I'll do it for you - (𝘕.𝘕) BEFEJEZETT

Segits!

"Csak hogy a jó kedvem egészen addig tartott amég meg nem láttam azt a valakit aki a mély vízbe lökött. "

Még a levegő is bennem rekedt és majd nem fére nyeltem a saját nyálamat. Az exem üldögélt tőlünk pár métere a hotel ribancával. Nevetgéltek együtt és ami a legjobban fájt hogy velem azért szakított miután megtörtént az első mert nem állt készen egy komoly kapcsolatra. Neki egyéjszakás kalandok kelletek amit megértettem. Viszont az első együttlétem után eldobva éreztem magamat mivel kihyun annyit igért hogy a végére egyik igéretét sem tartotta be. Amit meg a legjobban utálok az az ha valaki megigér valamit és nem tartja be. Kihyun volt számomra az igazi. Igaz tízenhatévesen az ember nem tudja még mit hogyan kéne csinálnia de én bíztam benne ezért akartam hogy az első ő legyen nekem. Vicces hogy tízenhatévesen csak arra ment. Pedig nem tűnt olyan fiúnak aki képes lenne ilyenre. Közben meg nagyot koppantam. Velem nem állt készen egy kapcsolatra de egy szőke libával igen? Miért fáj még ennyi idő után is?

-Valami baj van? -hajolt kicsit közelebb niki az asztal felett, mire lassan elszakitotam az exemről a tekintetemet és egy erőltetett megtört mosolyal megráztam a fejemet. Hazudni sajnos nem tudnék. Abban vagyok a legszarabb.

-Haeri-sshi -szólitot meg jungwon mire bicentetem egyet-Olyan szomorúnak látszol ugye nem a kérdéseink zaklattak ennyire fel?

-Nem, csak kicsit fáradt vagyok-mosolyogtam el hamisan ami nekik is feltűnt

-Hazudni rosszul tudsz-jegyezte meg jay fel sem nézve. Nikinek égetett a tekintete, kiváncsiságot tükrözött.

-Mi a baj? -fagatot niki mire sóhajtotam

-Hagyad Niki ha akarja majd elmondja-mondta sunghoon mire hálás pillantásokat löveltem felé és intetem a pincérnek hogy jöhet a számla.

-Én most megyek-motyogtam-Örültem hogy veletek ebédelhetem és jó volt titeket kicsit jobban megismerni. Viszont nem akarlak titeket zavarni sem. Bizonyára vannak olyan dolgok amiket miattam nem tudtok megbeszélni és biztos jobb dolgotok is van jelen pillanatban-mondtam hamisan mosolyogva Niki  kérdő tekintetét figyelmen kivül hagyva, úgy látszik amit meg kell jegyeznem következőleg hogy a kis maknae nagyon kiváncsi. De nincs ezel semmi baj mert nekem is nagyon kiváncsi természetem van.

-Ne butáskodj haeri-nézet rám sunoo-Maradj még, na létszikee-könyörgőt de hiába nem akartam előttük sírni, amit utáltam az az ha gyengének látnak és sebezhetőnek.

-Majd legközelebb többet maradok-mosolyogtam rá majd kifizetve a számlát elköszöntem tőlük, sunoo még fel is állt és megölelt amit döbbenten néztem végig. Kifele menet viszont össze akad a tekintetem kihyunéval aki nem is tudta leplezni mennyire meglepődött. Sietősen mentem ki a tengerpartra, már javában ment le a nap ezel narancs sárga szinel beboritva mindent. A sétálás megnyugtat. A könnyeim ezerel folytak le az arcomról. Egy tini szerelem. Csak egy tini szerelem volt. Folyton  ezt hajtogatam magamban. De mind hiába akkor is fáj a torkomban keletkezett csomó meg nem akart oldodni.

-Haeri-ah-halodtam meg kihyun ismerős hangját a hátam mögül amire még gyorsabban szedtem a lábbaimat, de csuklomtól fogva fordítót szembe magával.

