza kell menniük.
A nap azzal telt el, hogy segítettem a lányoknak összedobni egy szettet az esti partira.
- Gyönyörűek vagytok! - jelentettem ki Ashley ágyán ülve és nézve a lányokat.

Ashley egy fehér szoknyás ruhát viselt, ami csipkézett volt. MJ pedig, egy citromsárga lenge szoknyás ruhát viselt, amin apró virágok voltak.
- Most te jössz! - mondta Ashley, majd mégegyszer megnézte magát a tükörben.
- Nem tudom. Szerintem nem megyek... - sóhajtottam, majd hátradöltem az ágyon. - Én még itt leszek két napig...
- És? - ült le MJ.
- Steve? - kérdezte Ashley, majd ő is leült az ágyra.
- Éjszaka olyan volt, mintha valaki lett volna a szobámban... - sóhajtottam. - Reggel már senki nem volt ott. Mindegy. Majd lehet megyek. Én most inkább visszamegyek a szobámba.

Kiérve a folyosóra nem mentem a szobámba, inkább sétálgattam a folyosón. Nem tudom meddig sétálgattam, de már azt vettem észre, hogy a többiek már jönnek ki szép ruhájukban. Elgondolkoztam. Lehet mégis megyek.
Bementem a szobámba, majd elővettem egy fekete ruhát, ami csipkés volt, mint Ashley ruhája.
Mikor kimentem senki nem volt a folyosón.

Steve Rogers:

Éppen ültem az egyik asztalnál, és vártam a gyerekeket. Az asztalnál ott ült még Thor, Natasha, Tony és Pepper. A többiek vagy a sütis asztalnál voltak, vagy a gyerekekkel beszélgettek. Bucky jól elvolt míg a gyerekek a karját nézték.
Közben megérkezett Vic barátnői, de sehol nem láttam Victoriát. Valami baj lehetett? Rájött, hogy én voltam a szobájában? De hát csak megnéztem, hogy hogy van.
Szomorúság kapott el.
- Én ma nem fogok táncolni, az biztos! - ült le közénk Sam.
- Én sem! - mondtuk egyszerre a többiekkel.
- Hé, Steve! Az ott nem ő? - kérdezte Bucky az ajtó felé mutatva. Victoria jött be rajta. Gyönyörű volt! - Azt hiszem ma mégis táncolunk! - ivott bele poharába Buck.
- Ja, igen. - állt fel Thor.

Victoria Cox:

Mikor beléptem mindenki táncolt, jól érezték magukat. Barátnőim észrevettek, Ash a nyakamba ugrott, míg MJ csak simán odasétált és megölelt.
- Írtó jó ez a ruhaa! - nézett végig rajtam Ashley.
- Olyan, mint a tiéd, csak feketében! - röhögtem. - Mindjárt jövök! - mosolyogtam rájuk, majd tekintetemmel megkerestem Steve- et, akit nem kellett sokáig keresnem.
Mikor találkozott a tekintetünk, egymásra mosolyogtunk. Ezután elmentem egy asztalhoz, ahol a sütemények voltak. Felvágtam a sütiket, mivel mikor jöttem a terembe akkor az ofőm megkért, hogy vágjam fel őket.
- Ez milyen süti? - kérdezte egy férfi. Karjából rögtön észrevettem, hogy már találkoztunk.
- Nem tudom. Itt vannak oldalt a nevek, ott megtudod nézni. - vágtam tovább a sütit, fel sem nézve.
- Victoria, ugye? - kérdezte, majd elvett egy sütit.
- Igen. Te meg Sam. - néztem fel.
- Igen. - bólintott. - Lenne kedved csatlakozni hozzánk? - evett bele a sütibe.
- Nem is tudom. - hajtottam le fejem. - Lehet majd később, ha nem baj! - néztem fel újra.
- Nem, persze. Szívesen látunk. - mosolygott, majd távozott az asztaltól.
A feladatom az volt, hogy felvágjam a sütiket és tegyek minden asztalra egy tálcával. Így is tettem. Felkaptam két tálcát majd leraktam egy-egy asztalra, majd így ment az egész kör. Lassan csak egy tálca maradt, az pedig a Bosszúállók csapatának asztala volt. Odamentem, leraktam a tálcát majd megszólaltam.
- Valaki jön táncolni? - mosolyogtam a társaságra. Ekkor fogták magukat, majd a széket felborítva feálltak és megigazították ruhájukat. - Akkor mindenki! Ez szuper! - derült az arcom vidámba. - Mindjárt jövök! - mondtam, majd elmentem a DJ pultoshoz, majd belesúgtam egy zene címét a fülébe.
Bólintva bekapcsolta a zenét, majd odanéztem ahol Steve ült és énekeltem a szöveget (amit elnyomott a hangos zene) miközben felé sétáltam: Hmm, hey, mmh
Hey
Don't think about it
Just move your body
Listen to the music
Sing, oh, ey, oh
Just move those left feet
Go ahead get crazy
Anyone can do it
Sing, oh, ey, oh

