Hősbe szeretve [Steve Rogers] (Befejezett)

30.

Steve már elment, így tudtam takarítani. Zenét kapcsoltam hozzá, mint mindig. A seprűt fogva táncikáltam. Felvettem apa egyik hatalmas ingjét, és hozzá az egyik fekete napszemüveget. Hajamat felkötöttem egy kócos kontyba, és a seprűvel táncoltam a nappali közepén.
- Nem hittem volna, hogy egyszer erre jövünk haza... - hallottam meg egy hangot a hátam mögül. Ijedten dobtam el a seprűt, mikor a homályos látásom ellenére is tudtam ki az. Apáék hazaértek.
- Öh - vettem ki a számból egy kósza tincset, majd feltoltam a napszemüveget - hali! - intettem kezemmel.
- Victoria! Megjött, Buc... - lépett be Steve legjobb barátja kezén sok zacskóval. Mikor meglátott elkerekedett szemmel nézett végig rajtam - Bucky. - egy elégedett mosollyal fejezte be mondatát.
- Azt hiszem... én most... öh megyek... - böktem ki szaladva a lépcső felé.
Berohanva a szobába gyorsan becsuktam az ajtót, és neki támaszkodva csúsztam le rajta fejemet fogva. Gyorsan magamra kaptam pár göncöt, majd fogatmosva és szemüvegem feltéve léptem ki a szobából. Hajamat meg sem csináltam.
- Akkor kezdjük újra - sétáltam le a konyhába - Szia Bucky! - rohantam oda hozzá egy szoros ölelésre. - Mi járatban itt?
- Csak gondoltam segítek a szüleidnek. A boltban találkoztunk. - magyarázta.
- Igen. - mosolygott anya - Kérsz valamit, Bucky drágám?
- Óh, egy vizet elfogadok.
- Megyek házit írni.
Felmentem a szobámba, majd éppen hogy elővettem a matek füzetem, az ajtóm kinyílt.
- Milyen lecke? - dugta be fejét Bucky.
- Matek. - húztam el a számat. - Baj van? 
- Nem, nincs - rázta meg fejét.
Visszafordulva a füzetemhez, elkezdtem csinálni a házit. Szemem sarkából láttam, amint Bucky bejön és leül a földre engem nézve. Pár perc sem telt bele, de megszólalt.
- Steve, te mázlista! - odakaptam a fejem és Bucky mosolyogva figyelt.
- Tessék? - kérdezten vissza.
- Steve nagyon mázlista, hogy vagy neki.
- De te is ott vagy neki! - emlékeztettem.
- Tudom, csak Peggy után nem volt senkije. Régen a lányok nem voltak oda érte. Most meg úgy ugranak a nyakába - nevetett lehajtva fejét.
- Én nem a külseje miatt szeretem, ugye tudod? - álltam fel, majd elé ültem.
- Tudom.
- Nekem a külső nem számít, de ami itt van bent - raktam kezem a szívéhez, amire csodálkozva felkapta a fejét - az nekem jobban számít! - mosolyogtam rá.
- Félek, hogy elveszítem - halkult el a hangja.
- Miattam? Nem fogom elvenni tőled, ha ez a baj. Az nem lenne jó, hisz én is a barátomnak tekintelek, mint ahogy Steve - egy ideig csak néztem szemeit - Gyere ide! - magamhoz húztam egy szoros ölelésre. Egy kis idő után kezeit megéreztem hátamon. - Én nem vagyok olyan lány, aki elveszi más barátait. Ezt jegyezd meg, kérlek! - suttogtam fülébe.
- Nem is hittelek annak, csak féltem, hogy elveszítem a Kapitányt! - suttogta vissza. Elhajolva tőle mosolyogtam rá.
- Visszatérve erre a külső témára, a feneke azért az megfogott - húztam össze orramat.
- Tudtam! - nevetett Bucky.
- Segítesz?
- Miben?
- A háziban.
- Mindenben segítek, de abban nem! - állt fel. - Megyek, üzensz valamit a Kapitánynak?
- Hogy soha ne merészeljen elhagyni téged, bármi történjék! Ha igen, én fogom kinyírni! - álltam fel.
- Ezt?
- Igen, miért? - ültem vissza a székbe, tollam rágcsálva.
- Azt hittem valami, szeretlek vagy vigyázz magadraa... - húzta el az "a" betűt.
- Azt majd személyesen. - kacsintottam.
- Na, ezt tényleg személyesen. Mentem, Picúr! - sétált oda hozzám, majd hajamba nyomott egy puszit. Egy gyors pillantást vetett a füzetemre, majd megszólalt - Még jó, hogy nem vállaltam a segítséget. - azzal kisétált a szobából, engem otthagyva nevetve.