Hősbe szeretve [Steve Rogers] (Befejezett)

10.

Reggel Steve mellkasán feküdtem, kezemet hasára téve, ő pedig a hátamon pihentette kezét, mikor hallottam egy suttogást.
- De olyan édesek! Tony, ne csináld már... - hallottam meg egy női hangot.
- Szerintem is édesek... - suttogott egy férfi hang.

Lassan kinyitottam a szemem, majd megláttam, hogy szinte az egész csapat bent volt a szobámba. Gyorsan elváltam Steve-től, amitől felébredt, majd kezét kinyújtva az én kezemet kereste.
- Naa, az ifjú pár felébredt! - örvendezett Bucky, kinek hangjára Steve-nek kinyitódtak gyönyörű íriszei és felült az ágyban. - Hogy aludtatok? - vigyorgott Buck.
- Ti meg mit csináltok itt? - kérdezte a mellettem ülő férfi társaitól.
- És ti? - kérdezett vissza Nat, akin egy Family Guy-os póló volt.
- Csak aludtunk. - válaszoltam tömören.
- Miért együtt? - szállt be a kérdezősködésbe Thor.
- Az úgy volt, hogy megkértem Steve-t, hogy maradjon... - égett az arcom a kínos helyzettől. - Ennyi.
- Akkor semmi csók? - kérdezte bágyadtan Nat és Wanda egyszerre, mire Thor, Tony és Pietro megforgatták szemüket.
- A srácok tudják, hogy még nem vagyok rá készen... - nyeltem egy nagyot, majd Samre, Bucky-ra és Steve-re néztem.
- Óóó... csajsziii - jött közelebb Wanda - Hány éves is vagy?
- 17 leszek májusban - néztem rá ijedten.
- Ó-ó... itt azt hiszem Nat-re is szükség lesz. - nézett az említett lányra.
- Skacok, kész a reggeli! - lépett be a szobába Clint, kezében pedig egy serpenyővel. - Na itt meg mi történt? - nevetett kínosan.
- Tony! Pepper keres, azt mondta, hogy... - ált el a szava Bruce-nak, mikor meglátott minket. - U-ugye n-nem?
- Inkább, most hagyjuk őket kettesben. Menjünk reggelizni - mondta Sam, majd mindenki kivonult a szobából.

Stevvel nem szóltunk egymáshoz, csak egyszer-egyszer egymásra néztünk. Én törtem meg a csendet.
- Köszönöm, hogy itt aludtál ma. - mosolyogtam rá.
- Igazán nincs mit - mosolygott vissza, ezután ismét csend telepedett közénk.