Mentem hozzá közelebb, majd megfogtam a hatalmas tenyerét és felhúztam. Hatalmas teste felém tornyosult, emiatt kicsit zavarba is jöttem, de folytattam a szöveget:

Show the world you've got that fire
Feel the rhythm getting louder
Show the world what you can do
Prove to them you've got the moves
I don't know about you
But I feel better when I'm dancing, yeah, yeah

Megfogtam a kezét majd mozgatni kezdtem, erre megpörgetett, mire én csak mosolyogtam, majd újra énekelni kezdtem a szöveget:
And we can do this together
I bet you feel better when you're dancing, yeah, yeah
When you finally let go and you say that solo cause you listen to music sing, oh, ey, oh
Cause you're confaint, babe and you make your hips sway we knew that you could donit sing oh, ey, oh

Végig énekeltem az egészet, persze úgy, hogy Steve ne hallja fars hangomat:
I feel better when I'm yeah, yeah

Mikor abba hagytam a szöveg éneklését, Steve odahajolt a fülemhez.
- Gyönyörű hangod van! - suttogta, mire kirázott a hideg. Közben elindult egy másik zene. Steve - re néztem aki csak mosolygott, mire az ajkaira tekintettem, majd közelebb hajoltam.
- Nem is gondoltam, hogy Amerika Kapitány ilyen jól táncol. - suttogtam a fülébe, majd elhajoltam tőle mosolyogva, de mikor megláttam az arcát hirtelen rossz kedv kapott el. - V-valami r-rosszat mondtam? - kérdeztem dadogva arcát, amin még pár másodperccel ezelőtt boldog mosoly csücsült.
- Nekem... most mennem kell. Örültem a táncnak. - erőltetett magára egy mosolyt, majd távozni készült a szobából. Bucky megfogta karját majd beszélgetni kezdett vele. Azt már nem tudom miről, de mégnagyobb szomorúság fogott el.

Bucky lehajtott fejjel tért vissza, majd mikor bele nézett a szemembe elmosolyodott. Éreztem, hogy valami nincs rendben. Egy gyengéd érintést éreztem a vállamon.
- Minden rendben? - kérdezte Natasha, háta mögött ott állt Ashley és MJ.
- N-nem t-tudom. - dadogtam, majd hirtelen könnyek szöktek a szemeimbe, amitől a kép elhomályosodott. Levettem szemüvegem, majd egy nem nőies mozdulattal megtöröltem szemeimet.
- Gyere... - hajolt közelebb Nat, majd szorosan megölelt. - A parti után gyere fel a 112- es szobába - suttogta a fülembe. - Amikor kilépsz a teremből fordulj balra és szállj be a liftbe. Menj fel öt emeletet, és ott lesz a 112-es szoba. - hajolt el tőlem, mikor befejezte mondandóját, majd kacsintott egyet bíztatóan.

A buli után még maradtam egy kicsit, amit meg is kérdezett barátnőm.
- Még maradsz? -kérdezte megállva a sütis pult előtt, ahol éppen pakolásztam.
- Igen. Még rendet kell raknom, aztán meg van egy kis elintézni valóm... - pakoltam még egy sütit a dobozba, majd ráraktam a tetejét.
- Sok sikert! - mondta bíztatóan, gondoltam hallotta amit mondott Natasha. - Szeret téged... - suttogta.
- Nem is tudom... - tettem el a dobozokat. - Én... szeretem... - vallottam be. Ez még nekem is új volt, de barátnőm arcát látva ő már biztos, hogy tudta.
- Tudtam... - ment ki a teremből, majd az a pár osztálytársam is kilépett a teremből.

Lekapcsoltam a villanyt, majd elindultam abba az irányba amit Nat nemrég súgott a fülembe. A liftbe belépve felmentem az ötödik emeletre, majd megkerestem a 112-es szobát, majd bekopogtam rajta.