Önpusztító Rendszer

23. Oh, hogy rohadna meg!

Arcomon széles mosollyal várom a kultivátorokat, akik lassan megérkeznek a városba. Hamarosan arra is rá fognak jönni én hol vagyok. Akkor a terv átlép a következő fázisba. El kell mindenkivel hitetni... Na nem mintha az olyan nehéz lenne. Csak azt kell csinálnom, mint anno. Könnyű, mint a padló söprés.

"Shen-ge! Mi a fenét keresel te itt?" Veszek hirtelen levegőt, mikor az utcán fel-le siető kultivátorok között meglátom a férfit, akinek hála a szívverésem megduplázódik. Nagyot nyelek.

"Ez nem lesz jó, nagyon nem lesz jó!" Kezdek el pánikolni, de meg kell magam állítanom. Mindegy, hogy itt van-e, tartanom kell magam a tervhez. Akkor is, ha megbántom vele. Nem akartam, hogy itt legyen. Egyáltalán miért van itt? A másik világban az összes isten kedvéért se dugta volna ki azt a formás hátsóját a Tiszta Nyugalom Csúcsról, ha nem volt saját érdeke.

- Mire is vársz most? - Szólít meg Mobei-jun, én pedig lehunyom a szemem és rászorítok a saját karjaimra, amik még mindig össze vannak fonva magam előtt.

- Megvárom, amíg egy helyre nem kerülnek. - Nyitom ki a szemem. Hangom meglepő módon teljesen érzelemmentes, olyan rideg, mint anno, mikor először kínoztam meg... Nem! Nem gondolhatok most erre.

"Koncentrálj Binghe!" Harapok rá belülről az ajkamra. Feladatom van, ha nem teszem meg, amit elterveztünk, akkor mindennek vége, mielőtt nekikezdtünk volna. Ezt nem kockáztathatom. Most nem csak én vagyok a tét. Most két faj sorsa a tét.

Mikor a kultivátorok egy téren csoportosulnak össze, én a mellettem lévő jégdémonnal mit sem foglalkozva a házak tetején közelebb kerülök hozzájuk. Arcomra felszalad egy széles mosoly, kezeim csípőre vágom, majd kuncogni kezdek.

- Oda nézzenek mennyi ismerős arc! - Erre a tömeg szinte egy emberként néz fel rám. - Hiányoztam? - Kérdezem oldalra billentve a fejem, ahogy végignézek a tömegen.

- Binghe? - A nevem hallatára nagyot kell nyelnem, de arcomon egy izom se mozdul meg. Végül hátam mögé teszem a kezeim és még mindig mosolyogva nézek a férfire.

- Shizun... - Szólalok meg, ugyanazon a hangon, amin azóta szólítom, hogy itt vagyok. - Azt hittem már el is felejtettél. Minek köszönhetem, hogy meglátogatsz? - Kérdezem, közben pedig lassan a háztető széle felé sétálok.

- Binghe, hagyd ezt abba! - Mondja komolyan, én meg csak újfent oldalra biccentem a fejem.

- De hát még nem is csináltam semmit. - Pislogok rá ártatlanul, de a tekintetéből látom, hogy már találkoznia kellett a Huan Hua Palota lakóival. - Shizun, úgy örülök, hogy te is itt vagy. - Kuncogom, viszont mielőtt folytathatnám valaki megzavar.

- Hogy van képed Shizun-nak nevezni? Mocskos démon! - Rivall rám az egyik kultivátor, amivel eléri, hogy azonnal felé forduljak és kicsit sem kontrollálva az idegeimet rá kiáltsak.

- Kit nevezel te mocskos démonnak? - Szorulnak ökölbe a kezeim. - Told ide a képed nyápic! - Ugornék le a tetőről egyenesen a szemtelen felé, mikor valaki elkapja a csuklómat és visszaránt. Meglepetten nézek hátra, de bennem ragad a levegő.

- Binghe! Velem harcolj! - Néz egyenesen a szemembe a férfi és engedi el a kezem, hogy előhúzza a kardját.

- Shizun? - Kérdezem egy nagyot nyelve, de meg se mozdulok.

"Én nem akarok veled harcolni! Te voltál az egyetlen, akivel nem akartam harcolni! Bárkit miszlikbe verek, de téged nem akarlak bántani." Pánikolok magamban. Ez nem volt benne a tervben. Most nem tudom mit csináljak.

