Hősbe szeretve [Steve Rogers] (Befejezett)

42.

Thanos csettinteni akart, ám rkkor észrevette, hogy nincs nála a hat kő. Tony ijedten nézett rám, ahogy Strange is.
- Victoria - bámult rám féltően Steve - Ne... kérlek!
- Natasha miatt! - mondtam egyenesen Thanos szemébe, ekkor erőtlenül csettintettem.
Thanos társai elkezdtek pórladni, míg ő csak leült és meredt maga elé.
Engem nem ölt meg. Valószínű a nagy hatalmam miatt, amit a kő okozott.
- Victoria... - szólalt meg Steve.
Rákaptam a tekintetem. Egy fáradt és sebesült Kapitánnyal találtam magam szembe. Szemében megcsillant a bűntudat.
- Sajnálom, hogy elhagytalak. De meg kellett tennem. Nem hagyhattam, hogy bajod essen - jött közelebb, míg sérült pajzsát ledobta a földre. - Kérlek, bocsáss meg - szinte suttogta a szavakat.
- Tudom, hogy nem akartad, hogy bajom essen. Köszönöm - mosolyodtam el, majd közelebb érve megöleltem őt. - Elhiszed, hogy huszonkettő éves vagyok? - suttogtam a fülébe, míg ő halkan elnevette magát.
- Nem nézel ki annyinak.
- Pedig hidd csak el - távolodtam el tőle.
A többiekhez fordultam. A mosoly lehervadt az arcomról, mikor észleltem, hogy Natasha nincs itt.

*2 nappal később*

Itt állunk Bucky-val, Sam-el és Steve-el. Bruce bekötött kezekkel nyomogatta az időgépet.
Steve szépen lassan felsétált az időgép belsejébe egy táskával együtt, amiben benne volt az össze Végtelen kő. Lassan rám emelte gyönyörű szemeit, halványan elmosolyodott.
Lassan felléptem én is, majd előtte megálltam.
- Nyugodtan maradj Peggy-vel. Nem fogok rád haragudni! - húztam halvány mosolyra a szám.
Tudtam, hogy Steve-nek ő volt az első szerelme.
Lassan odabújtam hozzá, karjaimat dereka köré fontam, míg homlokomat mellkasának döntöttem. Kezéből lerakta a táskát, majd kezeit a derekamra helyezte. Állát pedig a fejemre rakta.
- Steve...
- Hm?
Felemeltem a fejem, hogy szemeibe nézzek.
- Vigyázz magadra! - váltam el tőle, majd lesétáltam. Még egy pillantást vetettem rá, majd az autóba szálltam. - Péntek, kérlek vigyél a Stark toronyhoz! - küzdöttem a könnyeimmel.
Kinéztem az ablakon, majd csak annyit láttam, hogy Steve eltűnik.
- Ég veled, Steve Rogers! - suttogtam, majd elindult az autó.

A toronyhoz érve kiszálltam az autóból, majd befelé vettem az irányt. Köszöntem a recepciósoknak, majd a liftbe szállva megnyomtam a gombot.
A kívánt emeletre érve, kiszálltam a liftből, majd Morgan futott oda hozzám. Tony aranyos kislánya. Imádom!
- Szia! - kaptam fel az ölembe.
- Hol van Steve? - kérdezte haját piszkálva.
- Nem tudom - feletem halkan.
-Áh! Megjöttél! De... hol van Kapitány? - húzta össze a szemöldökét Tony.
- Megmondtam neki, hogy maradjon ott nyugodtan Peggy-vel. - mentem a konyhába, hogy egy pohár vizet öntsek.
- De, hisz te szereted őt, ahogy ő is téged! - jött utánam.
- De nekem fontosabb, hogy boldog legyen azzal, akit a kezdetek óta szeret - leheltem Tony-ra nézve.
Csak sóhajtott, míg a telefonját birizgálta.
- Sajnálom, Vic! - jött be Wanda.
Lehajtottam a vizet, majd teraszra mentem, hogy kiszellőztessem a fejem. Túl sok volt ez a hét.