Önpusztító Rendszer

18. Ösztöndíj

- Binghe mit csinálsz? - Rivall rám shizun, én viszont nem válaszolok, csak koncentrálok. - Ezt hogy csináltad? - Hallom meg a meglepett kérdést, mikor elengedem a kezét.

- Egyszer láttam, ahogy Liu-shishu csinálta és megtanultam. Most viszont jobb lenne visszavonulnunk. - Nézek a pókokra.

- Utánam! - Indul meg shizun a csapat előtt.

"Hála a buddháknak, hogy nem faggatott tovább!" Forgatom meg a szemem, ahogy utánuk sietek. Nem kell neki feltétlen tudnia, hogy nem csak Liu Qingge-től lestem el a dolgot. Azért baszódott el az energia áramlása mert megvédett még szép hogy utána néztem hogyan lehetne stabilizálni az állapotát.

A csapatunk shizun vezetésével hamarosan eljut egy virágos tisztásra. Amit azonnal felismerek és be kell vallanom, hogy kibaszottul nagyon nem örülök neki, hogy itt kell lennem. Azonban jelenleg itt van mindenki a lehető legnagyobb biztonságban.

Én csípőre tett kezekkel állok a virágos rét szélén és figyelem a sötétséget, ha jól emlékszem valami baszott nagy démon jelent itt meg anno. Most jobb lenne, ha fel lennék rá készülve. Amikor legutóbb voltam ebben a helyzetben nagyon nem tudtam mi történik körülöttem...

"Oh, itt múlt ki az egyik asszonyom." Pislogok hirtelen magam elé, majd a vállam felett hátra a csapatra. "Mondjuk egyel így is kevesebb van." Forgatom meg a szemem, ahogy visszafordulok a sötétséghez. "Miért is számolom, hogy mennyi van meg? Egyiküknek se kellettem igazán. Nem azért voltak velem, mert szerettek, vagy nem igazán." Lehajtom a fejem ahogy szívembe mar a szomorúság.

- Binghe? Minden rendben? - Érzem meg shizun kezét a vállamon, mire azonnal ránézek.

- Igen, Shizun. - Vágom rá azonnal. - Csak rossz előérzetem van. - Mondom komolyan.

- Te csak ne aggódj a shizunod vigyáz rád. - Mosolyog rám, amivel eléri, hogy nekem is felfelé görbüljenek az ajkaim. A mozdulat azonban nagyon rövid életű, hiszen hirtelen szinte bezuhan a tisztásra...

"Na ne! Te már megint itt vagy?!" Kérdezem a fogam csikorgatva, mikor meglátom az Állhatatos csúcs vezetőjét Shang Qinghua-t, aki remegő tekintettel siet shizunhoz és ha nem kellene jó tanítványt játszanom most csaptam volna le. Nem elég, hogy elárulta a klánját, beengedte a démon klánt egy szinte gyerekeknek szóló versenyre, de még shizunra is rámászott.

- Shizun, nem biztos, hogy okos, hogy itt maradju... - Kezdek bele mikor megjelenik a fejem mellett a kurva rendszer kék kis táblája, amin valami számok váltakoznak. Azonban nem tudom befejezni a mondatom, ugyanis nem messze tőlünk megjelenik egy nagyon is emberi alak.

"Mobei-jun? Neked nem kellene itt lenned!" Tágulnak ki a szemeim, mikor felismerem a felénk közeledő alakot.

- What the fuck?! - Hallok meg egy meglepett hangot, majd több koppanást. Azt hiszem a jégóriás kiütötte a csapatot már azzal, hogy megjelent.

- Mi a fene? - Szólal meg a másik hanggal egyszerre shizun is.

- Hogy a rákba? - Bukik ki belőlem egy fél pillanattal később, mikor a démon lazán besétál az amúgy eléggé biztos tisztásra és egyenesen felém jön. Útközben a földre döntve shizunt, amivel eléri, hogy elkezdjen a pumpa felmenni bennem, ami akkor éri el a tetőpontot, amikor minden babám füle nélkül szimplán hozzányomja a pracliját a homlokomhoz.

- Te csak ne tapizz le nagyfiú! - Fintorodom el és nézek fel rá a démoni szemeimmel.

- Nagy a szád kölök. - Kuncogja az előttem álló és azt hiszem most vesztettem el a türelmemet.

"Ne hidd, hogy nincs mire jégcsap!" Kezdem el mélyebben venni a levegőt. "Ne érts félre kedvellek, de most lerúgom a segge..." Mondom magamban és már éppen nekiindulnék végre egy normális verekedésnek, mikor...

