I'll do it for you - (𝘕.𝘕) BEFEJEZETT

End

Nishimura riki pov:

Rengeteg megmagyarázhatatlan  érzés kavargot bennem, hogy mihez kezdjek mikor a munkám és a szerelmem között kell választanom?Aligha debütáltam,  keményen küzdőtem ezért. A barátaim, a családom számit rám. Mikor aláírtam a szerződést amit pd-nim elém rakot vastag betűkel ki volt emelve, hogy egyenlőre tilos randizni. De ez a szabály volt amit elsőnek megszegtem csak mert nem tetszett. Tudtam ha ez a főnök fülébe jut akkor kirug. De ha szerelmes az ember? Hogyan tudnám irányitani ezt az egészet? Egy szerződés miatt mondjak le arról, hogy boldog legyek? Számtalan kiadóról halodtam ahol tilos a randizás ugyan úgy mint itt, még is regeteg idolnak van már kapcsolata. Megértem őket is hiszen a cég hírnevéről van szó, egy rossz mozdulat és minden kitudodhat de ezek az érzéseim. Nem tudok nekik gátat szabni. Túlságosan is szerelmes vagyok és hamar elkezdek kőtödni az emberekhez.

Belehalnék ha haerit el kéne engednem, gyakorlatilag amióta  hivatalosan is a barátnőm azóta attól félek a legjobban hogy elveszitem. Sírni akartam, orditani és megragadni a menedzserem ingjének a gallérját és a képébe olvasam, hogy nem fogom azt tenni amit kér. De nem tehetem így könnyeim lassan elkezdtek pottyogni miközben meredten néztem magam elé ahogy minden egyes haerivel töltött emlék lepereget a szemeim előtt.

Az én hibám.....ha titkoltuk volna nem tartanánk itt, ha nem vittem volna el az amerikai koncertünkre akkor a menedzserem nem tudta volna meg. Hogy lehetek ekkora idiota? Bárcsak hamarabb gondolkodtam volna akkor nem tartanánk itt. Hogyan szakítsak vele? Életemben nem szeretem még ennyire senkit. Nélküle maradna a magány, a keserűség, az üreség és a büntudat. Már most rettentően fáj a szívem hogy ezt kell tennem vele és saját magammal.

Semlegesen néztem magam elé és nem voltam hajlandó megszólalni még ha a barátaim minden őt percben a hogy létemről kérdeznek és hogy mit mondott a menedzserem. Megszólalni viszont már nem volt erőm, nem akartam előttük sírni de tényleg. Igyekeztem minden erőmel nem a frászt hozni rájuk de nem bírtam tovább így a kocsiban ülve könnyeim elkezdtek folyni amiket nem győztem törölgetni.

-Mond már el mi történt? Miért sírsz? Aggódunk érted niki. A frászt hozod ránk-vezete rám aggódásal teli tekintetét jungwon, a melletem ülő jay meg kérdően vonta fel a szemöldökét

-Mit mondot a menedzser ami ennyire felzaklatot téged?-kérdezte jay teljes testével felém fordulva amire könnyeim jobban folytak le arcomról és lehajtotam a fejemet.

-Választás elé állitot-motyogtam be rekedt hangal a sírás miatt-A munkám vagy haeri-emeltem rájuk meggyötört tekintetemet amire jungwon azonnal magához huzott erősen szoritva magához közben a hátamat simogatva  hogy megnyugodjak.

-Még is hogy kérheti ezt? Ő képes lenne a munkája és a felesége között választani?-ráncolta össze szemöldökét jake hátra fordulva a többiek meg mint bologatva adták egyetértésüket.

-Minden esetre mit fogsz tenni?-kérdezet rá félve sunghoon amire szaggatotan kifujtam a levegőt majd megvontam a vállamat.

-Szeretem haerit. De nem hagyhatlak  titeket cserben, és nem akarom az ő életét is tönkre tenni a folytonos bujkálások miatt. Megérdemli hogy legyen egy normális barátja. -mondtam elszorult torokal barátaim meg együttérzően néztek rám-De nem tudom, hogy szakítsak  vele. Képtelen vagyok arra hogy fájdalmat okozak neki-szipogtam egyet

-Tudom maknae-simitot karomra jay sóhajtva -De az ő érdekében meg kell tenned. -sóhajtva bolintotam lehajtva fejemet megprobálva lenyugodni.

-Sosem bántanám, most még is meg kell tennem-sírtam fel mire jake szinte azonnal felém nyújtot  egy zsebkendőt amit megköszönve el vettem