Önpusztító Rendszer

8. Szánalmas!

- Itt nyelte el a füst. - Állok meg a tetőn és nézek végig az utcákon. Shizun csak hümmög egyet mellettem, majd előveszi a legyezőjét és ki is nyitja azt. Tekintete az utcákat járja, majd hirtelen nagy csattanással csukja össze a legyezőt.

- Megvan a nyoma! Binghe kövess! - Mondja és már el is rohan a tetőkön.

- Most komoly? - Nyögök egyet, ahogy utána eredek. Érzem, ahogy a cserepek a talpamhoz érnek, de tekintetem csak az előttem a távolban rohanó férfin van. Összeszorítom a fogaimat. Alap esetben simán tudnám követni, ha nem lennének lefogva a képességeim, akkor egy ilyen futás meg se kottyanna, de így. Komolyan mit gondolt ez az őrült, hogy egy egyszerű tanítvány simán követni tud egy mestert?

- A kurva életbe! - Morgom az orrom alatt, mikor megcsúszik a lábam, aminek hála egy gyönyörű szépet zúgok az egyik háztetőről a porba.

- Csak, hogy ide értél! - Hallom meg shizun hangját és most legszívesebben az arcába vágnám, hogy "Baszki gyorsabb voltam, mint bármelyik tanítványod, mi a faszomat akarsz még?", de tudom, hogy ha ebből akár csak egy szót is kimondanék, akkor minimum húsz pontot vonna le tőlem az a kurva rendszer.

Végül feltápászkodom és gyorsan leporolom magam, majd utána eredek shizunnak, aki elindult az utcán. Némán megyünk együtt az éjszakai városban és legnagyobb meglepetésemre be kell látnom, hogy kifejezetten kellemes a társaságában lenni. Emlékszem, hogy amikor először voltam tizennégy mindig kínosan érzetem magam és szorongtam a megfelelés vágytól, akárhányszor voltam shizun közelében. Most azonban ez az érzés nincs meg.

A gondolat megmosolyogtat, bár legutóbb nem volt ilyen, most semmi sem állít meg benne, hogy kiélvezzem ezt a pillanatot. Látom shizun mozdulatain az idegességet, de valahogy mégsem úgy ideges, mint ahogy emlékszem rá. Amikor anno ideges volt, akkor mindig morgott és úgy döngtek a léptei, hogy a csúcs minden pontján hallani lehetett, az egész embert jeges és tomboló energia vette körbe, amitől a legbátrabbak is megremegtek volna.

Most viszont nem ilyen az idegessége. A shizun, aki előttem halad nem árasztja magából azt a jeges aurát, inkább olyan, mint amikor nyáron a nagy melegben alig kap levegőt az ember. Ajkait egy hang sem hagyja el és csak siet előre valami láthatatlan energiát követve. Léptei könnyűek, mint mikor a tetőkön futott, nyoma sincs a mindent megrengető trappolásnak. Csak a kezei szorultak ökölbe és a homloka ráncolódott meg egy kicsit. Ezek az egyetlen nyomai annak, hogy valami zavarja a shizunomat.

- Mi? - Jön a kérdés alig hallhatóan, én pedig felpillantok a kapura, ami előtt megálltunk és szinte érzem, hogy kidülled egy ér a homlokomon.

"Most komolyan? Komolyan?!" Mordulok fel magamban. "Ez valami elcseszett vicc?! Buddha szerelmére! Innen indultunk!" Kapom fel a vizet és talán tovább is folytatnám, ha nem csapódna ki az ajtó és jelenne meg benne az a bizonyos fekete köd. Shizunt éri el, akinek fennakadnak a szemei és a földre zuhan. "Hehe, szánalmas!" Fordul meg a fejemben, mikor a füst megindul felém.

- Anyádat! - Nyögöm ki, de már csak azt veszem észre, hogy a kapu helyett az eget látom. Azt hiszem én se vagyok sokkal jobb, mint shizun, ha engem is ki tudott ütni. Valószínűleg már a földön fekszem és valóban fél perc múlva elér az ütközés fájdalma is, majd elnyel a sötétség, kellemes feledésbe zárva.

Fejfájásra kelek fel, ami azonban azonnal elmúlik, amikor felfogom, hogy nem tudom felemelni a karjaimat. Felpattannak a szemeim és lenézek magamra. Le vagyok kötözve, a hátam valami domborúnak van nyomódva.

"Oszlop! Odakötöttek egy kibaszott oszlophoz?!" Fintorodom el és próbálom megmozgatni a tagjaim. Van egy kis mozgásterem, de nem elég rá, hogy bármit is csináljak, vagy meg tudjak szabadulni a kötéltől. A következő, amit felfogok, hogy van valaki mellettem. Amikor oldalra nézek meglátom az arcát.