Kimásztam az ágyból, majd a fürdőbe mentem egy hajgumiért. Éreztem magamon Steve tekintetét, ahogy végigmér. Mindig ő hozott olyan helyzetbe, ahol elpirulok. Most én jövök. Gyorsan odakaptam a tekintetem, mire a szemeink találkozott. Bele mosolyogtam a kínos helyzetbe, úgy látszik én kerültem megint olyan helyzetbe. Kimentem a fürdőből, majd leültem az ágyra Steve elé.
- Menjünk reggelizni - mondtam, majd egy apró mosolyt vettem fel.
- Oké... - mosolygott vissza.
Mielőtt felállhatott volna, egy gyors puszit nyomtam a hajába.
- Ezt azért, mert te is. Na gyere. - intettem a fejemmel az ajtó felé.
- Remélem Clint finom reggelit csinált! Nagyon éhes vagyok... - léptünk ki az ajtón, mire Steve megfogta a hasát.
- Biztos, hogy finom a reggeli. - sétáltam végig a folyosón, majd beléptem a konyhába. - Jó reggelt! - mosolyogtam a többiekre.
- Az előbb már találkoztunk... - mondta Sam, majd bele ivott a narancsléjébe.
- Igen, de akkor ránk nyitottatok. Az nem volt igazi reggeli köszönés ... - ültem le az egyik székbe. - Ugye Steve? - néztem hátra a férfire, aki sietős léptekkel elfoglalt egy helyet.
- Tessék? Ja, igen... biztos... - szedett magának a rántottából, majd gyorsan belapátolta. - Jön valaki futni? - kérdezte megtörölve száját a szalvétában.
- Biztos, hogy nem! - mondták kórusban a többiek, majd hátra döltek a székben.
- Edzeni? - tárta szét a karját.
- Nem. - válszoltak megint a többiek.
- Vic? - kérdezte tőlem kiskutya szemeket eresztve. - Kérleek! - tette össze kezeit - Legalább te, ha már a többiek nem...
- Ennyire rossz veled? - nevettem.
- Majd megtapasztalod, ha elmész most vele... - állt fel az asztaltól Tony. - Ha még akarsz élni, akkor ne menj!
- Csak viccelnek! Na gyere, jó lesz - fogta meg kezem, majd gyorsan belapátoltam egy kis tojást, majd Steve után mentem.
- Most hova megyünk? - kérdeztem szinte a férfi után rohanva.
- Edzeni. Hova máshova? - nevetett, majd belépett a szobába, ahol egy szőke hajú nő ült az ágyon. - Mit keresel itt? - komolyodott el a hangja és az arca Steve-nek.
- Mi a baj? - léptem kicsit arréb, hogy lássam a problémát.
- Jaj, Stevee... - sétált közelebb a nő, Sharon. Hangja kényeskedő volt, de mikor meglátott engem a pizsimbe, rögtön kitört belőle a röhögés. - Hol voltál az éjszaka? - törölt le egy könnycseppet a szeme sarkából.
- Semmi közöd hozzá! Menj ki a szobából, Sharon!
- Jaj de harapós kedvében van valakii - nevetett Sharon. - Te meg még mit ácsorogsz itt, nincs jobb dolgod? - irányította felém a kérdést, ami szemrehányás volt.
- Nincs... - suttogtam.
- Hogy mi? - kérdezett vissza a nő.
- Azt mondtam, hogy nincs! - emeltem fel a hangom.
- Akkor menj és keress magadnak... Pff, még egy ilyen lánnyal sem találkoztam. - kacagott fel. - Hord el magad, kiscsaj!
- Nem! Nem fogok elmenni! - mentem közelebb. - Nincs jogod nekem főnökösködni!
- De van! Mivel te egy kis lány vagy, akinek nagy az arca.
- Igen? Tényleg? Nem tudom ki mászik egy olyan férfire, aki már vagy ezerszer mondta, hogy menj innen! Talán süket vagy? Elmehetnél az orvoshoz... - léptem minden egyes mondatomnál előrrébb, szinte már csak fél méter volt köztünk.
- Nem vagyom süket... - sziszegte dühösen a nő.
- Akkor miért vagy még mindig itt? Hm?
A nő a hátam mögött lévő férfire nézett, majd kisétált a szobából.
- Jaj, várj! - rohantam utána, mire a nő hátra fordult. - Ez egy ajándék, hogy ne egyedül távozz... - vettem elő a jobb kezem, majd a középső ujjamat kinyújta, egy puszit dobtam neki.
- Ribanc... - suttogta.
- Köszönöm, de nem kell magadhoz hasonlítani egy... kislányt... - mosolyogtam, majd a nő távozott. - Ennyire még egy embert sem gyűlöltem... - mentem a szobámba. - Öltözz Kapitány! - fordultam vissza az ajtóból a férfire nézve, aki csak egy mosolygást intézett felém, majd bement a szobájába.

