I'll do it for you - (𝘕.𝘕) BEFEJEZETT

Őszintén

Nem értettem ezt a hirtelen jött aggodást. Amiotta rá csaptam a telefont folyton űzenetekel bombázott. Még ide is eljött és azt hittem rám töri a szobám ajtaját. Hívogatot. Ennyire aggódna értem? Vagy.... Csak sajnálna? Mert utálom ha az emberek sajnálkoznak felettem. A lenéző tekintetek amikel néznek rám. Nem kell a sajnálata. Megérdemeltem. Mert beleszerettem akibe nem kellett volna és ez alatt nem csak kihyunra gondolok hanem nikire is.

Arra kértem hogy kerüljen ehelyet mindenhol felbukan ahol csak ott vagyok és mindig probál kapcsolatba lépni velem. Nem voltam vilagos? Azt akarom hogy rám se nézen és hagyon figyelmen kivül. Nem azt hogy hívogason és az ajtómon kopogtason minden reggel és este söt még talán délben is. Mindig küld űzenetet és ha nem niki akkor valamelyik banda tag keres fel hogy csináljak valamit mert megörülnek a folytonos kiakadásai miatt. 

-Nyitsd ki az ajtót haeri! -halodtam kintről egy hangot amire össze szoritot szemekel álltam egy helyben. Nagy erőfeszitésbe kerül nem kinyitni az ajtót és karjaiba vetni magamat. Dd ha a megtenném akkor azal megneheziteném a dolgokat és még bonyolultabbá tenném.

-Kérlek! Aggódok érted. -folytata kicsit feljebb emelve hangját amire ajkaimba haraptam. -Látam azokat a foltokat a nyakadon és a kezeden is. Nem akarlak kerülni

-Nem akarok veled találkozni ezért menj el! -orditotam ki végül sírva

-Miből gondolod hogy el is megyek? Ugyan haeri. Csak aggódok érted. Mond el ki tete ezt veled?

-Jobb ha elmész-mondtam de ő nem tágitot.

-Kihyun volt? -a szó is bennem rekedt, hogy egyből levágta ki volt. Mondjuk nem volt nehéz, hiszen ő az egyetlen ember aki ennyire állat modjára intézi el a dolgokat. -Ha nem válaszolsz igenek veszem-folytata dühösen dörömbölve.

-Niki ez tényleg nem tartozik rád. Menj el. Úgy is el fogsz menni-bukott ki belőlem amit egy hatalmas csend fogadott majd a zár kattanása. Az ajtó hirtelen kinyílt és szembe találtam magamat nikivel heeseungal és jayal. Jay kezében ott lógott a pót kulcs ami tudtomal csak jacknek van a szobákhoz. Jacket ki fogom nyírni!! Támogatnia kellene.

-Ez csúnyább mint amilyenek láttam-sétált elém heeseung szájához kapva a kezét. 

-Na jó aki ezt tette az nem éli túl-fenyegetőzöt jay dühösen ami ha más helyzetben lennénk még meg is mosolyogtatot volna. Niki csak várakozoan nézet hyungaira akik csak véve a lapott mentek ki az ajtót bezárva maguk után. Amint ez megtörtént azonal felém fordult és aggódoan megfogta a kezemet.

-Ki tete? -tete fel a kérdést újra most sokal feszültebbnek tűnt. Még mindig kezemet fogta felvont szemökdökel bámulva engem. Miért érdeklődik? Miért nem tud ugy kezelni mint egy egyszerű lányt?

-Már mondtam, hogy nem a te dolgod niki-néztem el róla kezeimet kirántva kezéből.

-Nem az én dolgom. De érdekel, és addig nem mozdulok el innen amég nem mondod el ki tete ezt veled -mondta komolyan és elszánttan.

-Érdekel? -emeltem kicsit feljebb a hangomat-Minek mondjam el? Hogy megverd? Semmit sem segítene az erőszak ezen. -fakadtam ki -Erőszakal megoldanál mindent?

-Akkor kérlek had legyek melletted-fogta meg újra kezeimet amikre lepillantva el képedt csak zavartan dúgtam a hátam mögé majd forditotam neki hátat és mentem a teraszomra annak a reményében hogy elmegy. Csak hogy utánam jött.

-És a kezed? -folytatta fagatásomat komolyan ugy éreztem mintha kihallgatáson lennék.

-Ki vagy te hogy kérdőre vonj?-elégeltem meg fagatását.