Önpusztító Rendszer

25. Erről nem volt szó!

- Aztán oda mégis, hogy az anyádba jussak be rohadék?! Oda nem lehet csak így bemenni! - Nyavalygok, mire Dinka Shang megköszörüli a torkát.

- Az igazat megvallva, elég, ha a Xin Mo-t használod a főbejárat előtt nem írtam meg olyan eszeveszettül bevehetetlennek a helyet.

- Hogy mi van? - Kérdezem Dinka Shang felé fordulva.

- Üdv én vagyok az író, Mennyei Botkormány. - Erre én csak pislogok rá.

- Te nagyobb idióta vagy, mint amilyennek eddig gondoltalak, pedig a másik körbe se voltál sokkal normálisabb. - Vágom csípőre a kezemet.

- Első körben? Te? Akkor te nem is a modern világból jöttél? - Habogja, én pedig megforgatom a szemem.

- Halvány fogalmam sincs miről beszélsz. Csak azt tudom, hogy másodjára élem az életem és hála ennek a szarházinak, ez se sokkal jobb, mint az volt. - Morgom magam előtt összefont karral, majd hirtelen leesik amit mondott. - Várjunk, azt mondtad megírtad? Te... Miattad ilyen az életem? - Kérdezem közelebb lépve hozzá, mire felemeli a kezeit.

- Én csak az eredetiért vagyok felelős! A rendszerekről semmit sem tudok! - Habogja.

- Juhé, akkor te se tudod hogy szabadulhatnék meg ettől. - Morgom.

- Azt nem, de mint mondtam Shen bátyót úgy tudjuk legkönnyebben megmenteni, ha egyenesen a bejáraton keresztül mész. - Mondja, majd mit sem foglalkozva a rendszer táblájával átsétál rajta. - Menjünk! Ki tudja mennyi időnk van. - Haladna tovább, de elkapom a ruhája nyakát.

- Te nem mész sehova. Csak feltartanál, megyek egyedül. - Jelentem ki és már elő is rántom a fegyverem és eltűnök, hogy a Mauzóleum előtt megjelenjek. - Na, nézzük a Dinkának igaza volt-e? - Kérdezem, ahogy egy mély légvétel kíséretében rávágom a kardom az ajtóra, minek köszönhetően megremeg az egész épület és elkezdenek bizonyos részei beomlani.

Én idegesen rontok be az épületbe és igyekszem minél hamarabb megtalálni Shen-get az sem érdekel, hogy ki hozta ide, csak legyen meg. Minden energiámmal a problémára koncentrálok, minek köszönhetően egy teremben meg is találom a férfit, így pedig egy hatalmas kő esik le a szívemről.

- Shizun, megvagy! Azt hittem elvesztettelek. - Ölelem szorosan magamhoz, ő pedig megpaskolja a fejemet.

- Jól van, Binghe! Szedd össze magad, ki kell innen jutnunk. - Mondja, én meg biccentek egyet és lassan elengedem. - Csak arra kell rájönni merre menjünk? - Kérdezi mint egy magától, én viszont csak meg fogom a kezét és húzni kezdem magam után. - Binghe, hova mész? - Kérdezi.

- Tudom merre kell menni, csak siessünk. - Mondom zihálva, de mielőtt félútig eljutnánk egy ismerős hang szólít meg.

- Hova, hova? - Arcom fintorba torzul és lehet a kelleténél egy kicsit jobban rászorítok Shen-ge kezére.

- Binghe? - Suttogja és forgatja ide oda a fejét.

- Direkt el akartam kerülni. - Sóhajtok egyet és elengedem a férfi kezét.

- Innen nem szabadultok ki él... - Mielőtt befejezhetné a mondatot belenyomom az öklöm az apám arcába.

- Rohadj meg! Ez nem volt benne a tervben! Mi a fenéért kellett őt elfognod?! Azt beszéltük felforgatjuk a világot, hogy rendet tegyünk, de ehhez neki semmi köze! Te meg maradj ki a vitánkból gyíkbácsi! - Mutatok a kígyóra, de nem nézek rá, csak apámra, aki az orrát nyomogatja.

- Nem tehettem mást. A Mauzóleum a legnagyobb szimbólum, el kellett pusztítani. - Mondja komolyan, én meg csípőre vágom a kezeim.

- Akkor szólhattál volna, hogy "Hé! Össze kellene barmolni a Mauzóleumot!" Nem elrabolnod őt! Kezdem azt hinni, hogy ez életem legrosszabb napja! - Hadarom mérgesen.

