Önpusztító Rendszer

6. Menekülés

A várt fájdalom sose ér el, helyette azonban ijedt kiáltásokat hallok és mikor kinyitom a szeme azt veszem észre, hogy tanonctestvéreim száguldó levelek elől térnek ki és sikítva fülüket, farkukat behúzva rohannak el. Én pár pillanatig csak bámulok magam elé, nem értve az egész helyzetet. Majd felnyomom magam a földről leporolom a ruhám és sóhajtok egyet.

- A-Luo, sajnálom. Segítsek megkeresni a medálod? - Tudakolja a lány, én pedig elfintorodok és lehajtom a fejem. Meglátom az egyik levelet, ami megmentette a karomat, így felveszem, majd behunyom a szemem és megrázom a fejem.

- Túl messzire hajította, nem láttam merre ment. Képtelenség, hogy egy ilyen sűrű erdőben megtaláljuk. - Mondom szomorúan.

"Most kaptam vissza anyám medálját és máris elvesztettem. Ez nem igazság!" Morgom magamban, majd hátamra veszem a fás táskát én nem is foglalkozva jövendő béli feleségemmel elindulok vissza a szállások felé. Hallom a lány lépteit, ahogy követ engem, de eszem ágában sincs megfordulni vagy beszélni vele.

Lassan kinyitom a kezem és elkezdem azt a bizonyos levelet méregetni. Az egész helyzet olyan furcsa volt, a levelek a semmiből jelentek meg és olyan gyorsan, mint a villám. Pont olyan volt, mint... Nem... Az nem lehet... Vagy igen?

"Kurva rendszer! A shizunom aki most itt van velem, abból a világból való, ahol magammal találkoztam?" Érdeklődöm és hirtelen a eltölti a lelkemet a remény.

【Nem.】És ennyi elég is volt, hogy azonnal darabokra is törjön. Sejthettem volna, hogy ekkora szerencsém nem lesz. Különben is miért gondoltam, hogy shizun volt, aki megvédett? Akármelyik idősebb testvérem lehetett, vagy valaki egy másik csúcsról. Megtanulhattam volna már, hogy nincs értelme reménykedni.

- Ne legyél szomorú A-Luo majd szerzek neked másik medált. - Ajánlja a lány, akiről időközben sikeresen megfeledkeztem. Megszólalása viszont elérte, hogy a lábaim földbe gyökerezzenek és gyilkos tekintettel nézzek rá.

- Jobb, ha te nem csinálsz semmit! Ez az egész a te hibád! Meg akartál öletni vagy, mi? - Kapom fel a vizet, mire a lány meglepetten pislog rám.

- A-Luo... - Kezd bele, de felemelem a kezem.

- Ne A-Luozzál itt nekem! Ha nem keversz bele ez az egész meg sem történik! - Mondom haragosan és azonnal sarkon fordulok, faképnél hagyva Yingyinget.

【Szabálysértés: Durvaság. -6 pont. A pontlevonás után fennmaradt pontok: 94 pont.】

- A picsába! - Morgom hangosan, ahogy ökölbe szorult kezekkel sietek előre.

【Szabálysértés: Káromkodás fennhangon. -2 pont. A pontlevonás után fennmaradt pontok: 92 pont.】

Már a nyelvem hegyén van a következő kicsit sem illedelmes kifejezés, de lenyelem, mielőtt kimondanám, nem kellene elvesztenem az összes pontomat. Idegességemet levezetendő úgy döntök, hogy bár most kivételesen nem lett rám parancsolva, de megcsinálom az esti takarítást, legalább addig nyugodtan tudok azon gondolkodni, hogy kit hogyan fogok megölni. Így miután visszaérek a szállásokhoz lepakolom a fát, majd neki is kezdek a tervem megvalósításának és a tanonctársaim négyszeri képzeletbeli megkínzása után végzek is. Elégedett állok meg és törlöm le a verejtéket a homlokomról, majd vágom csípőre büszkén a kezem. Mennyivel jobb így tisztán a hely.

【Gratulálunk! Az önkéntes munkavállalásért 'Luo Binghe' +10 pontot kap. Jelenlegi pontjaid: 102 pont. A továbbiakban is kérjük, hogy tartsa fenn a jó munkát.】Hallom meg a kurva rendszert, mire először csak pislogok, majd szélesen elvigyorodok.

- Hát csak ennyi kell? - Kuncogom és visszamegyek az alvóhelyemre. A következő naptól kezdve pedig a mindenki által ismert Luo Binghe megváltozott. Szívem szerint káromkodtam mindig, persze ügyelve arra, hogy leginkább akkor csináljam, mikor dolgozom. Így egyszerre szereztem és vesztettem pontokat. Természetesen azért, amikor shizun a közelben volt visszafogtam magam, még csak az kellene, hogy véletlen meghallja hogyan beszélek az ő drága Yingyingével, aki mellesleg a "kinyírandó emberek" listájának második helyén áll jelenleg közvetlen a páva Min Fang mögött.

