Önpusztító Rendszer

19. A szakadék alján

Összeszorított szemekkel fekszem a földön. Szó szerint az összes izmomat érzem, sőt lehet egy két csontom is eltörtem. Gratulálok magamnak. Szimplán csak gratulálok.

"Bassza meg a jó kurva életbe is, hogy tud ez most is ennyire fájni?" Kérdezem magamtól. Majd elkezdem lassan és mélyen venni a levegőt. "Mindenek előtt meg kell gyógyítanom magamat." Döntöm el és kezdek el erre koncentrálni. A procedúra fájdalmas, de sokkal gyorsabb, mint amire számítottam, így hamarosan képes vagyok felülni.

- Mit is csináltam itt legutóbb? - Motyogom magam elé, ahogy megnyomkodom a nyakamat.

- Ja, megvan! Felszabadítottam a démoni erőm, átvettem a hatalmat a démonok felett és megtaláltam a kardomat. - Számolok az ujjaimon, és biccentek is egyet.

- Megtaláltam a kardomat! - Mosolyodok el hirtelen, a gondolat pedig elég hozzá, hogy talpra álljak. - Végre visszakapom a kardomat. - Mondom lelkesen és ökölbe szorulnak a kezeim. Viszont örömöm egy pillanat alatt elmúlik, mikor egy újabb dolog jut eszembe.

- A picsába, most öt évig lenn kell itt dekkolnom? - Nézek fel az ég felé, ahonnan leestem, majd le a lábam elé. - Nem, az ki van zárva, addig nem maradok lenn. Nem! Egyszerűen csak nem! - Rázom meg a fejem és még a hideg is kiráz. Elég volt egyszer végig csinálni, még egyszer nem fogom. Kezemet az államra teszem és gondolkodni kezdek. - Terv kell, valami nagyon jó ter... - Mondom, de nem sikerül befejeznem, mert meghallok egy ismeretlen hangot.

- Ki az az alak? - Kérdezi, én pedig megforgatom a szemem és elhatározom, hogy folytatom a gondolkodást.

- Megöljük? - Jön egy másik hang, mire elfintorodom.

- Finomnak néz ki! - Szólal meg egy harmadik is, én pedig összeszorítom a fogaim.

- Olyan, mint egy tanítvány valami klánból. - Folytatja az első, mire nagy levegőt veszek. Elvesztettem a fonalamat. Nem tudom hol tartottam.

- Az úrnő szerinted fizetne érte? - Kérdezi a második hang, mire elegem lesz és sarkon fordulok, hogy szembe kerüljek velük.

- Fogjátok már be a picsába is! Itt valaki gondolkodna a jó kibaszott kurva életbe! - Kiáltom el magam és a következő pillanatban már meg is támadom a csapatot. Olyan hirtelen ugrok nekik, hogy reagálni sincs idejük. Sőt, hogy őszinte legyek fel se fogom, hogy mit is csinálok igazán, csak mikor már mind holtan fekszenek előttem én pedig csípőre vágom a kezeim.

- Máris jobb. - Sóhajtok fel. - Hol is tartottam? - Billentem oldalra a fejemet, hátha könnyebben eszembe jut az elvesztett gondolatmenetem. - Megszerzem Xin Mo-t, lenyomom a főnököt és visszamegyek a felszínre. - Bólogatok, ahogy végiggondolom a tervemet.

- Várjunk! - Ráncolom össze a homlokom, majd lenézek a hullákra. - A kurva rendszer miért nem sikoltozik? - Kérdezem csak úgy magamtól nem is igazán várva választ, de kapok.

【A rendszer nem talált ellentétet a karakterrel.】Hallom meg a hangot a fejemben és jelenik meg előttem a kék lebegő tábla.

- Mi az, hogy nem talált ellentétet? Ezeknek el kellett volna vinniük tüncimüncihez és én kiabáltam velük. Máskor ilyenkor már ordítottál. Arról nem is beszélve, hogy halottak! - Kérdezem előre hajolva a tábla felé és összehúzva a szemeimet.

【Az OOC funkció feloldása után a kötelező történetszálak kivételével úgy alakítod a karaktered, ahogy szeretnéd.】Kapom meg a választ kimondva és leírva is.

- Azt tudom. - Forgatom meg a szemeimet. - De nem azt mondtad, hogy még ni...