【Gratulálunk a Démon Mauzóleum történetszál befejeződött. Jutalmad...】Jelenik meg a fejem mellett a kék lebegő tábla, mire mérgesen nézek rá.

- Letojom kurva rendszer, a rohadt apádba bele! Veszekszem, ha nem látnád! - Fordulok vissza apámhoz. - Szóval mi a mentséged?

- Szerintem az embered kicsit meglepődött. - Mosolyog rám, ahogy csípőre teszi a kezeit, én pedig meglepetten nézek vissza a férfire, aki tátott szájjal mutogat rám, apámra, meg a kurva rendszerre, majd egyszerűen leül a földre és pislog maga elé.

- Én elvesztettem a fonalat! - Jelenti ki. - Hogy van neked is rendszered, te is a modern világból jöttél? - A kérdésre sóhajtok egyet.

- Azóta van, hogy ide kerültem és még mindig nem tudom, hogy mi az a modern világ, amiről te is meg Dinka Shang is beszél, de nem, én csak a saját életem élem újra át. - Magyarázom.

- Szóval másoknak is van vicces táblájuk? - Kérdezi apám, mire megforgatom a szemem.

- Igen, ahogy megtudtam az egyik alkalmazottamnak is, meg neki is. - Nézek Shen-gere, aki úgy tűnik nem is ő. - A dinka valami olyat mondott, hogy ő egy író. Mindenesetre tudta, hogyan jussak be. Lehet újra kellene gondolnunk a tervünket. Talán még ők is tudnak segíteni benne. - Nézek a férfire, akibe beleszerettem annak ellenére, hogy nem az az ember, akinek hittem.

- Jó ötlet. Akkor elviszel minket? - Fogja meg a vállam apám, mire biccentek egyet és előhúzom a kardomat. A világ megváltozik körülöttünk, visszatértem a palotámba. Egy sikkantást hallok, mikor pedig oda nézek Dinka Shang a falhoz hátrál, viszont mikor meglátja shizunt meggondolja magát és inkább feláll és mögé bújik.

- Gyáva nyúl! - Néz mérgesen a háta mögött kuporgó férfire shizun, majd sóhajt egyet. - Azt hiszem mindenkinek van magyarázni valója. Foglaljunk helyet. Ahogy elnézem még az étel is itt van, rosszul érezném magam, ha kárba veszne a főztöd. - Mondja és helyet foglal az asztal mellett, mi meg mind követjük a példáját.

Evés közben apámmal nagy vonalakban felvázoljuk a tervünket a két férfinek. Elmagyarázzuk, hogyan akartuk meggyengíteni mind a két fajt és hogyan akartuk rávenni őket az összefogásra. Legnagyobb meglepetésünkre mind a két férfi lelkesen hallgat minket és Dinka Shang még tanácsokat is ad, hogyan lehetne itt ott finomítani a terven. Shizun csak némán bólogat, de nem szól egy szót sem.

- Szóval ez a lényeg, az utolsó csatánál a fiam ellenem fordul és... - Itt felállok az asztaltól ezzel megakadályozva, hogy apám befejezze a mondandóját. Csak szomorkásan mosolygom rá.

- Te jobban megérdemled, hogy lásd a békés világot, mint én. Átveszem a fő gonosz szerepét. Ti tudjátok, hogy képes vagyok rá. - Nézek egy pillanatra shizunra, meg Dinka Shang-ra. - Most ha megbocsájtotok, szeretnék egy kicsit egyedül lenni. - Mondom és elhagyom a lakrészt, hogy visszavonuljak a szobámba, ahol miután becsuktam az ajtót sírva fakadok és a földre rogyok. Eddig... Eddig bírtam.

- Ő... Ő csak játszotta a szerepét. Tudta mi vár rá, meg akart tőlem menekülni. Mindent csak azért tett, mert a saját kurva rendszere azt mondta. - Temetem a kezeimbe az arcomat. - Tudtam... - Sóhajtok. - Tudtam, mégis ki... Mégis ki akarna őszintén egy olyat, mint én? Hiába szeretem... - Engedem ölembe a kezeim. - Hiába szeretem mindennél jobban, ő sose fog engem szeretni. - Mély levegőt veszek és a plafonra emelem a tekintetem. - Legyen, elvállalom, hogy meghalok egy szebb világért. Megadom neked, hogy azt tehesd, amit és ahogy csak akarsz. - Hunyom le a szemem. - Shen Qiungqiu az a tökéletes világ, az lesz az én szerelmi zálogom a számodra!