I'll do it for you - (𝘕.𝘕) BEFEJEZETT

Fagyi

-Akkor ma velük ebédelsz?-kérdezte ariana az ágyamon ülve amég én fekete comb középig érő szoknyámat igazgatam a tükörben.

-Igen, tegnap meghívot niki. Én meg nem tudtam neki nemet mondani.-válaszoltam izgatótan tanulmányozva magamat a tükörben. Csak egy fekete felsőt viseltem ami szabadon hagyta a válamat és egy fekete szoknyát ezt párositatam egy magassarkúval és egy fekete nap szemüvegel ugyan is ezer ágra süt ma a nap oda kint.

-És... Szóval... Tudod-makogot össze vissza és a tükörben láttam ahogy a tarkoját vakargatja kínjában.

-Még ma kinyögöd? -jött ki yiren mosolyogva a fürdőböl majd alaposan végig mért elégedetten bologatva -Dögös vagy -kacsintot majd a haját kezdte el törölgetni a fehér törölközövel.

-Csak nikivel vagy az egész enhypenel ebédelsz? -nyögte ki burkoltan arra célozva jay is ott lesz vagy csak nikivel kettesben fogok ebédelni. Magamban mosolyogtam zavart énén.

-Barátnők vagyunk. Tudom hogy valójában az érdekel hogy ott lesz jay vagy nem-fordultam felé egy mindent tudó mosolyal amire inkább elnézet a másik irányba. -Igen az egész enhypenel-adtam neki választ amire elmosolyodot bolintva egyet majd fogta magát és kiment a hálóból amit felvont szemöldökel néztem végig. Yirenre pillantotam aki csak legyintet majd csillogó szemekel nézett végig rajtam.

-Annyira örülök neked és nikinek. Igazán remélem hogy most nem fogsz csalódni és végre boldog leszel melette-mondta őszintén mire elmosolyodva sétáltam elé majd öleletem meg fehér köntösbe bujtatót énjét.

-Köszönöm yiren. Tudom hogy nikivel boldog leszek mert nagyon szeretem és ő is engem-huztam ajkaim mosolyra majd eltoltam magamtól és leültem mellé. Láttam a tekintetében hogy összetört és elveszett. Nem tudja mihez kezdjen. Együttérzően megfogtam a kezét majd egy halvány mosolyal néztem rá. -Mikor mész a nőgyógyászhoz?

-Holnapra kaptam időpontot-sóhajtota egy keserű mosolyal kiséretében -Mennyivel jobb lenne minden ha nem lettem volna ennyire felelőtlen -hajtotta le a fejét, kezemel lágyan el keztem cirogatni a kezét.

-Ez nem a te hibád yiren-ráztam meg a fejemet azonnal -Majd mi el kisérünk téged

-Azt meg köszöném-emelte rám könnyes tekintetét mire egy meleg ölelésbe vontam és probáltam megnyugtatni a hátát simogatva. Minden erőmmel azon leszek hogy yiren és a kisbabája boldog legyen ha már az apa gyáva mondon megfutamodott. Az ilyen embereket utálom, nem képesek vállalni a felelősséget valami olyanért ami csak is az ő saruk.

-Yiren-toltam el magamtól mire kiváncsian nézett szemeimbe-Beszélek leoval. Lehet csak megilyedt és hirtelen érte. Olyan rossz látni ahogy szendvedsz muszáj elmagyaráznom annak a szemétnek hogy megértse ennek a babának szüksége van az apjára. -hüvelyk újamal lágyan letöröltem könnyeit majd újra megöleltem.