-Mit akarsz? -töröltem le könnyeimet erőszakosan

-Beszélgetni-vonta meg válait majd csöppet sem zavartatva magát mért végig és nyalta meg ajkait. Én is végig mértem ha már ő is ezt csinálta. Mógyoró barna haja középen elvolt választva, igéző szemek néztek velem farkas szemet, dús ajkak és egy teljesen fekete outfitben állt előttem. Természetesen fekete bőr dzsekiben amit mindig is imádtam rajta. -Tetszem mi? Ennyi év után sem tudod jól leplezni-vigyorgot önelégülten mire csak karba fontam kezeimet gúnyosan felnevetve.

-Mi tetszene rajtad? Azóta jobban átértékeltem kit soroljak az ideáljaimhoz, és te sajnos még csak a közelébbe sem érsz-bigyesztetem le ajkaimat de ő csak mosolygott.

-Hiányoztál cica-jöt volna közelebb de én hátráltam ezért megállt.

-Te viszont nem. Menny és szórakoz azal a ribancal-köptem szavaimat mérgesen

-Féltékeny vagy rá? -nevetet fel-Nem kell annak lenned babe nekem csak te kelesz

-Kelesz a bubánatnak-oltotam be mire a mosolyát kezdte felvenni valami más

-Jól van eddig voltam kedves veled haeri, akkor is az enyém leszel ha te azt nem akarod. Ezt ajánlom jól jegyezd meg-mosolyodot el ilyesztően majd mikor iramodot volna hozzám niki sietett közelebb.

-Itt mi folyik? -kérdezte megállva melettem, kihyun undorodva mérte végig majd gúnyosan felnevetet.

-Csak nem a pasid? -mérte végig, niki nyitota volna a száját hogy tagadja de nem hagytam. Meg gondolatlanul rávágtam hogy:

-Igen, a pasim és most elhúzhatnál mert nekünk van egy kis dolgunk kettesben-kulcsoltam rá kezemet nikiére aki kitágult szemekel és összezavarodva kapta rám a tekintetét. Kérlelően néztem rá hogy ne buktason le.

-Ő a pasid? -mutatót nikire nevetve-Nevetséges. De ne hid hogy ennyivel megszabadultál tőlem haeri. Lesz olyan is amikor ez a pasidnak nevezett kölyök nem lesz melletted és akkor majd meglátod mi lesz-fenyegetet majd még egyszer végig mérve nikit húzta el a csíkot.

-Ez mi volt? Miért hazudtad hogy a pasid vagyok? -akadt ki niki teljesen jogosan kirántva kezét az enyémből  mire sóhajtva néztem rá

-Sajnálom hogy belekevertelek a magán ügyembe niki, de annyira kétségbeestem hogy felbukantál és ez jutott eszembe legelőször-hajtotam le a fejemet bünbánoan.

-Most már úgy sem tudod vissza fordítani. De remélem tisztában vagy vele hogy egyszer úgy is rájön hogy nem vagyok a pasid. -mosolyodot el lágyabban amire bolintotam

-Tudom, de kérlek segíts

-Még is hogyan? -vonta fel szemöldökét, ajkaimat egy vonalba préselve gondolkodtam hogy kimondjam vagy ne mert nem akartam bajba keverni.

-Játszd el hogy a barátom vagy -nyögtem ki mire teljesen lefagyott és az arca teljes pirbe borult.

-H-Hogy én? -mutatót magára dadogva mire bolintotam mosolyogva. Hitetlenül nézet el rólam felnevetve majd hajába túrt.

-Legyen-motyogta-Ha ezel tudok segiteni-mosolyodot el szégyenlősen mire örömömben ugrálva húztam közel magamhoz egy ölelésre. Teljesen ledermedt és én csak később realizáltam mit művelek éppen, és így elengedtem volna ha nem ölel ő is vissza szorosan.

-Azért voltál szomorú mert meglátad őt? -suttogta törékeny testemet ölelve mire bolintotam beszíva nyugtató hatású illatát. -Sunoo és jungwon hyung mindig azt mondja hogy az ilyen helyzetben a legjobb gyógymód egy ölelés ezért remélem segit-motyogta. Könnyeim utat törtek és szorosabban öleltem magamhoz ő csak nyugtatásképpen simogata a hátamat.

-Akarsz beszélni róla? -kérdezte egy kis csend után eltolva magától.

Ui: Ki fogadna el még egy ilyen ölelést nikitől?