Hősbe szeretve [Steve Rogers] (Befejezett)

38.

Reggel az ébresztőre keltem fel. Ideje suliba menni. Boldogan másztam ki a pihe-puha ágyból. A fürdőbe mentem, majd elvégeztem a dolgaimat. Ruhának csak felvettem egy szürke pulcsit és egy fekete farmert egy fehér cipővel. Hajamat összefogva kaptam fel a táskám, majd szemüvegem az orromra toltam és kiléptem a szobából. Az asztalnál Tony ült táskás szemekkel, Natasha, Clint és Thor is ott ültek, de nekik nem volt táskás a szemük.
- Jó reggelt! - köszöntem boldogan.
- Neked is - válaszolták egyszerre.
Felkaptam az uzsis zacskót, amire ez volt írva: "Szép napot! Szeretlek, Steve" el kellett mosolyodnom.
A lift ajtaja kinyílt, amiből Peter lépett ki.
- Jó reggelt! - köszönt szerénységgel.
- Peter! - tártam szét karjaimat. - De rég láttalak - mentem oda hozzá, majd megöleltem, amit kis hezitálás után viszonzott - Hogy vagy?
- J-jól, köszi. És te?
- Fantasztikusan.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Persze. Sziasztok skacok! - integettem feléjük.
- Sziasztok! - válaszolták.

A suliba érve szinte barátnőim karjaiba estem. Olyan régen láttam őket.
- Hiányoztatok - suttogtam.
- Te is nekünk - suttogta vissza Ashley.
- Mizujs, csajszi? - engedett el Mj.
- Semmi, megvagyok. Veletek mizu?
- Ugyan az - válaszolták röviden.
Szerencsém volt, a mai napon nem volt tesnevelés. Az óráim nagyon hamar elteltek. Anyáéktól kaptam egy sms-t szünetben:

"Szia kicsim! Reméljük minden rendben veled, veletek. Mi nagyon jól érezzük magunkat! Vigyázz magadra! Puszi, anyu és apu"

Kaptam tőlük egy képet is, amin egy boros poharat tartanak és mosolyognak a kamerába.
Könnybe lábadt a szemem. Rájuk fért már egy kis kikapcsolódás. Ebben a szünetben el is fogyasztottam a kaját, amit Steve rakott oda. Volt ott alma felvágva gyümölcslével, és kettő darab sajtos melegszendvics.
- Azta mindenit! - ámuldozott mellettem Ash. - Ki csomagolta?
- Steve - haraptam bele a szendvicsbe. Életemben nem ettem még ilyen jó szendvicset.
- Ajj, de mázlista vagy! - nézte csillogó szemekkel a kajámat.
- Vegyél nyugodtan - neki sem kellett kétszer mondani. Azonnal vett is az almából.
Az utolsó órám biológia volt, ahol inkább természet filmet néztünk. Érdekelt, pedig az ilyesmik nem szoktak érdekelni. Ashley végig aludta az egészet, míg Mj rajzolt a füzetébe.

A toronyba érve csend volt.
- Hahó? Valaki? - kiáltottam, de nem érkezett válasz.
Egy kis idő múlva motoszkálást hallottam. Hulk? A zaj egyre erősödött, majd a lépcsőn megjelent Pietro.
- A szívbajt hoztad rám, Pietro! - szidtem le.
- Bocsi - tartotta fel kezeit. - A brownie recepjét kerestem, de nem találtam.
- A többiek? - raktam le a táskám.
- Nem'tom - jött a konyhába. - Milyen volt a suli?
- Jó - válaszoltam röviden, majd készítettem késői ebédet. - Kérsz?
- Mit csináltál? - nyújtózkodott, hogy megnézze.
- Sajtos tésztát.
- Akkor kérek.

Beszélgetéssel fogyasztottuk el az ebédünket. A lift ajtaja kinyílt, ahonnan a csapat lépett ki.
- Hát ti? - kérdeztem vállam felett átnézve.
- Megbeszélés.
- Engem meg itthagytatok? - háborodott fel Pietro.
- Szóltunk, de te nem jöttél - vágott vissza Wanda.

Éppen elfoglaltam magam a tanulni valóimmal, mikor egy hangos riasztóra lettem figyelmes. Rohanó lépteket hallóttam és kicsapódó ajtókat. Küldetés! Hamarosan elmúlt a hang és a toronyban csend uralkodott. Kinéztem az ablakon és láttam elmenni a csapatot.
Sóhajtva ültem vissza az ágyamra és tanultam tovább.

Már pár óra eltelt, de még mindig nem jöttek vissza. Kezdek aggódni.
- Péntek! Beszámolót kérek a küldetésről! - álltam fel, majd idegesen kezdtem el mászkálni a szobában.
- Úgy vélem Mrs. Cox, hogy Thanos ellenségei támadtak meg minket a belvárosban - válaszolt.
A szekrényemhez léptem, majd kikaptam belőle egy pulcsit és elindultam a lift felé.
- Felfogják ismerni, ha az erejét használja, Mrs. Cox - figyelmeztetett Péntek.
- Igazad van - rögtön elkezdtem keresgélni valami után, ami eltakarhatja az arcom. Egy kis keresgélés után rábukkantam Bucky régi maszkjára. Magamra raktam, majd a lift gombját megnyomva vártam.
Idegesen kezdtem el dobolni a lábammal.
- Elromlott a lift Mrs. Cox!
- Pont jókor - motyogtam. - Köszönöm Péntek!
- Nagyon szívesen!
Kis gondolkozás után egy választásom maradt. Lépcső vagy ablak. A lépcső fárasztó és mire leérnék haza is érnének. Kifújtam a levegőt, majd egyenesen az ablak felé futottam és védekezve vetettem magam a mélybe. A levegő kellemesen hűvös volt. A nap már lemenőben volt. Erőmet használva megtartottam magam és elkezdtem a belváros felé menni. A csapat lelkesen küzdött az ellenséggel, de látszott rajtuk, hogy fáradnak. Fel kell használnom az erőm! A földre érve érkeztem Natasha pózába, így magamra vonva a figyelmet. Szemeim világítottak - még jó, hogy a toronyban hagytam a szemüvegem. Kezemmel egy gömböt formálva irányítottam az ellenség felé. Az egykor még csapatban álló lények szétcsapódtak.
- Ez meg ki? - kérdezte Bucky.
Az ellenség elvesztette a kontrolt így a csapat könnyedén eltudta őkrt intézni. Felém egy nagydarab közeledett, kezében egy nagy fegyverrel.
Erőmmel egy pajzsot alkotva magam köré kivédtem az ütést, majd behúztam neki egyet. Nem adta fel. Neki futásból löktem el magam a talajtól, majd teljes erőmet használva leütöttem őt.
Fáradtan hullottam a földre. Fáradt voltam. Minden porcikám fájt. Tony a páncéljában felvitt a toronyba, majd az ágyamba rakva levette rólam a maszkot.
- Az ablakért bocsi - nevettem fel fájdalmasan, mire ő csak elmosolyodott.
- Büszke vagyok rád... - suttogta, majd lehunyva szemeimet az álom világába mentem.