Ruhának csak egy leginget és egy fehér pólót vettem fel. Kisétáltam a szobából, mikor már elkészültem, majd a nappaliba mentem, hogy leüljek a kanapéra. Elővettem egy könyvet a polcról, majd olvasni kezdtem.
- De ez így nem jó... találnunk kell neki valakit... - mondta Nat, miközben Wandával beszélgetett.
- Kinek? - tettem le a könyvet.
- Neked... - mutatott rám Wanda.
- Köszönöm, hogy segíteni akartok, de majd lesz ahogy lesz... - rántottam egyet a vállamon, majd olvasni kezdtem a könyvet.
- Nem, nem, nem... Ez nem jó hozzá állás... - kapta ki kezemből a könyvet Nat.
- Majd az élet hozza, nem kereshetem egész életemen keresztül... Addig is... - kaptam ki kezéből a könyvet - élvezem az életem. - mosolyogtam.
- Stevvel jól kijönnél... - lépett be a helyzetbe Bucky. - Ha láttátok volna magatokat...
- Jaj tényleg, Steve! Hol szokott edzeni? - tekintettem az órára.
- Lent van egy edző, oda láttam lemenni... - válaszolt Buck.
- Köszi - paskoltam meg vállát, majd keresgélni kezdtem az az edzőt. Húsz perc keresés után püföléseket és nagy levegő vételek zaját hallottam meg. Elkezdtem menni a hang irányá, ami bevezetett egy nagy edző terembe. Steve ott püfölt egy zsákot, miközben pólóján át látszódtak izmai. Halkan lépkedtem beljebb, majd szinte a ringet megkerülve leültem a földre és néztem őt.
Hosszas püfölések után, olyan nagyot ütött bele, hogy az nyomban a földön landolt. Nagyot is nyeltem. Miközben ment egy másik zsákért, észrevette, hogy ott ülök a földön.
- Mióta nézel? - kérdezte komor arccal.
- Elég régóta ahoz, hogy tudjam valami bánt... - álltam fel, majd megfogtam a padon lévő vizes palackot, majd odavittem Steve-nek. - Akarsz róla beszélni? - csavartam le a kupakot, majd átnyújtottam a férfinak.
- Sharon... - ivott bele a vízbe, de szemét rajtam tartotta. - Nem bírja felfogni, hogy köztünk már nincs semmi... - vette el ajkaitól a palackot, majd megint ivott.
- Értem... - bólintottam megértően. - Na elég lesz... - vettem el szájától a palackot - Menj vissza - intettem a zsákok felé, majd visszaraktam a kupakot. - Nem fogok zavarni.
- Ez így nem jó - törölte le izzadtságát homlokáról. - Te addig mit fogsz csinálni?
- Ülni és nézni - válaszoltam tömören.
- Na azt már nem... a ringbe! - szólt komoly arccal, majd leraktam a kulacsot és kinyújtva rá a nyelvem bemásztam a ringbe. - Hé! Láttam ám! - hangja komoly volt, mégis tudtam, hogy nem olyan amilyennek mutatja magát.
- Inkább gyere!
- Ennyire el akarsz kezdeni edzeni? - szállt be röhögve a ringbe.
- Csak el akarlak verni - kacsintottam, majd felvettem a támadó pózt.
- Azt kétlem... - vigyorodott el, majd támadni készült.

Lábam kirúgta alólam, mire nagy csapódással a földre kerültem. Nyöszörgésem közepett, Steve kezét nyújtva felállított.
- Most támadj te... - mondta, majd lábammal a mellkasát megrúgva hátrált hátra. - Oké, ez... jó volt... - fogta mellkasát.

Rögtön támadtam tovább, időt sem adva neki. Neki futva nyakába ugrottam majd egy nagy lendülettel a földre vittem. Térdem az oldalánál volt, míg szinte egymás arcába lihegtünk a támadás miatt.
- Oké, ez jó volt... de mit szólsz ehez? - vigyorodott el, majd lábam megfogva feje fölé dobott. - Ezt nem így terveztem - állt fel - jól vagy, Vic?
- Persze... - álltam fel.
- Na harcosok! Hoztam inni... - lépett be Nat.
- Úristen, köszönöm... - szálltam ki a ringből, majd a nő felé futva kikaptam a palackot és inni kezdtem.
- Mi mondtuk, hogy Steve nem a megfelelő partner az edzésre - nevetett a nő.
- Hé! - állt mellém Steve, majd kikapva a palackot ő kezdett belőle inni.
- Ez az enyém! Add vissza! - szóltam rá dühösen, majd kikaptam a kezéből és inni kezdtem belőle.
- Az én palackom meg túl messze van, szóval add ide! - vette el számtól majd bele ivott.
- Naaa, ez nem fair! - vettem volna el, de úgy gondoltam megviccelem egy kicsit. A palac oldalát megnyomva Steve arcába ömlött a rengeteg víz.
- Azt hiszem én megyek... - hátrált Nat.

Steve arcából és pólójából csöpögött a víz, majd azzal a dühös arcával nézett, amitől első alkalommal kicsit megijedtem. Na, most aztán beszartam az arcától.

- Mondták már, hogy milyen jól áll ez a póló? - kérdeztem hátrálva a férfitől.
- Tényleg? - dobta el a palackot, amiből kifolyt a maradék víz.
- Figyelj, beszéljük meg, oké? - kérdeztem kezeimmel mutogatva.
- Nem, nem fogjuk megbeszélni... - törte meg a köztünk lévő távolságot, mire én szinte rohanva kiléptem az ajtón.

Nem tudtam eldönteni, hogy ez most halál komoly volt, vagy csak szimplán viccelt.
Rohanva léptem egy folyosóra, ahol szinte egy emelettel feljebb volt a szállás, természetesen lifttel. A lifthez rohanva idegesen nyomogattam a gombot, mire futások lépteit hallottam. A lift ajtaja kinyílt, majd gyorsan beszálltam. Az ajtók már zárultak, mikor egy kéz szétfeszítette őket. Steve állt ott, dühös arccal.