Hősbe szeretve [Steve Rogers] (Befejezett)

18.

Másnap a szobámban ébredtem, pizsamában. Csak álom lett volna? Hasonló kérdések cikkáztak a fejemben. Rögtön elkapott a szomorúság.
Lementem a lépcsőn, majd anyát vettem észre a konyhában.
- Jó reggelt, Drágám! - köszöntött.
- Neked is... - ültem le az asztalhoz, majd magaelé húztam a tányérom, amin humuszos kenyér foglalt helyet.

Megettem a reggelimet, majd elindultam az emeletre, majd a fürdőbe. Fogat mostam, megmostam az arcom, majd felkötöttem a hajamat. A szobámba érve kiválasztottam a ruhámat, ami egy fekete póló volt, rajta a Friends tagjaival, majd felvettem hozzá egy fehér nadrágot. Felkaptam a szemüvegem, majd lementem.

Anya vitt ma is a suliba. Az úton nem nagyon beszélgettünk, csak az alig hallható zenét hallgattam.
A suliba beérve találkoztam a barátnőimmel, és Peterrel is.
- Beszélhetnénk? - kérdezte Peter.
- Persze.
Odébb mentünk, majd elkezdte.
- Figyelj, ami tegnap történt senkinek, tényleg senkinek nem mondhatod el. Rendben?
- Rendben. - válaszoltam mosolyogva. Akkor ez nem álom volt. Hírtelen annyira boldog voltam. Tényleg megvolt az első csókom, méghozzá Amerika Kapitánytól!

A napom elég könnyűre sikeredett, ahoz képest, hogy csütörtök volt. A tesi volt az eddigi legjobb órám, ugyanis Liz lecsúzott a kötélről kötélmászás közben.

Én következdtem volna, de Peter szinte arréb lökött.
- A kezed! Itt az igazolás. - nyomott a kezembe egy papírt. - Mr. Stark írta.
Bólintva odaadtam a tanárnak a papírt, aki kitágult szemekkel nézte a papírt. Mit írhatott Tony?

A tesi viszonylag hamar eltelt, de az utána jövő történelem halál unalmas volt. Olyan lassan beszélt a tanár, hogy a fél osztály lehajtotta fejét és elaludt. Én megtámasztva a fejemet tartottam magam. Már majdnem sikerült nekem is elaludnom - amit nem szerettem volna -, de a csengő hangos jelzője ébresztett ki ebből. A többiek is felkapták fejüket, majd se szó- se hang, kiviharoztak a teremből.
- Naa! Mi a helyzet, tudod kivel! - huzogatta a szemöldökét Ashley. Közben mi is kimentünk a teremből, majd a folyosókat szelltük.
- Mi lenne? - mosolyogtam.
- Ismerem ezt a mosolyt. Kivele. - lökött meg egy picit.
- Nincs semmi. Vagy nem tudom... - hajtottam le a fejem, majd kilöktem az iskola ajtaját.
- Még hogy nincs semmi köztetek! - bökött oldalba, majd a parkoló felé intett.
Steve ott állt neki támaszkodva a kocsinak. Kivillantotta a tökéletes fogait, majd éreztem, hogy pírba esik az arcom.
- Menj a hercegedhez!
Nem is kellett többet mondania Ash-nek. Gyorsan elköszöntem tőle, majd szinte rohantam a férfihez. Karjait kitárva várt engem. Ráugrottam, majd lábaimat dereka köré fonva öleltem magamhoz. Steve kezei a derekamon pihentek, úgy ölelt magához.
- Azt hittem, hogy csak álmodtam az egészet. - suttogtam.
- Nem álmodtad. - suttogta vissza rekedtes hangján, amitől egy kellemes borzongást éreztem. - Gyere. - azzal elengedett, majd beültünk a kocsiba. Szerencsére sötétített volt az ablak, így Steve felé fordultam, majd ajkaira nyomtam egy csókot.
- Nem gondoltam volna, hogy egy hőssel lesz meg az első csókom. - suttogtam ajkára.
Nem válaszolt, csak egy hosszabb csókot nyomott ajkaimra. Elhajolt tőlem, majd egy mosolyt villantva beindította az autót.