Hősbe szeretve [Steve Rogers] (Befejezett)

51.

*2 hónappal később*

A napok csak úgy teltek. Megünnepeltük Steve születésnapját, partiztunk Tony-éknál és Bucky elvitt engem moziba, amikor Steve pár napig egy küldetés miatt nem jöhetett haza. A kedvemért egy romantikus filmet néztünk, amit - mint kiderült - Bucky-nak is tetszett.
A baba biztonságban van. A hasam növekedik és sorba kérem az időpontokat az orvosnál. A barátnőim szinte minden nap eljönnek, hogy meglátogassanak, ami ma sem volt másképp.
- Nem érdekel! Terhes vagy - jelentette ki Ashley, majd gyengéden visszanyomott a kanapéra.
Éppen veszekedtünk, mivel nem szabadna semmit sem csinálnom, csak feküdnöm.
- Élvezed, mi? - nevettem, majd a hasamat kezdtem el simogatni.
- Nem élvezem, csak féltelek. Bármi bajod eshet. Például... a hasadra esik egy bögre - hozta fel a példát, amin jót nevettem.
- Tudok magamra vigyázni, de azért értékelem, hogy aggódsz miattam. - Mosolyogtam hálásan.
- Ki mondta hogy miattad aggódom? - Fordult hátra, miközben a teát csinálta. Szemeim kitágultak. - Csak vicceltem! - Nevetett. - Ha láttad volna az arcod. Ilyen volt - mutatta meg, mire csak nevetve megforgattam a szemem.

A napot szinte csak a kanapén töltöttem, míg a barátnőm áradozott nekem a munkahelyéről.
- És még engem cseszett le, mikor ő jött nekem - hadonászott a kezével.
- Greg? - kérdeztem.
- Ja - válaszolt csípőre tett kezekkel, miközben ide-oda mászkált továbbra is.
- Bunkó - motyogtam. Nem ez volt az első alkalom, hogy mesélt nekem Gregről.
Greg az a tipikus srác, aki csak azért van bent a cégnél, mert az apja a főnök. Így azt képzeli, hogy bármit megtehet bárkivel, anélkül, hogy kirúgnák vagy felfüggesztenék.
- És még utána volt arca rám mászni! - akadt ki barátnőm. - Az összes férfi egy bunkó! - ordította.
- Igen - bólintottam.
- Kincsem, megjöttem! - hallottam meg a férjem hangját. - Áh, szia Ashley - mosolygott kedvesen a barátnőmre.
- Én most megyek - vette el a kabátját Ash, majd mielőtt megszólalhattam volna kiviharzott a házból.
- Ennyire utál? - húzta el a száját a férfi.
- Téged senki sem utál, Szívem - érintettem meg a vállát.
- Ezt jó tudni - ment a konyhába. - Éhes vagy?
- Nem.
- Ezt nem hiszem el - morogta.
- Baj van?
- Igen! Veled akartam lenni, erre Tony behív. Ne haragudj, majd jövök - nyomott egy gyors puszit az arcomra, majd itt sem volt.
A ház üres volt nélküle. Szinte hallottam a saját szívverésem, olyan csend volt.
A távirányítóért nyúltam, hogy kapcsoljak tévét, mikor a baba rúgott egyet. Nevetve simogattam meg a hasam.

A film felénél járhattam, mikor hirtelen kellett elmennem a mosdóba. Felálltam, majd a fürdő felé mentem. Egy nagy rúgás és a bal lábamon lefolyó folyadékra lettem figyelmes a nappali közepén. Fájdalmas arccal néztem le. Magzatvíz... Elvánszorogtam a kanapéhoz, hogy a telefonomért nyúljak. Tárcsáztam a legutóbbi számot.
- Pepper, baj van... - motyogtam, fájdalmas hangon.

□

Natasha kezét szorítottam, miközben a doktor utasítását csináltam.
- Még két nyomás, Victoria - mondta. Tettem amit kért, mire egy hangos sírásra lettem figyelmes.
Fáradtan engedtem el a vörös nő kezét, majd döntöttem hátra a fejem. Fáradt voltam, nagyon fáradt.
- Gratulálunk, kislány! - rakta mellkasomra a gyermekem a doktor. Könnyes szemmel néztem a pár perccel beeső férjemre, aki szintén könnyes szemmel nézett vissza rám.
A csapat lassan kiment a szobából, így kettesben maradtam vele.
- Istenem! Gyönyörű, akárcsak az anyja - puszilt meg lágyan.
- Akkor... mi legyen a neve? - sokszor gondolkoztunk már ezen a neven, de egyszer sem találtuk meg a tökéleteset. Nem tudtuk, hogy kislány lesz, vagy fiú, ezért mind a kettőre néztünk.
- Angyalian néz ki... mit szólnál az Angel-re?
- Tökéletes - néztem a halkan szuszogó gyermekre. Csodálatos!