I'll do it for you - (𝘕.𝘕) BEFEJEZETT

Karjaiban

"Utálom a viharokat és félek is tőlük. "

Összerezentem akárhányszor belecsapott a villám és dörgöt. És amennyire csak tudtam a takaró alá bujtam. De nem segített, a párnával probáltam befogni a fülemet de ez sem javított a dolgokon. Ott tartottam hogy felhívom soobint vagy Ariana-t  de ekkor eszembe jutott hogy a normális ember hajnali egykor alszik és nem úgy mint én aki retteg a viharos napoktól. Ettől függetlenül imádok esőben sétálni reggel de este felér egy rémálomal.

-Állj már el, kérlek-szoritotam a párnát a fülemhez és fordultam a másik oldalamról a másikra de nem segített csak minden rosszabb lett. A vihart meg ugyan úgy halodtam. Egy kicsit sem tompított. Félelmemben nem tudtam kihez forduljak így magamra kapva egy selyem kötöst remegve mint a kocsonya nyitotam ki a szobám ajtaját majd egy kis hideg vízért mentem.  Összeszoritotam szemeimet mikor újra dörgöt majd leguritotam a friss és hideg vízet. Egyre rosszabb lett minden ezért remegve mentem ki a lakosztályomból majd Niki szobája ajtaja előtt torpantam meg. Nem tudtam kopogjak vagy inkább ne. Végtagjaim maguktól keltek életre és már csak azon kaptam magamat hogy bekopogtam. Még egyszer kopogtam viszont mivel nem jött válasz megfordultam hogy vissza menjek a szobámba és tovább szendvedjek de ekkor váratlanul kinyílt.

-Sunoo hyung megint..... -kezdte szemeit dörzsölgetve, cuki hatást keltett kócos szőke hajával egy sima fekete pólóval és egy fekete rövid nadrágban. -Haeri? -pattantak ki szemei

-Niki én-kezdtem de váratlanul újat dörgöt én meg összerezentem könnyeim is elkezdek folyni.

-Gyere be-állt odébb mire bementem újra összerezenve, Niki felkapcsolta a villanyt én meg szégyeltem magam hogy felkeltetem.

-Szóval félsz a viharoktól-konstrolálta megvilágosodva, leült az ágyra és intet hogy üljek le mellé. Remegve foglaltam mellette helyet.

-Sajnálom, biztos aludtál én meg fekeltetelek -hajtotam le a fejemet szégyenkezve de ő csak felnevetet. Újra vilámlot én meg remegtem.

-Semmi baj haeri-rázta meg a fejét mosolyogva -De nem tudom hogyan segithetek-mosolyodot el tarkojára simitva. Újra összerezentem szemeimet összeszoritva. Hirtelen niki ölelő karjaiban találtam magamat ami szorosan tartott magához. Még a a levegő is bennem rekedt. Niki tete teljesen meglepet de jól esett. Illata megnyugtatot és mikor vilámlot  még szorosabban szoritotam magamhoz.

-Kérlek had aludjak itt kérlek-motyogtam vállába szorosan ölelve. Reménykedve nem küld el.

-Persze maradj-tolt el kedvesen rám mosolyogva majd leszállt az ágyról és leoltota a lámpát majd bebujt az ágyba én meg mellé. Fejel a plafont bámultam. Azon elmélkedtem vajon jó ötlet volt ide jönni. Niki kedves srác de ha az összes gyengeségemet felfedem előtte félek tudni fogja minden gyenge pontomat.

-Ne érezd magad kelemetlenül haeri, sokan vannak ugyan olyan helyzetben mint te. Ez egy normális dolog. -motyogta rekedtes hangon amire végig futót a testemen a libabőr.

-Inkább nekem kellene ezt mondanom neked-motyogtam a csendes viharos északába

-Remélem így sokkal jobb lesz -ásitot egyet niki. Bár jelenléte nyugtató hatású volt számomra. Attól még összerezeni összerezentem. A szemeimet is össze szoritotam a takarót markolgatva. Egyszer csak egy kezet éreztem meg sajátomon amire oldalra fordultam. Meleg tenyerét kézfejemen pihentete. Illatát közelebbről érezhetem és teste csak úgy ontotta a meleget.

-Jobb? -kérdezte mély hangon amire akaratlanul de be kellett harapnom az ajkaimat. Túlságosan is mocskos a fantáziám ez van.

-Sokal-válaszoltam. Újabb dörgésre megmarkoltam a takarót mire niki keze megszoritota a kezemet. Nem segített. Csak sóhajtotam.

-Nem tudok aludni-szólaltam meg-Nem akarom hogy te se tudj. Szóval vissza megyek és talán egy kis zenével jobb lesz egy két pohár boral-ecseteltem majd fel akartam kelni de niki újfent megállitot.

-Maradj-motyogta és lehetett hangjából halani mennyire zavarban van -Gyere -tárta szét a karjait. Hezitáltam hogy oda bujak-e nikihez. De egy újabb dörgés miatt még is oda bujtam hozzá.  Teste teljesen a hátamhoz simult mire nyelnem kellett egyet. Kezeivel lassú körkörös mozdulatokal rajzolt mintákat a hasamra. És ennek fejében még dudolt is.

-Anyukám mindig ezt csinálta ha a húgom félt a viharoktól-suttogta majd folytata lassan nehezedtek szemhélyaim majd elaludtam niki karjai között.

Niki prov:

Zavarba ejtő pillanat volt mindez. De tudok neki ezel segíteni akkor megteszem még ha az arcom egy éret paradicsomhoz hasonlít. Nem szoktam hozzá hogy egy lány ennyire közel legyen hozzám. Jó a stylistokal más a helyzet ugyan is ők csak kisminkeltek amiket valahogy elviselek és egy idő után már hozzá is szoktam.  Édes illata van ami kelemes és cirogatja az orromat. Törékeny testét öleltem magamhoz. Magamat is megleptem vele. De emlékszem a kishúgomon is segített mikor félt a viharoktól. Haeri egy kedves lány. Úgy gondolom még ha kezdetben tartotam tőle a távolságot akkor is mostmár nem fogom. Érdekel mi van vele és a múltja. Egy remek barátság kezdete. Még ha jay azal is csesztet hogy szedjem fel.

Remélem tetszett az első Niki prov. Lesz még az ő szemszögéből is rész. Addig is annyeong! ✌❤