Hősbe szeretve [Steve Rogers] (Befejezett)

50.

Az esküvő pár napja után minden csodálatos volt, a mai napig. Reggel a vécét fogtam körbe, bunkó voltam Steve-el, és a többiekkel. Sírtam egy Spar reklámon, és a kedvenc könyvem pedig a sarokba dobtam, miután a szereplők elmentek egy kávézóba. Pocsék voltam. Semmi nem kötött le. Steve dolgozott, így egyedül feküdtem hanyatt a kanapén, széttárt végtagokkal.
Minden egyes másodpercben rá néztem az órára, hogy lássam mennyi az idő. Az percek nem akartak eltelni. A férjem karjaira vágytam, hogy átöleljenek és biztonságot adjanak. A csókjaira vágytam, amely mindig felébresztik a pillangókat a hasamban. Kedves szavaira vágytam, melyek feldobják a napom.
Az óra jelzett. Délután négy óra. Katt... katt... katt... Csak hallgattam az órát. Steve sehol. Hol van már? Idegesen ültem fel, majd kerekedő hasamra rakva a kezem, kimentem a konyhába. A vacsorához szükséges dolgokat vettem elő, miközben a kinti madarak csicsergését hallgattam. Ezt egy motor hangja zavarta meg. A madarak kedves énekét elnyomta a zaj, majd másodpercekkel kesőbb elhallgatott. Kulccsörgés, és zár kattanás jelezte, hogy megérkezett. Egy almát megfogtam, majd idegesen mentem az előszobába, ahol Steve igyekezett letenni a pajzsát, miközben a lábáról rúgta le a cipőt.
- Szia... - mosolygott fáradtan, miközben pajzsát letámasztotta, majd egy lágy csókott lehelt a számra. Az ismert pillangók már repkedtek.
Az almát leejtettem, majd Steve nyakába vetettem magam. Erős karjait rögtön derekam köré fonta, majd közelebb húzott magához.
- Hiányoztál - suttogtam.
- Ti is - nyomott egy csókot a homlokomra. - Hogy vagy? - Tolt el magától annyira, hogy arcomat láthassa.
- Jobban. Gyere! Készítek valami vacsorát. - Ujjainkat összekulcsoltam, majd húzni kezdtem a fáradt férjem a konyhába. - Mit ennél most legszívesebben?
- Hm... - gondolkozott el. - Milyen nap van ma?
- Szerda - válaszoltam.
- Csaló szerda - nevetett kimerülten. - Jó lesz nekem a pirítós is - állt fel, majd ásítás után egy csókot nyomott az ajkaimra. - Megyek tusolni. Mindjárt jövök!
Steve távolodó alakját néztem egy ideig, amíg el nem tűnt a folyosó végén.
Elővettem a kenyeret, beraktam a sütőbe, vágtam zöldségeket, majd miután megsültek a kenyerek kivettem őket és megkentem őket humusszal. Steve-nek a kedvenc pirítósát csináltam, majd megterítettem. Egy csattanásra lettem figyelmes. A hang irányába tekintettem, majd kitört belőlem a nevetés.
- Ez nem vicces! - Fogta a fejét Steve. - Mondtam, hogy ezt a lámpát ne az én fej magasságomba tegyük! - Háborodott fel.
- Jól van! Majd Tony megcsinálja. Gyere, kész a vacsora!
Mint egy kis gyerek, úgy rohant az asztalhoz és kezdte el a vacsorája fogyasztását. Boldogan figyeltem az előttem ülő férfit, aki nagy mesélésekbe kezdett a mai napjáról.
- Mi az? - Kérdezte halványan mosolyogva.
- Semmi... - támasztottam meg fejemet az öklömön.
- Látom - kuncogott. - De most tényleg. Baj van? Fáj valamid? Éhes vagy?
- Nem. - Ráztam meg a fejem, miközben piszkáltam a tányéromban lévő falatot.
- Akkor?
- Szeretlek! - Néztem mélyen kék szemébe, ami csillogott. Nem tudom, hogy a fáradtságtól e, vagy sem, de írtó jól nézett ki vele.
- Én is téged, kincsem - hajolt át az asztal felett, hogy csókot lophasson tőlem.

- Ez biztos jó? - kérdezte, miközben a laptopon kereste a filmet.
- Büszke vagyok rád! - Nevettem.
- Miért is?
- Tudod használni a laptopot - nevettem.
- Hé! - akadt ki.
- Inkább indítsd a filmet. - Takaróztam be nevetve.
Steve elindította az egyik talált filmet, majd bebújt ő is a takaró alá. Hozzábújtam, majd a filmre koncentráltam.
Felcsendült az ismerős zene, amit minden évben karácsonykor meghallgatok, ugyanis most egy karácsonyi filmet nézünk, nyáron.
Steve felállt, majd felém nyújtotta a jobb kezét.
- Mit szeretnél? Nem megyek aludni - takaróztam be jobban, mire felkacagott. Imádom a nevetését!
- Gyere! - Biccentett.
Kis gondolkozás után elfogadtam hívogató kezét. Kezeit derekamra helyezte, mire én nyakába akasztottam az enyémeket. Ide-oda ringatóztunk a zenére. Pillantásom nem tudtam elszakítani a párométól. Homlokát az enyémnek döntötte, majd tovább táncoltunk, míg a zene véget nem ért.