【Rendszer figyelmeztetés, nem állhatsz ki Mobei-jun ellen!】Rikoltja a kurva rendszer, de olyan hangosan, hogy szó szerint beleremegek és még a fél fülemet be is kell fognom.

"Jól van, na felfogtam! Nem vagyok süket a jó kurva életbe is!" Káromkodom és azt hiszem most olyan arcot vághatok mint akinek szorulása van.

【Rendszer figyelmeztetés, kezdődik a Végtelenmély-szakadék küldetés! Ha megakadályozod a történetszál kibontakozását 20000 pont levonást kapsz büntetésül.】Folytatja a nyúzott szajha, én pedig alig bírom magam visszafogni, hogy ne tátsam el a számat vagy káromkodjam el magam hangosan.

"A kibaszott, rohadt kurva anyádat!" Ordítom a fejemben. Mobei-jun pedig oldalra fordítja a fejét.

- Te nem hétköznapi démon vagy. - Mondja, majd egyszerűen megfordul és távozik.

"Hát ez meg mi a bánat volt?" Vakarom meg a fejemet, mikor is hangokat hallok a hátam mögül, ami arra késztet, hogy megforduljak.

"Shen-ge? Miért nézel rám ilyen furcsán?" Pislogok a férfire, akinek a szemében annyi érzelem váltakozik, hogy már a látványtól elszédülök.

- Az a jel a homlokodon... - Kezd bele, ahogy lassan közelebb jön hozzám.

"Megteszi? Lelö... Várjunk! KURVA RENDSZER!" Szólítom meg a vackot, ahogy hátrálni kezdek a szakadék felé.

【A rendszer szolgálatodra áll!】Hallom meg a hangot és a szemem sarkából látom a kék lebegő táblát.

"Neki kell megtennie, igaz?" Tudakolom, ahogy elérem a szakadék legszélét, legalábbis abból kiindulva, hogy a sarkam eléggé lebeg a semmiben.

【Shen Qingqiu-nek kell lelöknie Luo Binghe-t a Végtelenmély-szakadékba.】Kapom meg a választ, ami elég ahhoz, hogy belenyugodjak a sorsomba. Nem sikerült megállítanom.

- Shizun, kérlek... Ne lökj le! - Mondom könyörgő tekintettel.

"Miért hátrálsz? Most meg kellett volna utálnod, ha eddig nem tetted." Értetlenkedem magamban, mikor csak felemeli a kardját az irányomba.

- Shizun... - Lépek akaratlanul is egyet előre, ő pedig megmozdítja a kezét, ami elég ahhoz, hogy lefagyjak.

"Ez a seb..." Jutnak eszembe azok a bizonyos percek. "Így szerezte volna a másik én őket?" Fordul meg a fejemben, de azonnal el is zavarom a gondolatot. "Nem! Nem leszek olyan, mint ő! Én erősebb leszek, mint az az én! Olyan, aki megérdemli, hogy Shen Qingqiu mellett legyen." Döntöm el magamban, mikor is észreveszem az arckifejezését, még úgy is, hogy nem rám néz.

"Miért olyan, mintha nem akarnád megtenni?" Kérdezem csak úgy magamtól, már megszoktam az ilyeneket.

【Mert nem akarja megtenni.】A kurva rendszer hirtelen hangjára kitágulnak a szemeim.

"Hogy érted, hogy nem akarja?" Adok hangot meglepetésemnek még ha csak magamban is.

【KÉNYSZERÍTŐ PROTOKOLL! KÖTELEZŐ TÖRTÉNETSZÁL!】Ordítja a nyúzott hangú kurva rendszer és még harsogni is elkezdett, mintha valaki valami dudát fújna.

"Szóval nem akarsz ellökni." Nézek vágyakozva a férfire, aki hirtelen oldalra kapta a fejét, majd ijedten rám néz és a vállamnál fogva lelök a semmibe. Látom, ahogy utánam nyúl, mintha el akarna kapni. Én csak elmosolyodok.

- Köszönöm... - Kiáltom el magam, pedig tudom, hogy nem fog belőle semmit sem hallani. - Várj meg Shen-ge! Meglátod észre se veszed és már vissza is megyek hozzád. - Ígérem meg suttogva a levegőbe, mielőtt elveszteném a sziklaszirt tetején álló férfi alakját és lehunynám a szemem, hogy megvárjam, amíg földet érek.