【Az OOC funkció feloldva az első bambusz házban töltött éjszaka óta.】Szakít félbe, én pedig csak pislogni tudok a szavakra előttem. Annyira meglep a dolog, hogy még a kezeim is leengedem az oldalamról.

- Hogy mi? - Kérdezem nagy sokára.

【Az OOC funkció feloldva az első bambusz házban töltött éjszaka óta.】Csicsereg a kurva rendszer, de én valahogy elég nehezen tudom ezt neki elhinni.

- Azt akarod mondani, hogy azóta azt csinálhatnék, amit akarok? - Bukik ki belőlem és nem tudom, hogy most örüljek ennek a hírnek vagy akadjak ki rajta, hogy nem szólt.

【Amíg a főkaraktereket nem akarod megölni, igen.】Válaszol a rendszer, én pedig pislogok párat.

- Ez... - Kezdek bele, de meggondolom magam. - Ez lényegesen megkönnyíti a dolgomat. - Jelentem ki, majd megint csípőre teszem a kezeim. - Amúgy erről miért is nem szóltál eddig?

【A rendszer adott értesítést a funkció megnyílásáról.】Jelenik meg előttem és hallom a hangot is.

- Adott egy fenét. Nem emlékszem rá. - Emelem fel jobb mutató ujjamat a képernyő elé.

【Kikapcsoltad a rendszer értesítéseket. A rendszernek nem kötelessége további információval szolgálni.】Magyarázza a kurva rendszer.

- Kikapcsoltam? - Kérdezem értetlenkedve.

【Mindig kikapcsolod.】Kapom meg a választ és ekkor esik csak le, hogy mire is gondol.

- Ja, hogy mikor azt mondom esténként, hogy "Kopj már le kurva rendszer!", akkor azzal hogy is mondtad? Kikapcsolom az értesítéseket? - Vakarom meg a fejemet.

【Pontosan.】Helyesel a hang.

- Értem. Hé, kurva rendszer. Csak hogy tisztában legyek a dolgokkal ebben a történet izében, mit is kell csinálnom? - Tudakolom.

【A rendszer erről nem adhat információt.】Jelenik meg a kék táblán, én pedig elfintorodok.

- Jó, akkor azt mond meg, hogy végig vihetem-e a tervemet? - Fordítom el a fejem.

【Ismertesd a tervet!】Pittyen egyet a kék tábla.

- Most elmegyek megszerzem Xin Mo-t, utána átteleportálok a fővárosba, átveszem a vezetést, holnap pedig elhúzom innen a csíkot. - Mondom és gondolatban már végig is futottam, hogy hogyan akarom ezt az egészet kivitelezni.

【A rendszer nem talált hibát. A terv engedélyezve.】Villan fel a kék tábla.

- Ezt jó hallani. - Vigyorodom el. Valamilyen szinten megnyugtat, hogy a kurva kivételesen nem akar megállítani. - Azt megmondhatod, hogy a kardom ugyanott van-e, mint legutóbb volt? - Kérdezem, mire az írás eltűnik a tábláról.

【A Xin Mo misztikus kard elhelyezkedésében nem történt változás.】Jelenik meg a szöveg abban a pillanatban, ahogy a kurva hang kimondja a szavakat.

- Legalább azzal nem kell vesztegetnem az időmet, hogy átkutassam ezt a féregfészket. - Hunyom le a szemem. - Haza akarok menni. - Sóhajtok fel. - Máris hiányzik a Tiszta Nyugalom Csúcs. - Mosolyodom el, majd kuncogom ahogy megrázom a fejem. - Ki gondolta, hogy én egyszer ilyet mondok. Furcsa hatással van rám ez az új világ. - Nézek fel megint az égre. - Vajon Shen-ge hiányol engem annyira, mint én őt? - Kérdezem alig hallhatóan.

【A rendszer erről nem adhat tájékoztatást.】Zavar bele az idillembe a nyúzott kurva hang, mire mérgesen fordulok vissza az irányába.

- Nem is kértem! Most pedig kopj le! Van jobb dolgom is annál, hogy veled foglalkozzam. - Morgom, mire a kék tábla egy pukkanás társaságában eltűnik. Én megmozgatom a karjaim, majd arcomon egy széles mosollyal elindulok egyenesen előre, közben pedig már megpróbálom messziről megérezni a kardom energiáit.

- Nincs vesztegetni való időm! Itt az ideje véghez vinni, a "pattanjunk meg erről a buddha verte helyről" tervet!