Hősbe szeretve [Steve Rogers] (Befejezett)

34.

Reggel iszonyatos fejfájással keltem. A hányinger is rámjött. A mosdóba szaladva kiadtam magamból a tegnapi alkoholt. Sosem szerettem hányni, de ki szeret? Állandóan öklendeztem. Az ajtóm kicsapódott, mikor öklendezve hajoltam a mosdó felé.
Natasha rontott be a fürdőbe.
- Jól vagy? - guggolt le mellém, hátamat simlgatva.
- Persze... csak a tegnapi alkohol... - ennyit bírtam kiejteni. A torkom száraz volt.
A csaphoz mentem, majd fogatmostam. Visszamentem a szobámba, majd ráestem az ágyamra.
- Te ruhában aludtál? - ült le mellém Nat.
- Igen - bólintottam.
- Gyere, kész a reggeli!

A konyhába érve a csapat tagjai az asztalnál ültek pirítóst eszegetve. Steve elég morcosan nézett ki.
- Megjött az én kis alkoholistám! - tárta szét boldogan a kezeit Tony.
- Tisztázzuk, hogy nem vagyok alkoholista. Te adtál a whiskyből.
- De te meg elfogadtad. - szólalt meg csendesen Steve, de én meghallottam.
- Micsoda? - rancoltam a szemöldököm. - Neked mi bajod van? - háborodtam fel. Elegem volt, hogy állandóan csak a mobilt nyomkodja - Amióta csak a telefont nyomkodod semmibe veszel! Zavar, hogy itt vagyok? Ne aggódj, akkor elmegyek! - tártam szét a kezemet megadóan, majd hátrálni kezdtem.
- Nem tudod min megyek keresztül... - szólt utánam.
- Akkor talán mondd el!
- Egy küldetést ajánlottak fel. Messze van. - lépett elém. Dühös tekintetét álltam.
- Ezért kellett semmibe nézned? - néztem mélyen gyönyörű szemeibe, ami most a dühtől csillogott.
- Nem vettelek semmibe. Fontos vagy nekem! - enyhült meg az arca.
- Akkor talán mutasd meg, hogy fontos vagyok, legalább neked! - csuklott el a hangom. Nem tudom miért mondtam ezt. Talán érezni akarom, hogy számára fontos vagyok-e.
Könnyes szemmel viharoztam ki konyhából, a sok szem elöl. A szobámba futottam, majd kulcsra zártam. Hátamat neki döntöttem az ajtónak, majd lecsúsztam rajta. Sírtam. Nagyon szeretem Steve-t. Ez volt az első veszekedésünk. Az ajtón át hallottam, ahogy leül az ajtó elé, és dúdol egy számomra ismeretlen dalt.
- Vic, ott vagy? - nem válaszoltam - Szerettem volna bocsánatot kérni. Nagyon el voltam foglalva a küldetéssel. Nem akartalak elhanyagolni, és a telefon világába merülni, de sikerült. Este indulok a küldetésre. Nem tudom mikor érek vissza a toronyba. Kérlek ígérj meg nekem valamit. - az ajtó túloldaláról bólintottam, tudtam, hogy úgysem látja - Vigyázz magadra, kérlek! - egy kis csönd htán motoszkálást hallottam, majd újra megszólalt - Szeretlek, Victoria Cox... - halkult el a hangja.
- Én is szeretlek, Steve Rogers... - válaszoltam vissza, majd hallottam, amint elmegy.
A könnyeimnek újra utat engedtem. Nem érdekelt semmi. Utáltam mindenkivel veszekedni, de most a számomra fontos személyt elengedtem egy küldetéste, ahol ki tudja milyen sérüléseket fog szerezni.