Hála kis felfedezésemnek az elkövetkező napok már sokkal elviselhetőbben teltek. Új rutinba szoktam bele. Felkelek, kitakarítom a konyhát, hozok vizet, begyújtom a tűzhelyeket, gyakorlok, tanulok, majd megcsinálom a délutáni munkákat. Ha pedig véletlen valaki felhúz, csak káromkodom egyet az orrom alatt, hiszen azért verekedni nem merek, ki tudja azért mennyi pontot vonna le a kurva rendszerem.

Apropó kurva rendszer, a kisasszony mostanában átállt arra, hogy ahelyett, hogy minden alkalommal károgjon a fejemben, esténként összesítve tudja le a napi elvesztett és megszerzett pontjaim bejelentését. Úgyhogy nap közben kevesebbet kell hallgatnom az idegesítő hangját, sőt ha sikerül rendesen elkerülnöm Min Fangot és nem szóba elegyednem vele, kockáztatva, hogy megfojtom, akkor általában nem is hallom a nőt csak este. Így kifejezetten meglepett, mikor ma reggel arra kelek, hogy az a kibaszott női hang rikoltozik.

【Fontos mellékszál következik! Tapasztalat gyűjtés a tanoncok számára. Készülj elő az utazásra.】Ismételgeti ugyanazokat a mondatokat, én pedig a fejemet fogva ülök fel a hevenyészett ágyamon.

- Oké! Oké! Elég! Értettem! Megyek, pakolok, csak hagyd abba! - Morgom, ahogy feltápászkodom az ágyról és nekikezdek a pakolásnak, nem is igazán nézve, hogy mit csinálok, kicsit még kába vagyok. Nem szoktam sokáig aludni, inkább a korán kelők táborát gyarapítom, de most még a szokásos ébredésemhez képest is korán van, ami nagyon nem előnyös.

Ezért is van, hogy hatalmasat ásítok miközben mindent összekészítek, de legalább a tanonctestvéreim meglepett arca megérte, hogy ennyit szenvedtem. Végül mindannyian a csúcsunk lábánál várjuk, hogy shizun megérkezzen, hogy végre elindulhassunk. Már meg se lepett, hogy a többiek nekem nem szereztek lovat, mindig kikezdenek velem, úgyhogy nem tehettem mást, mint hogy mikor őfelsége Shen Qingqiu letolta a seggét a csúcsról és felszállt a kis kocsijába, egy kurta káromkodás társaságában futni kezdek.

Hosszú utam lesz és csak azért nem káromkodom fennhangon végig, mert azzal csak lefárasztanám magamat, ami kicsit sem lesz előnyös tekintve, hogy nem a szomszédba megyünk. Azonban elhatározásom, hogy nem fogok fennhangon káromkodni hamar megtöri Min Fang és bandája, akiknek hála majdnem belefulladok a porba. Hatalmasakat köhögök, összeszorítom a szemem és meg is kell állnom. Fel se fogom mi folyik körülöttem, egészen addig, amíg meg nem jelenik mellettem lovon Yingying.

- A-Luo! Shizun beszélni akar veled. - Ekkor fogom fel, hogy a kocsi megállt.

- Basszus! - Morgom az orrom alatt, ahogy biccentek egyet és a kocsihoz sétálok.

"Nekem annyi, engem meg fog ölni." Nyelek egy nagyon, ahogy az ajtóhoz lépek. Shizun viszont ahelyett, hogy leszidna csak biccent egyet a kocsi belseje felé. Én pedig úgy meglepődöm, hogy teljesen lefagyok és csak akkor mozdulok meg, mikor Yingying megszólít. Viszont igazából fel se fogom rendesen mit mond és csak csinálom, amire utasít. Így esik meg, hogy pár perc múlva szemben ülök Shen Qingqiuvel, aki hirtelen elém dob egy kis üvegcsét.

- Vedd el, ne mondhassák, hogy kínozom a tanoncaim. - Mondja, én pedig óvatosan felveszem az üveget.

"Mi van? A reputációnkat nem akarjuk elrontani?" Kérdezem magamban szarkasztikusan és húzom mosolyra az ajkaimat.

- Köszönöm, shizun. - Mondom alig hallhatóan, mire a férfi hirtelen elmosolyodik, körülöttem pedig megáll a világ. Az a mosoly teljesen elvarázsol és őszinte leszek ezután fogalmam sincs mi történt az utazás további részében.