Azonban gondolkodni sincs sok időm, mert a férfi azonnal nekem ugrik, aminek hála én elhátrálok. Puszta ösztönből lépek ki a fegyvere elől, de nem rántok kardot. Tőlem játszhatjuk ezt a macska-egér játékot, amíg akarja. Én ugyan nem fogok vele harcolni. Ennek azonban megvan a böjtje, hiszen így sikerül párszor megvágnia. Párharcunknak hála lassan a város legmagasabb pontjáig hátrálok, ott is a tető széléig. Idegesen pillantok a hátam mögé a semmibe és összeszorítom a fogam.

"Nincs más választásom!" Döntöm el és kezem már rá is markol a hátamra erősített Xin Mo nyelére, ám mielőtt kihúzhatnám Shen-ge elér és a kardját elengedve szorosan magához húz.

- Shizun, mit csinálsz?! - Bukik ki belőlem a meglepetésem. Fogalmam sincs ez mit akar jelenteni, csak el akartam magunk teleportálni innen. Miért ölelt meg? Na, nem mintha bánnám, csak nem értem.

- Sajnálom, mindent sajnálok. - Hallom meg a hangját, de akárhogy keresem a tekintetét nem hajlandó rám nézni.

"Mi a fenéről motyog ez?" Ráncolom a homlokom és próbálok meg fészkelődni a karjai között, hátha megszabadulok, de mind hiába. A karjai olyanok, mintha vaspántokkal szorítana.

【Rendszer figyelmeztetés! Elkezdődött a Régiből valami új című küldetés. A Rég nem látott ismerős című küldetés befejezéséért jutalmad: 10000 pont】Hallom meg hirtelen a kurva rendszer rikácsolását, ami jelenleg kicsit sem jelent jót. Amúgy is mindig csak a baj van, ha megjelenik, de most kifejezetten rossz érzésem van ezzel kapcsolatban.

"Letojom kurva!" Szidom le a hangot, de már nem is foglalkozom vele. Sokkal jobban érdekel, az engem egyre jobban szorító férfi.

- Mit sajnálsz, Shizun, mi folyik itt? - Kérdezem és végre sikerül kibújnia az egyik karomnak, így meg tudom fogni a vállát. Tovább faggatni azonban nincs időm. A férfi arcán szomorú mosollyal néz hirtelen a szemeimbe.

- Minden rendben lesz. - Mondja alig hallhatóan.

"Ez az égett szag..." Kezdenek el pörögni a gondolataim, majd kitágulnak a szemeim, mikor felfogom, hogy mi történik. "Ne, ne, ne, ne, ne." Skandálom magamban, mintha egy mantra lenne, ahogy kiszabadítom a másik kezemet is és most én ölelem át őt. "Ne, ne, ne, ne, ne!" Szorítom össze a szemeimet, de hiába. Hirtelen nagy fényesség támad a kurva rendszer pittyen egyet.

【Küldetés teljesí....】Kezd bele, de nem hallom a szavai végét, arcomon patakokban folynak a könnyek, ahogy elordítom magam.

- NEM! SHIZUN! - Rogyok le a tetőre karjaimban a shizunom mozdulatlan testével.

- Megölte? - Hallom a halk hangokat.

- Luo Binghe, megölte! - Jön valahonnan hangosabban, de én nem foglalkozom velük. Csak jobban magamhoz húzom a testet, ami karjaimban pihen.

- Nem, nem, nem. Nem engedlek el! Nem vesztelek el újra! Nem! - Döntöm el, ahogy kezem az arcára simítom.

- Fogjátok meg! Halált érdemel! Pusztítsuk el a démont! - Szólalnak meg egyre többen, mire én még mindig könnyes tekintettel elnevetem magam. Ezzel pedig elérem, hogy a hangok elnémuljanak.

- Azt hiszitek, hogy hagyni fogom? Ostobák... - Húzom egy fintorra az ajkaimat, ahogy lassan felállok karjaimba véve Shen-ge testét. - Hamarosan mind a lábam előtt fogtok térdelni. - Jelentem ki, majd a karjaimban tartott férfi arcára nézek. - Megtalálom a módját. Visszahozlak. - Suttogom, ahogy a kultivátorokkal mit sem törődve sarkon fordulok és elhagyom a nyílt terepet. - Visszahozlak, ígérem!