"Asszony!" Csillannak meg gonosz lánggal a szemeim. "Oh, ha most nem lennénk lekötözve már sikoltoznál és nem a gyönyörtől!" Húzom fel az orromat, ám ekkor a lány megmozdul és ijedten forgatja a fejét.

- A-Luo. - Néz rám rettegve.

- Itt vagyok Ning-shijie. - Mondom igyekezve nem morcosnak hangzani.

- Shizun! - Sikkant fel a lány és bámul el előre. Én meg gyanakodva követem a tekintetét, de szó szerint eltátom a számat és tágra nyílnak a szemeim, mikor meglátom a férfit, aki a velünk szemben lévő oszlophoz van kötve. Tekintetem végigjár rajta, valaki levette róla a fölső ruháját és sikerült úgy összekötöznie, hogy a fél válla ki van a ruhából. Én pedig egyszerűen nem tudom levenni a szemem a csábító fehér bőrről. Mit meg nem adnék, hogy hozzáérhessek.

Annyira el vagyok foglalva a látvánnyal, hogy alig veszem észre, hogy shizun mocorogni kezd, majd meglepetten néz körbe. Megpróbál szabadulni, de nem megy neki, a lány mellettem pedig szinte felsikít megkönnyebbülésében.

"Komolyan asszony vak vagy?! Ő se tud szabadulni, energiafojtó kötéllel kötötték meg!" Szidom le magamban a nőt.

- Shizun én félek. - Nyögi a lány.

- Ne félj shijie, shizun biztos kivisz minket innen. - Nézek az említettre és csak remélni merem, hogy a szarkazmus a szememben nem látszik. Azonban mielőtt shizun válaszolna kinyílik az ajtó és megjelenik az árny. - A Bőrszabó Démon. - Jut el a tudatomig, mikor elsiet mellettem.

"Alávaló kis senkiházi, még gerince sincs!" Fog el a haragos kétségbeesés. Viszont jelenleg nem tudok mást csinálni, mint hogy itt ülök és várom, hogy mi sül ki a helyzetből, mert hála valakinek... Igen a kurva rendszerre gondolok, nem tudok semmit sem csinálni. Minden erőm le van fogva, így akkor se tudnám kinyírni a démont, ha nagyon akarnám.

Így beletörődök a sorsomba és figyelem, ahogy a füstalak, emberi testet ölt és ahogy shizun beszél a női testbe bújt démonnal. Na, ez eddig nem is lenne baj, ha a démon nem kezdene el önként magyarázni, amivel csak azt éri el, hogy alig bírom visszafogni magam, hogy ne verjem bele a fejem az oszlopba.

"Hogy lehet valaki ekkora idióta?!" Nyögök fel magamban. "Mi a fenéért mondasz el magadról mindent?! Hogy könnyebben kinyírjanak?!" Morgom magamban a nő viselkedését látva. Azonban kívül igyekszem megszeppentnek tűnni, de csak annyira, hogy az látszódjon, hogy aggódom, hiszen elméletileg ilyenkor még azt hittem, hogy shizun legyőzhetetlen, úgyhogy nem lenne előnyös, ha nem látszana rajtam a shizunba vetett vak hitből semmi.

A démon megkörnyékezi az mellém kötött lányt, én pedig magamban azért könyörgöm, hogy nyírja ki. Akkor legalább a csajtól megszabadulnék. Azonban shizun megállítja a nőt és inkább magára tereli a figyelmet. Mondjuk nem tudom min vagyok meglepődve, mikor odáig van Ning Yingying-ért. Viszont arra, amit ezután tesz, arra semmi sem tudott volna felkészíteni, elneveti magát.

- Nem látod a fától az erdőt. Három ember van a szobában, te mégis csak azt nem veszed észre, akivel a legjobban járnál. - Pillant rám, mire a démon is felém fordul.

"Pff, tudtam, hogy utál!" Könyvelem el magamban.

- Ennél jobb hazugságot kell kitalálnod, ha át akarsz verni. - Szólal meg a démon is. Én viszont már nem is figyelek rájuk, csak mikor shizun megint furcsa dolgot mondd.

- Gondolod, hogy tanoncommá fogadtam volna, ha nem lenne különleges. Olyan titok birtokában van, amiről senki sem tud. - Magyarázza a férfi, én meg értetlenül nézek rá.

"Tuti nem a kurva rendszerről beszél, de akkor mit blöfföl itt?!" Pislogok magam elé.

- Rajta. Könnyen utána járhatsz. Csak vágd fejbe és meglátod!

"Na ez az a Shen Qingqiu, akit ismerek!" Hunyom le a szemeim és dőlök neki az oszlopnak, de a shijiemmel ellentétben én egy szót sem szólok. "Itt a vég, de miért egy rohadt kis démon miatt kell meghalnom?!"