Önpusztító Rendszer

13. Álomdémon

Füst? Nem. Ez nem füst, ez homokvihar...

【Fontos mellékszálhoz érkeztél. Címe: Álomvilág】Jelenik meg a fejem mellett a kék ablak és kezd el rikoltozni. Azonban én nem rá figyelek, hanem az alakra a távolban.

"Ning Yingyingnek kellene itt lennie, nem shizunnak!" Fut végig az agyamon.

- Képzelődöm, vagy elromlott a kurva rendszer. - Motyogom az orrom alatt, mire megint pittyen a kék ablak.

【A rendszer nem talált bugot.】Kapom meg a választ azon az elnyújtott kurva hangon.

- Mi a rákot? - Ráncolom a homlokom és fordulok a lebegő ablak felé.

【Nincs hiba a rendszerben. Kérjük folytasd a cselekményt kudarc esetén 1000 elégedetségi pont levonás jár.】Folytatja, mintha mi sem lenne természetesebb, nekem viszont ökölbe szorulnak a kezeim.

- A jó kurva anyádat azt!! - Morgom, majd veszek egy mély levegőt és közelebb megyek a homokviharban álló férfihoz, mielőtt az valahogy ártana magának. - Shizun? Te mit keresel itt? - Szólítom meg, mikor mellé érek. Ő egy pillanatra megfeszül.

- Ez az álomvilág. - Mondja anélkül, hogy felém fordulna.

"Na nem mondod, azt tudom." Forgatom meg a szemeim, kihasználom, hogy nem felém néz. "Én arra vagyok kíváncsi te mi az anyám kínját keresed itt?!" Teszem fel magamban a kérdést.

- Ez a te álomvilágod. - Böki ki, én pedig meglepetten nézek körbe.

- Az enyém? - Kérdezem halkan, ahogy tekintetem végigfut a kopár tályon, ami kicsit sem hasonlít arra, aminek lennie kellene.

"Na az biztos nem, az nem így néz..." Hirtelen eszembe jut megint az az alkalom, mikor az asszonnyal voltam itt először. "Ja, de ekkor még így nézett ki."

- Shizun, te hogy kerülsz ide? - Teszem fel a kérdést.

- Attól félek valaki észrevétlenül megbabrálta az elmédet... - Kezd bele a magyarázatba, de én megakadtam ott, hogy valaki mert beletúrni a fejembe. - Ezért rántottad be véletlen a shizunod.

- Berántottalak? - Kapok észbe, mert tuti, hogy olyat nem csináltam. Viszont, ha itt van, akkor miattam van itt, mégha nem is én hoztam. - Sajnálom. De ki babrált a fejemmel? - Gondolkodom el.

- A Démon Klán. - Vágja rá a férfi.

- Hát persze... - Fintorodom el, már alig emlékszem erre az időre, de tényleg, mintha a cicababa démon küldte volna az álomdémont.

- A démonok nem gonoszak, talán csak máshogy nézik az afférokat. Az álomcsapdából nehéz kijutni, az egyetlen módja, ha elpusztítjuk a magját. - Zavar meg elgondolkodásomban shizun.

"Vagy hagyjuk, hogy a készítő megjelenjen és kinyírjuk." Jegyzem meg és igyekszem visszafogni magam, hogy a vigyor ne látszon meg az arcomon.

- Kezdj el gondolkodni, hogyan jussunk ki. Az álmok gyakran az ember leggyengébb pontját veszik célba. Légy éber! - Figyelmeztet és mikor elindul előre gyanakodva nézek utána.

"Te mégis honnan a picsából tudod ezeket?" Végül csak megrázom a fejem és követem. Azzal nem leszek előrébb, ha olyanokon gondolkodom, amikre úgyse találok választ.

- Oh, haza jöttem... - Lepődöm meg, mikor megpillantom az álom várost.

- Igen, induljunk. - Mondja shizun és bemasírozik a kapun, én pedig szorosan utána. Az utcán emberek tömege sétál.

"Nem kellene kapcsolatba lépni mások játékával, de ez az én álomvilágom..." Mosolyodok el, mikor megjelenik egy teázó.

【Álomvilág sikeres manipulációja. +10 pont】Rikkant a kurva rendszer, aminek hála még jobb lesz a kedvem.

- Egy teát shizun? - Állítom meg a férfit, aki meglepetten néz rám. Mire én elkezdem a nyakam vakarni. - Ha nem hagyom, hogy előhozza az emléket, akkor nem tudja befolyásolni és váltania kell, nem? - Kérdezem, amivel elérem, hogy shizun lassan biccentsen egyet. - Minden álomvilág ilyen nagy? - Kérdezem, csak hogy ostoba tanoncnak látszak.

