Hősbe szeretve [Steve Rogers] (Befejezett)

23.

A toronyban csak beszélgettünk, majd folytattuk az elkezdett filmet.
- Nekem mennem kell! - néztem a telefonomra.
- Megyek veled! - nézett rám Nat.
- Én is! - mondta rögtön Bucky és Sam.
- Steve? - néztem rá.
- Hm?
- Jöhetnek?
- Persze.
Majd felállt, felkapta kulcsát és kabátját. A potyautasaink is felkapták saját kabátjukat, majd elköszöntem mindenkitől és a liftbe szálltunk. Csend volt a liftben. Csak Steve kezét éreztem a kezemen, majd összekulcsoltam kezeinket.

A liftből kiszállva Steve autójához mentünk. Én ültem Steve mellett elöl, míg Natasha a két fickó között foglalt helyet.
- Kíváncsi vagyok, hogy hol laksz. - nézett ki az ablakon Natasha.
- Hallgatunk zenét? - kérdezte Bucky.
Steve azonnal bekapcsolta a rádiót, ez meglepett.
Csendesen szólt a zene. Halkan beszélgettünk.
- Sam, hagyd békén a hajam. - szólt rá Bucky Sam-re. A visszapillantóba néztem, majd láttam, hogy Sam megpöckölte Bucky fülét, majd kinézett az ablakon.
- Sam, utoljára szóltam! - kezdett dühös lenni Steve legjobb barátja.
Sam csak kuncogott. Ennyi is elég volt Buck-nak. Karjával erősen orrba vágta Sam-et. Természetesen folyt belőle a vér.
- Sam, jól vagy? - néztem hátra.
- Úgy nézek én ki? - kérdezett vissza flegmán, miközben hátrahajtotta fejét és fogta az orrát.
- Bocsánat, hülye kérdés volt. - ráztam meg fejem, majd rögtön zsepit kezdtem el keresni. Szerencsére találtam, így megkértem Stevet, hogy álljon meg valahol, hogy ellássuk az orrát.

Meg is állt hamarosan. Kipattantam a kocsiból, majd gyorsan kinyitottam Sam ajtaját is, közben a többiek is kiszálltak.
Sam továbbra is hátrahajtott fejjel volt, míg zsebkendőket dugtunk orrába.

Miután láttam, hogy Sam elvan, odahívtam Bucky-t is, aki Natasha-val beszélgetett.
- Nem tudom ez mire volt jó, de most dühös vagyok rátok. Mégis mi a bajotok egymással? - erre a kérdésemre nem kaptam választ, csak felsóhajtottam majd folytattam - Tudom, hogy nem jöttök ki valami jól, de próbáljatok. - kértem őket. - Steve mindkettőtöket barátjának tekint, ahogy én is. Nem akarom, hogy kinyírjátok egymást. Szóval kérjetek bocsánatot egymástól.
- Bocsánat! - forgatta meg szemét Sam.
- Én is bocsi. - hajtotta le fejét Buck.
- Sosem találkoztam még két ilyen lükével. - nevettem el magam. - Indulhatunk?
Mindketten bólintottak, majd elindultunk az autó felé.
- Na-na... - állítottam meg Bucky-t, mikor a hátsóajtót nyitotta ki. - Jobb ha te ülsz Steve mellé.

Én ültem középre, majd Natasha a jobb oldalamon ült, míg Sam bal oldalt ült.

Hazáig nem szólt zene, még nem is beszélgettünk, csak hallgattuk egymás szuszogását.
Egy 10 perc múlva leparkolt a házunk elé. Néma csendben voltunk.
- Khm. Srácok. - szólt Steve, mire eltakarták szemüket.
- Köszönöm, hogy elhoztál! - adtam neki egy csókot, majd a többieket megöleltem, ahogy a kocsi engedte.
Natasha kiengedett, majd elhajtottak.

Sziasztok! Meghoztam nektek a következő részt, ami nem sikeredett hosszúra, bocsii. Szeretném megköszönni nektek az 1K megtekintést! Ez sokat jelent számomra! 💖 Eddig hogy tetszik nektek a sztori?