Önpusztító Rendszer

17. Nagy Tanácskozás

Mintha halványan emlékeznék arra, hogy mikor legutóbb itt álltam várva, hogy elkezdődjön a megmérettetés, nem halálra untam magamat, hanem gyomor idegem volt. Most viszont akaratlanul is azt várom, hogy ötödik... Vagy tudja a fene hanyadik feleségem befejezze a dumálást és végre utunkra engedjen minket.

Természetesen a féltékenységi rohamaival küszködő Min Fang volt az első, aki bevetette magát a telepoltáló jelzésbe. Példáját pedig a többi idióta is követi. Én személy szerint az utolsók között lépek be az "arénába" és teljesen nyugodtan indulok el az erdőben.

"Én ugyan nem sietek sehova. Elég valami nagyot elkapnom és nyerek, akkor Shizun büszke lesz rám." Mosolyodok el, ahogy jobbra, balra tekintgetve haladok a fák között.

"Unalmas, unalmas, unalmas. Mindjárt halálra unom magam!" Ásítom egyet, mikor rájövök, hogy ezek a kicsi démonkák úgy elkerülnek engem, mint Liu Qingge a nőket. Már pont azt hiszem, hogy ilyen hiper unalmas lesz az egész vadászat, legalábbis addig, amíg a nagyon erős démonok meg nem jönnek, egészen, amíg meg nem kell mentenem két újonnan feltűnt asszonyomat. Ami még nem is lett volna akkora baj, de...

【Luo Binghe nem hagyhat magára a bajba jutott tanoncokat!】Jelenik meg a fejem mellett a kurva rendszer, mikor a két csaj mellé a nyakamra akaszkodik egy csapat pipogya tanonc is.

"Az anyádat! Ez most komolyan azt jelenti, hogy pesztrálhatom őket? Na, ne már!" Morgom, de igyekszem, hogy arcomon ne látszódjon sok ebből, nem kellene, hogy shizunék lássanak az idegbajomból valamit. Oda lenne, a nagy nehezen felépített jó tanonc álcám.

- Fáradt vagyok! - Hallom meg az egyik lány hangját.

- Pihenni akarok! - Hisztizik egy fiú is.

- Álljunk már meg! - Motyogja egy másik fiú.

- Annyit mentünk már! - Nyávog az egyik feleségem.

"Tovább nyavalyogtok és esküszöm, hogy hagyom, hogy megegyenek titeket a picsába is." Szorulnak ökölbe a kezeim, ahogy tovább trappolok az erdőben.

- Sajnálom, ha nem kellene megvédened minket, már rég előnybe lennél. - Lép mellém az az asszony, amelyik nem játszik hisztigépet.

"Hát azt nem miattatok kell csinálnom, hogy rohadjon ki a bele a kurva rendszernek." Fordul meg a fejemben.

- Ne is foglalkozz vele, amíg élve kijuttok, addig mindegy. - Jön ki a számon a morgás helyett és ennek hála még körülbelül öt percig tudunk nyugodtan haladni.

- Én akkor is pihenek. - Kezd bele egy újabb tanonc, nekem meg földbe gyökerezik a lábam és nyelek egy nagyot, ahogy feléjük fordulok.

- Az anyátok mindenit már komolyan! - Kiáltom el magam és már az sem érdekel, ha látja valaki, hogy kiakadok. - Mik vagytok ti pisisek? A buddhák szent nevére! - Tárom ki a karjaim, majd a bal kezemmel a fejemre mutatok. - Elment az eszetek, he? Itt akartok megállni, amikor mindjárt lemegy a nap és vagy ötezer szörny vesz titeket körül? - Vágom csípőre kezeim. - Tudjátok mit? Jó csináljátok, de ha meghaltok, a hülyeségetek miatt az nem az én hibám! - Fordulok el és veszek egy mély levegőt. Körülöttem néma csend van. Végül megrázom a fejem és lemondó tekintettel nézek a csapatra. - Csak szedjétek még egy kicsit össze magatok találunk egy jó helyet és akkor pihenhettek egész este. - Ígérem nekik és mintha ez megtette volna a hatását, mind lelkesebben kezdenek követni.

- Víz, víz, víz. - Skandálják, mikor egy fél óra múlva elhaladunk egy folyó mellett.

- Én a helyetekben nem mennék be, veszélyes este a víz közelében. - Jegyzem meg, de mintha a falnak beszélnék.

"Tipikus, sose figyelnek rám, mert miért tennék." Mondom magamban rosszalló hangnemben, miközben egy sziklára állok, hogy vigyázzak rájuk. "Az ott?" Tágulnak ki a szemeim alig pár perc múlva.

