I'll do it for you - (𝘕.𝘕) BEFEJEZETT

Kellemes társaság

"-Akarsz beszélni róla? -kérdezte egy kis csend után eltolva magától. "

Éreztem hogy nála jó helyen lesz a titkom. Máskülönben nem mondanám el senkinek sem a múltamat. Valami arra késztett hogy megbizak benne és mondjam el neki. Régóta ő az egyetlen akit érdekel és akinek el is mondanám. Még Ariana sem tud róla mert őt ismerve az Exem mostanra plasztikai mütéten lenne annyira megverte volna. Némán bolintotam szipogva amire mellette lépkedve kezdtünk el sétálni mostanra már besötétedett és érezni is lehetett a hideg szelőt és a víz is hideg lehet. De jól esett hogy a lágy kicsit hüvős szellő néha meglebegtete a hajamat.

-Nem kötelezlek semmire ha nem akarod nem kell el mondanod. De csak hogy tud tudok titkot tartani-mondta mikor látta percekig nem mondok semmit, és csak sétálunk egymás mellett. -És szeretek embereken segiteni

-Tudom niki-néztem a földet majd mély levegőt vettem és összeszedve gondolataimat kezdtem bele-Ő az exem. Gondolom nem volt nehéz dolog kitalálni. Összeségében annyi hogy nem állt készen egy kapcsolatra természetesen csak azután közölte ezt velem miután... -halgatam el majd sóhajtotam egyet fájdalmasan-Miután....neki adtam magamat-sütötem le szememet, szégyellem hogy ezt megtetem. -Elhagyott és ennyi év után fáj hogy újra el kell viselnem-hallgatam el megállva, niki nem mondott semmit de nekem már az is jól esett hogy meghallgatott. Felé fordultam újaimat tördelve.

-Ezért mondogatom hogy a szerelem csak összetöri az embereket-szólalt meg felém fordulva majd kezemet meg fogva húzott egy pad felé hogy foglalják helyet. -Az exed egy győkér és tényleg sajnálom hogy ez megtörtént veled haeri-sshi-mondta szomorú mosolyal ajkain együtterzően mire keserűen elmosolyodtam.

-Nem kell sajnálni, ez az egyik oka amiért nem szeretek mások előtt sírni-nevetem fel elnézve róla, majd letörölve könnyeimet-Utálom ha mások látják a sebezhető oldalamat

-Néha tudni kell megtörni is, mármint nem baj ha néha kimutatód mit érzel-magyarázkodot ami hihetetlen aranyosá varázsolta. Zavarában nem nézett rám hanem az előttünk lévő tengert figyelte.

-Milyen bölcs valaki ilyen fiatalon-lögtem meg játékosan a vállát, erre csak felnevetet a tarkojára simitva a kezét.

-Nem vagyok az, ezeket mind a hyungaim mondták én meg megjegyeztem-csak felnevetem összehúzva magamon a rövid pulcsimat.

-Szerencsés vagy hogy ennyire aranyos hyungjaid vannak- mosolyogtam rá amire ő is elmosolyodot hevesen bólogatva hogy igazam van

-Na látod-mosolygot rám kicsit zavartan-Sokal jobban áll ha mosolyogsz-mondatára ledöbbentem és mikor realizálta mit mondott azonal rám kapta tekintetét ilyedten -Mármint mindenki sokkal jobban fest ha mosolyog mint hogy sír-szabadkozot ami még aranyosabban állt neki ahogy kerek szemekel ide oda hadonászot zavarában. Csak felkuncogtam

-Nyugi nem kell szabadkoznod niki-mosolyogtam rá kicsit fáradtan és reszketve feltűnés mentesen.

-Emlékszem-nézet az égre niki mire felé kaptam tekintetemet. -Gyermek koromban sokat néztem a csillagos eget arra várva mikor repül el egy hulló csillag hogy kivánhasak valamit. -meglepődtem hiszen én is mindig ezt csinálom. De reménytelen. -Mind hiába, egyszer sem sikerült, de elértem amit akartam hulló csillag nélkül is-pillantot rám elmosolyodva. Csak később tünt fel neki hogy ezel a mozdulatával kicsit közelebb került az arcomhoz. Se szó se beszéd teljesen lefagyott mint egy szobor nézet kerek szemekel és egyre piros orcával. Már levegőt is elfelejtet venni. Köhitve egyet távolabb ültem ezel megadva nikinek a magán teret amire pislogva párat felnevetet kínosan.

-Meglepő de én is ezt csinálom, szóval ez közös -nevetem fel lágyan hajamba túrva

-Fázol? -kérdezte látva hogy kicsit részketek csak megráztam a fejemet amire felvonta a szemöldökét.