Féltékenység

475 30 5
                                    


Elfogadva sunghoon ajánlatát kicsit tartottam Niki nem-e érti majd fére és hiszi azt hogy már nem szeretem őt. El sem tudtam képzelni milyen lehet ha féltékeny. Niki egyszerűen kiszámithatatlan.  Úgy váltogatja a személyiségeit mintha mindennapi dolog lenne. Nem tudom mikor szégyenlős vagy mikor pimasz. De legalább abban biztos vagyok hogy többnyire az első.

Sunghoon amint beleegyeztem kezemtől fogva felhuzott a kanapéról majd azt mondta megmutatja a kertet. Niki egy pillanatra hátra fordult percekig csak bámulta hyungját össze szükitett szemekel majd vissza fordult a játék felé. A többiek persze sejtheték mit tervez sunghoon mivel csak kacsintotak és mosolyogtak rám.
Sunghoon mellett lépkedtve sétáltunk ki a kertbe, udvariasan előre engedett ami megmosolyogtatot.
Szép nagy kertjük van. Van egy kisebb medencéjük is ami egészen eddig ki sem szurtam pedig eljötünk mellette.
A medence szélére leültünk majd lehuztuk a papucsunkat és a zokninkat majd belelogatuk a lábbunkat a vízbe.

-És mit tervezel? -fordultam sunghoon felé aki gondolataiba mélyedve nézett egyenesen előre.

-Írtam jaynek nem rég egy sms-t a tervemről. A terv annyi hogy mikor pityeg a telefonom kicsit közelebb hajolok hozzád és bele suttogok a füledbe te meg nevetni kezdesz. Mind ezt Niki látni fogja a felső nagy ablakból. -magyarázta el a tervét amire hümmögtem egyet.

-Nem értem, ha játszani akarnál simán megkérheted volna nikit hogy engedjen oda-értetlenkedtem megingatva fejemet.

-Látszik hogy még minden friss köztetek-mosolyodot el kivilantva fogait- A pimasz barátod sosem engedi hogy jakel kettesben maradjak... Mármint-pirosodot el össze vissza makogva majd nagy szemekel kapta rám a tekintetét.

-Szóval neked.... -kezdtem vigyorogva de sunghoon közbe vágott.

-Fére érted ugy akartam mondani hogy.. Én szóval... Csak annyit akartam mondani ezel hogy... -dadogta vörös fülekel -Szóval....

-Tetszik Jake sunghoon? -kérdeztem rá kertelés nélkül amire egy pillanatra ledermedt majd nagyot nyelt

-Nem! Honnan veszed? Csak nem látszik ? -pánikolt mire elmosolyodva simitotam a vállára.

-Tudtam hogy van valami a háttérben. Nyugodj meg szerintem Jake semmit nem sejt abból hogy érzel valamit iránta-mondtam kedvesen mosolyogva rá amire megkönnyebülten ejtette lejebb a vállát.

- Kérlek tartsd titokban. Nem akarom hogy megtudja, lehet ő nem így érez én meg nem akarok hiú ábrándokat kergetni- kérlelt egy szomorú mosolyal ajkain

-Halgatok mint a sír-mondtam majd feltartotam a kisújamat amibe bele kulcsolta a sajátját. -A csapaton belül senkinek se mondtad el?

-Nem. Egyszer majd nem elmondtam jungwonak de végül benyitot Jake én meg kimentem. -hajtota le a fejét mire lágyan karjára simitotam együtérzően.

-Szerintem nézd meg Jake küld-e feléd egyértelmű jeleket. Lehet küld csak nem veszed észre őket. -csak felemelte a fejét majd egy szégyenlős mosolyal bolintot.

-Csak te tudsz róla, még a szüleim sem tudják hogy a fiúkat szeretem. Gyáva vagyok elmondani nekik-sóhajtot fel

-Pedig jobb lenne ha nem mástól tudnák meg. Ha készen állsz rá majd mond el nekik-mosolyogtam rá amire bolintot egyet felnevetve, a mellette pihenő telefonja pittyegni kezdet így azonnal oda kaptuk a tekintetünket mindketten majd pimaszul elmosolyodtunk és sunghoon lassan a fülemhez hajolt majd bele suttogta hogy köszöni hogy meghallgatam amire elmosolyodva nevetni kezdek sunghoon karjára simitva a hatás kedvéért.

-Szerinted bejőt?-nevetek tovább oda suttogva sunghoonak amire megvonta a vállát hogy nem tudja. Egyszer csak kicsapódik az ajtó és egy dühös Niki jön ki rajta sebes léptekel majd csuklomat megragadva húz fel és kezd el húzni a dormjukba. Nem tudtam felfogni jelen pillanatban mi történik csak hogy egyszer csak a szobájában találtam magamat a falnak préselve. Kezei fejem melett pihentek elzárva a menekülő utat, bár nem hiszen hogy menekülnék ha nem lennének ott. Tekintete elsötétedet és észre vettem hogy kapkodja a levegőt

I'll do it for you - (𝘕.𝘕) BEFEJEZETTDonde viven las historias. Descúbrelo ahora