- Ajjaj! Ki felé a vízből! Most azonnal! - Kiáltom, a csapat pedig mint az őrültek el is kezdenek kibukdácsolni a folyóból.

"Ez hogy a? Már megint? Na ne már! Komolyan ki kell nyírnom csinibabát, amint alkalmam nyílik rá!" Fogadom meg, mikor megjelenik a hatalmas vízi giliszta.

- A rohadt kurva anyádat! - Káromkodom, mikor a lény elkapja az egyik asszonyom.

"Egy asszonnyal kevesebb!" Jegyzem meg magamban, mikor nem is foglalkozva a többi tanonccal nekiugrok a gilisztának.

"Na, ez megvan." Fújok egyet, amint földre érek és a démon hullája visszazuhan a folyóba.

- Távolodjatok a parttól! Ne maradjatok le! - Kiáltom, mikor felfogom, hogy a barom tanoncok itt maradtak katasztrófa turizmust nézni.

Szerencsére a félelem még mindig nagy úr így viszonylag könnyen rá tudom őket venni, hogy kövessenek. Azonban úgy néz ki, kicsit elszámoltam magam, vagy a csinibaba lépett hamarabb akcióba, mint kellett volna neki, mert szép, hogy amint ezek letették a seggüket egy tábortűz köré, megtámadtak minket.

- Maradjatok hátul agyalágyultak! - Mondom, mikor odamegyek a szerencsétlenül járt tanonchoz, akinek szó szerint lezabálták az arcát. Kitágulnak a szemeim, azonnal sarkon fordulok és mit látok...

- Ne szóródjatok szét, maradjatok... - Kezdek bele, de azonnal fel is adom nem jobbak ezek a libáknál. - Áh, minek erőlködöm! Kibaszott pókok! - Káromkodom, mikor megjelenik egy nagy csapat arc zabbantó pók.

"Ó, a kurva életbe is! Ha nem lennétek itt már rég kinyírtam volna őket!" Morgom magamban, miközben igyekszem visszaverni a pókokat. Mennyire utálom, hogy mások előtt nem használhatom a képességeimet, mert a végén még elkezd nekem a kurva csilingelni.

- Úgy látom, azért szorult helyzetben még mindig szükséged van rám. - Hallok meg egy ismerős hangot és purcannak ki előttem a pókok.

- Shizun! - Fordulok felé és érzem, hogy átjár a megkönnyebbülés.

- Egy perc nyugtom sincs miattad. - Mondja és koppint a fejemre a legyezőjével.

- Ne mondd, hogy bánod Shizun. - Mosolygom rá szélesen, ő viszont csak elfordul tőlem és végignéz a csapaton.

- Mindenki rendben van? - Kérdezi aggodalommal a hangjában.

- Előbb megtámadott minket egy hétfejű csillagszörny. Néhányan nem hallgattak rám és sajnos oda vesztek. - Nézek morcosan a csapatra, mikor is shizun úgy meglep, hogy majdnem eltátom tőle a számat.

- Nehéz dolgod volt. - Mondja a vállam fogva, pedig azt hittem le fog szidni.

- A tanoncod minden tőle telhetőt megtett Shizun. - Hajtom le a fejem, mikor is meglátom a felénk közeledő több száz pókot.

"Oh, hogy a kibaszott kurva életbe! Féregteleníteni kellene odalenn!" Mondom és shizun mellett nekiállok a kártevőirtásnak.

- Shizun, vigyázz! - Kiáltom és nyírok ki egy pókot, ami megtámadta volna, majd rámeredek a többi nyolclábúra.

"Egy lépést közelebb jöttök és mind döglöttek lesztek!" Fenyegetem meg őket.

- Binghe használjuk a kardformációt. - Hallom meg shizun hangját, mire engedelmesen biccentek és mellé állok.

- Dübörögnek a dobok, gyakorlatoznak a katonák, épül a fal a város köré. Délre tartok a csatába, Sun Zizhogn tábornok oldalán, Cheng és Song ellen. Tán sose térek vissza, így óvjon gondolatom! Égi dob, kardformáció! - Kántáljuk együtt és mikor készen vagyunk egy védő kardforgó szél vesz minket körbe.

Elégedetten mosolygom, mikor ezt meglátom. Furcsa érzés, ilyen összhangban lenni vele. Olyan új és bizsergető, sőt inkább mámorító. Ráadásul annyira, hogy csak akkor jut eszembe, hogy shizunnak qi problémái vannak, mikor már megtörténik a baj és megremeg a forgószél körülöttünk. Ijedten fordulok a férfihez, aki a mellkasát fogja és a fogát csikorgatja.

- Shizun! Bocsáss meg a szemtelenségért... - Bököm ki, ahogy elkapom a csuklóját és lehunyom a szemem.