I'll do it for you - (𝘕.𝘕) BEFEJEZETT

Családi kép

HAERI TAYLOR POV:

Tagnap niki karjaiban hajtotam álomra a fejemet. Nem tudom kifejezni mennyire hálás vagyok azért hogy meg probálta elterelni a gondolataimat a kint tomboló viharól. Másoknak nevetséges hogy én pont a vihartól félek amikor ezernyi horrorisztikus dolog van a világon amitől félhetek de ha valaki át él egy komoly traumát az nem tud ellene tenni. A vihar folyton folyvást arra a napra emlékeztet, amikor őzönvíz volt és villám csapot bele a házakba. Kitörölhetetlen emlék marad az elmémben még ha már rég a múlt része akkor is.

Ezernyi gondolatal a fejemben kelltem fel amik a tegnap este körül lebegtek. Niki annyira gyengéd velem és a kisfiús zavara még angyalibbá varázsolja őt. Nem csoda hogy már most rengetegen oda vannak érte. Szememet le kelet hunynom egy pillanatra mert a nap irritáló fénye bántota a szememet, s amikor valamennyire megszokta a szemem a meleg reggeli napsugarat nyujtozkodni akartam csak hogy majd nem leütőtem az édesen szuszogó nikit. Észre sem vettem hogy egész végig a mellkasán aludtam még ő a derekamat öleli magához. Fejemet egy pillanatra fel emeltem majd álmos még komás fejel körbe néztem a szobájában s vissza tetem mellkasára, kezemet mellkasán pihentetem és muszáj volt sóhajtanom egyet annyira jó érzés volt mellete feküdni érezni mennyei illatát és kifujt levegőjét a nyakamon. Mindennap melette akarok ébredni.

Kar órámra pillantotam ami még csak reggel hét órát mutatót majd nagy nehezen ugyan de rá vettem magamat arra hogy ki keljek mellőle és le menjek a konyhájukba. Még ha vendég is vagyok nem akarok tiszteletlen lenni velük, hiszen megbiztak bennem és be engedtek az életükbe annyi a legkevesebb hogy csinálok nekik reggelit mire felébrednek.

Lassan lábujhegyen nyitotam ki niki szobájának az ajtaját és csoszogtam le az emeletről egészen a konyháig. Mosatlan edények minden üt, fagyis dobozok és édeség maradékok az asztalon. És a szemetest sem vitték ki. Visszavonom amit akkor mondtam mikor elsőnek beléptem ide. Még ha néha takaritanak is az is szerintem csak akkor amikor nagyon szükség van rá vagy éppen nincs más dolguk. Viszont ami a konyhába várt az nem semmi. Mindegy milyen alapon csendesen elmosogatam és a kaja maradékokat egy szemetes zsákba dobtam. Kivettem a szemetest majd bűszkén körbe nézve a mára már tiszta konyhán sóhajtotam egyet vigyorogva. A hütőhöz léptem majd lecsekoltam az alapanyagokat és fejben össze állitotam a reggelit amit biztosan szeretni fognak. És el is tudok késziteni. Igyekeztem nem nagy zajt csapni majd neki fogtam a finom reggelijüknek.

-Jó reggelt!- halodtam meg jake mély rekedtes hangját mire ilyedten fordultam hátra majd megkönnyebülten tetem a kezemet a szívemre.

-Ugye nem csaptam nagy zajt?-kérdeztem kétségbeeseten amire csak nevetve foglalt helyet az étkező asztalnál.

-Dehogy is! Layla keltet fel. Biztosan megérezte ezeket a mennyei illatokat-szagolt a levegőbe mosolyogva amire megnyugodva fordultam vissza a készülő reggelijük felé.

-Akkor jó, már megilyedtem hogy felkeltelek. Mert igyekeztem nem nagy zajt csapni

-Viccelsz? Olyan mélyen alszok hogy nem tudnál ennyivel fel kellteni-kuncogot fel aranyosan amég én a tányérra szedtem a palacsintákat és le foliáztam.-Niki milyen szerencsés hogy a barátnője nem csak vonzó hanem még főzni is tud-bókolt vigyorogva mikor felé fordultam a pultnak támasztva hátamat, bókja jól eset ezért szégyenlősen elmosolyodtam

-Nem vagyok valami nagy konyha tündér de probálkozok-rántotam válat egy tincset a fülem mögé türve zavaromban amikor nem zavartatva magát szemtelenül végig mért.

-Proba szerencse-mosolygot rám mire megláttam egy kocos fekete lomb koronát ami jayé volt. Szemeit dörzsölve elmotyogot egy halk jó reggelt majd a szekrényből lekapott egy poharat amit megtöltöt vízel és azt kezdte el inni.