- Nehéz ilyen pontosan visszaadni egy igazi várost. Csak egyetlen démon van, aki képes erre. - Magyarázza komolyan.

- Az Álomdémon! - Mondjuk egyszerre, mikor is a férfi megfordul a sarkán és elindulna tovább az utcán. Én elkapom a csuklóját.

- Shizun, szerintem jobb lenne, ha nem mennénk tovább... - Figyelmeztetem, mikor fekete köd vesz minket körbe és a város helyett egy faluszéli háznál találjuk magunk.

- Egy újabb illúzió. - Szólal meg shizun, mikor nekem leesik, hogy hol vagyunk. - Luo Binghe bármit is látsz ne foglalkozz vele. És ne érintsd meg az illúziót! - Fogja meg a vállaim, mire én szomorúan elmosolyodom.

- Tudom, foglalj helyet shizun. - Intek neki a házikó mellett megjelent pad felé.

【Álomvilág sikeres manipulációja. +10 pont】Szólal meg a kurva rendszer, viszont nem tudok sokáig örülni, hiszen furcsa fény villan.

- Shizun! Vigyázz! - Kiáltom, de a férfi ahelyett, hogy elugrana, beáll elém, mintha meg kellene engem védenie, minek következtében shizun összeesik és elkezd a levegőben lebegni mellettem.

- Mocskos vén füstfelhő! - Ordítom el magam, mire megjelenik az a bizonyos füstfelhő és minden irányból megszólal a hangja.

- Képes voltál megtörni az illúziómat ez nem semmi. - Hallom az elégedettséget a hangjában, viszont a dühöm mindent elnyom.

"Ki foglak nyírni! Ki foglak nyírni!" Mégis hogy képzelte, hogy bántja?! Hogy?! "Kurva rendszer! Kinyírhatom?" Kérdezem ökölbe szorult kezekkel és összeszorított fogakkal.

【Az álomvilágban semmilyen cselekedet sem számít OOC-nek.】Jön a válasz, ami annyira meglep, hogy pislogni kezdek és kiengedem a kezemet.

- Ezt miért is nem mondtad eddig? - Kérdezem fennhangon.

【A történetszálnak haladnia kell a maga útján!】Kapom meg a választ, mire csak megrázom a fejemet és elmosolyodok. Lehunyom a szemem és mély levegőt veszek.

- Gyere előt te vén szatyor, mielőtt én megyek utánad! Pont elkezdett kedves lenni, te meg elbaszod itt nekem a terveimet! - Kiáltom és meglepetten jelenik meg előttem a démon, mégha a szemem ki se nyitom, hogy lássam, akkor is érzem őt.

- Kölyök, mi van elfojtva benned? - Hallom a kérdést, ajkaim széles mosolyra húzódnak. Elmémben megjelenik az az alakom, amiben azelőtt voltam, hogy ide kerültem.

- A démon! - Nyitom fel a szemeim, hogy meglássam az elképedt álomdémont. - Viszlát, vén füstgolyó! - Intek egy aprót, mire a démon fájdalmasan felüvőlt. Én azonnal sarkon fordulok. Ez az én álomvilágom. Úgy irányítom, ahogy akarom. A démon nem marad sokáig meg itt.

- Shizun! Shizun! - Rázom meg a vállát, de mikor nem akar felkelni, úgy döntök utána megyek, abba a mély álomba, amibe valószínűleg az a vén füstgolyó tette. - Hol a... - Pislogok körbe mikor megjelenek egy sötét szobába, ahol messze előttem egy ismerős látvány fogad. - Ez? Már megint az én emlékem? - Nyelek egy nagyot, ahogy közelebb megyek a felakasztott shizunhoz, aki rettegő szemekkel néz rám.

- Shizun... - Suttogom, ahogy elé lépek. Szomorúan nézek végig rajta, és emelem fel a kezem, hogy megsimogassam az arcát. - Sajnálom... - Nyelek egy nagyot. - Ígérem, hogy soha... - Motyogom, lassan közelebb hajolok hozzá. - Ez sose fog megtörténni! - Mondom magabiztosan és közel hajolva hozzá lágy csókot nyomok a homlokára. - Aludj, shizun, ma nem lesznek rémálmaid. - Ígérem és nézem mosolyogva, ahogy a férfi szemei lecsukódnak.