Önpusztító Rendszer

14. Új alvóhely

【Gratulálok történetszál sikeresen teljesítve. Jutalmad +500 pont. További jó munkát.】Hallom meg a kurva rendszer hangját, mikor kinyitom a szemem. Azonnal felülök. A fáskamrában vagyok.

- Shizun! - Bukik ki belőlem, majd ugrok talpra és kezdek el rohanni a bambuszház felé. Egyenesen a férfi szobájába. - Shizun! - Szólítom meg, mire a férfi leül az ágyára, én meg elé guggolok. - Shizun? - Kérdezem, de az ő szemei ijedten kitágulnak.

"Ez most emlékszik? Ajjajj ezzel kezdeni kell valamit..." Gondolom magamban, de a szám mintha saját életet élne, megszólal.

- Shizun, jól vagy? - Tudakolom és nyelek egy nagyot.

"Esküszöm, ha az a démon ártott neki porrá zúzom az egész démon birodalmat." Fogadom meg magamban.

- A shizunoddal minden rendben. - Mondja ahogy feláll és elfordul, én pedig hitetlenkedve nézek utána.

"Ja persze, én meg vak vagyok, mi?" Forgatom meg a szemem.

- Az álom démon zaklatott még utána? - Pillant rám, a kérdés viszont meglepetésként ér. Még nem szoktam meg, hogy foglalkozik velem.

"Hát nem volt sok esélye rá..." Válaszolok magamban és igyekszem visszafogni magam, hogy ne vigyorodjak el.

- A démon nem sokkal később a tanoncod is kilökte az álomból. - Hazudom végül elfordítva a fejem, mikor sikerül valamennyire rendezni a gondolataim.

- Nem tréfa dolog, ha megtámad a démon. - Kapja el a kezem, aminek hála kitágulnak a szemeim és gyorsabban kezd el verni a szívem.

"Te mégis mi a rákot csinálsz?" Pánikolok be.

- Komolyan kell vennünk. Had vizsgáljon meg a shizunod. - Húz le az asztalhoz, ahol mind a ketten helyet foglalunk, de én fel se fogom mi van körülöttem, csak arra a pontra tudok koncentrálni, ahol shizun fog.

"A picsába, a picsába!" Kántálom magamban. "Ha észreveszi, hogy erősebb vagyok, mint kellene..."

- Nem érzek semmi furcsát. - Akasztja meg egyre kaotikusabb gondolataimat.

"Hála a buddháknak!" Nyugodok meg, és mikor elengedi a csuklómat szerintem még egy nagy adag levegőt is kifújok.

- Késő este van, menj és pihend ki magad. - Áll fel újra és ül le az ágyára.

- Köszönöm shizun. A tanoncod távozik. - Hajolok meg, ahogy illik és indulok el a fáskamrába.

- Jut eszembe! - Szólít meg, ami elég ahhoz, hogy földbe gyökerezzen a lábam.

"Mit akar már megint?" Fintorodom el.

- Holnap keresd fel az Ezer Ír csúcsát és kérd meg Mu-shishudat, hogy vizsgáljon meg, a biztonság kedvéért. - Folytatja, nekem meg le kell hunyni a szemem, hogy ne mutassam haragnak külső jelét.

"Juhé, azt hogy kerüljem ki?" Kezd el kattogni az agyam, mert nem kellene, hogy a gyógyfüvesek találjanak valamit.

- Rendben. Shizun... - Kezdek bele.

"Még egy teszt nem árt. Hátha... Hátha van nála esélyem." Veszek egy mély levegőt.

- Shizun szerinted a démonok mind menthetetlenül gonoszak? - Fordulok a férfi felé, aki lassan feláll.

- Nincsenek nagy különbségek, mi csak azt látjuk, amikor a démonok emberre támadnak, de ez nem jelenti, hogy az emberek nem támadnak meg ártatlan démonokat. Az emberek lehetnek jók és rosszak, ugyanez igaz a démonokra is. - Lép hozzám és veregeti meg a vállam.

- Shizun, szóval azt mondod, a démonok is megérdemlik az életet? - Bukik ki belőlem. Hiszen olyan hihetetlen, hogy így gondolja. Az a shizun, akivel nekem kellett élnem gyűlölte a démonokat.

- Miért léteznek, ha nincs hozzá joguk? - Jön a kérdés komoly hangon.

"Na ez egy jó kérdés... Hogy az agyamra menjenek?" Gondolkodom el, de nem mondom ki a gondolataim.

- Luo Binghe, ha mindent el is felejtesz, amit ez a shizun tanít neked, emlékezz arra, amit most mondok! - Néz rám olyan komolyan, amilyen komolynak még sose láttam.

"Mindenre emlékszem, amit valaha mondtál idióta. Még arra is, amit a másik te mondott..." Nyelek egy nagyot. "Miért nézel ki ilyen jól, mikor komoly vagy?" Teszem fel a kérdést magamban.

- Nincs olyan lény, aminek ne lenne helye az ég alatt. Ez igaz a démonokra és az emberekre is. - Teszi vállamra a kezét, majd hátat fordít nekem.

"Hát ez aztán buzdító beszéd volt." Mosolyodok el és igyekszem nem elnevetni magam.

- Shizun, megjegyzem a szavaid. - Mondom kicsit összeszedve magam és felé fordulva. Még hátulról is jól néz ki.

- Rendben, ha nincs más, menj aludni. - Legyint egyet.

- Igenis. A tanoncod távozik. Jó éjt shizun. - Indulok el ma már másodjára a fáskamra felé.

- Te meg merre mész? - Állít meg újfent.

"Vajon? Oda ahova száműztél." Forgatom meg a szemem, de végül ártatlan arccal visszanézek rá.

- A tanoncod a konyhába készült, hogy előkészítse a holnapi reggelid shizun. - Hazudom nemes egyszerűséggel.

- Az éjszaka közepe van, miért akarsz főzni? - Húzza össze a szemöldökét.

"Muszáj neked az orrodat mindenbe bele ütni?" Kapom fel a vizet, de igyekszem lenyomni az indulataim.

- Nyomás aludni! - Kapom meg a parancsot.

- Igenis! - Hajolok meg és hanyadjára is indulok már el? Harmadjára?

- Holnap szedd össze a cuccaid... - Szólít meg újra, én pedig megint lefagyok.

"Mi most kihajít?" Kezdek el pislogni magam elé. "Eddig minden olyan jól ment, most mit csináltam, hogy ilyen lett?"

- És vidd el Min Fang... Nem is. Hozd ide! - Mondja, nekem meg szó szerint kikerekednek a szemeim.

"Hogy mi?!" Ordítok fel magamban, de csak egy gyenge: - Shizun? - Jön ki a torkomon.

- Van egy oldalszoba a bambuszházban. Holnap beköltözhetsz oda. - Ahogy ezek a szavak elhagyják a száját, elmémben megjelenik egy kép abból a másik világból.

"Az oldalszobába? Mint... Mint a másik én?" Fogalmazódnak meg a gondolatok hihetetlen lassúsággal a fejemben. Shizun elfogad, shizun foglalkozik velem, shizun... shizun... shizun...

- Köszönöm, shizun. - Ölelem meg és hunyom le a szemem, ahogy fejem a karjára hajtom.

- Elég legyen. Mi ez a patália? Kész felnőtt vagy nem szégyelled magad? - Bontakozik ki a karjaim közül, de nekem nem teljesen jutnak el a szavak a tudatomig.

"Oh, ha tudnád mennyire fel..." Tekintetem megakad az ajkain. "nőtt..." Nyelek egy nagyot. "vagyok." Fejezem be a gondolatot és szó szerint rá kell harapnom a szám belsejére, hogy ne mozduljak előre és ne veszélyeztessem azt, hogy visszakapom a gonosz shizunt.

- Már nem vagy gyerek. Ne viselkedj úgy. - Szid le.

"Még szép, hogy nem vagyok gyerek shizun, a gyerekek nem akarják leteperni a tanárukat." Harapok rá jobban a számra és kezdek csodálkozni, hogy még nem haraptam át.

- Igenis! - Hajolok meg, majd egy újabb elköszönés után végre elhagyom a bambuszházat. Mikor kiérek a szabadba mély levegőt veszek.

【Pozitív kapcsolat építés Shen Qingqiuvel. +50 pont.】Hallom meg a kurva rendszer hangát és látom meg a kék ablakot. Ajkaimra mosoly szalad.

- Ha minden így halad tovább nem egyszerű pozitív kapcsolat lesz az, ami köztünk van. - Hívom elő a démoni erőmet, ahogy visszapillantok a bambuszházra. - Álmodj szépeket shizun. - Jegyzem meg, ahogy tovább indulok, azzal a tudattal, hogy shizunnak ma már nem lesznek rémálmai.