Understand That: I LOVE YOU! [BokuAka ff.] |Befejezett|

•》3 -Azóta《•

》Bokuto Koutaro《

Az első napon történt, amikor csatlakozott a röpicsapathoz. Nem tudom miért, és hogyan, de első látásra megfogott. Lehet a személyisége, vagy csupán lénye, ami felforgatta lelkemet. A szemei pedig, akár a tenger. Megszámlálhatatlan hányszor merültem már bele. -és a feladásai is kimértek, tökéletesek- Akkor tudtam meg magamról, hogy én.. nem vagyok hetero. Fura érzés volt elsőre, de bevallottam magamnak. Azóta csak erősödik bennem az érzés, hogy én;
          -Szeretem Akaashi Keijit.-

Sosem mutattam ki, vagy hangoztattam. Nem akartam, hogy furának tarcsanak az emberek vagy a csapat. Azt nem szeretném. Azt meg végképp nem, hogy Akaashit elijesszem magam mellől és megutáljon. Az jelentené nekem a világvégét. Sokszor próbáltam már vele beszélni hasonló témáról, de olyankor mindig lerázott, vagy témát váltott. Nem tudom miért, talán csak nem jártas a témában. Még nem láttam lánnyal. Mondjuk nem is bánom.

. . .

Nagyon örültem, mikor áthívtam és beleegyezett. Mindig is szerettem volna eltölteni vele némi időt saját otthonomban. Ott nincs megkötve a kezem, és talán ő is jobban felenged a szokásos semlegességéből.

. . .

Mindig is látni akartam ahogy mosolyog. Nem azt a félmosolyt, amit alkalomadtán elenged. Hanem egy őszintét, vagy boldogat. Majd, mikor megtörtént ledöbbentem. Arcát egy pillanatig olyannak láttam, mint álmaimban. Így sokkal szebb volt. Még, ha egy pillanatra is.

Nem értem mi ütött belém, mikor megkértem; csinálja még. Egyszerűen csak kijött. Ezzel pedig tényleg megijesztettem.
Sajnálom Akaashi, de még nem mondhatom el miért. Vagy talán be kéne neki valljam? Nem, biztos furának taratana, felállna és itthagyna. Vagy nem? Lehet elfogadna és.. és viszonozná? Nem ő biztosan hetero. Ahjj~ ez túl sok nekem.

> Bokuto-san. -hallottam meg oldalamról.

> Igen? -életem. >Akaashi. -talán észrevette, hogy gondolkozom? Mert, ha igen, akkor mivel álljak elő?

> Semmi. -oh. Akkor hát semmi. Talán legbelül csalódott voltam, de nem Akaashi, hanem inkább magam miatt. Azért mert gyáva vagyok neki bevallani érzéseim.

A film vége után pár perccel, szüleim hazaérkeztek. Anyukám elvette a bemutatás lehetőségét. Aztán szépen le is buktatott. Máramennyire. Egyedül ők tudták, hogy nem a lányok érdekelnek. De azt sosem mondtam nekik, hogy a fekete hajú lenne az, aki meglágyítja piciny szívemet.
Segítettem kipakolni a megvásárolt dolgokat. Közben kiderült, hogy nem tud maradni vacsorára. Ez kicsit elszomorított. De aztán mikor azt mondta "legközelebb", újra remény csillant szemeimben.

Kikísértem, mikor hazaindult, és.. az isten szerelmére. Koutaro, te idióta, tényleg szerelmes vagy! Amint halkan elnevette magát, pillangóim elszabadultak. Legszívesebben megcsókoltam volna. Egy pillanatig azt hittem meg is teszem. De nem akartam mégjobban rá hozni a frászt, ezért maradtam a baráti ölelésnél. Ez az egyetlen olyan dolog, amiből senki nem csinál nagy ügyet, és ő is elfogadja. De megfájdul szívem, mikor rájövök, hogy ennél több sosem lehet.

Otthagytam. A kapuban. Tényleg ennyire hülye vagyok? Bokuto Koutaro te megvesztél? Otthagyod életed szerelmét házad bejáratában, és nyugodtan ülsz le vacsorázni? Rossz érzés telepedett rám. Mi van ha, amit mondtam neki, elég ahhoz, hogy eltávolodjon. Vagy lehet azt is felírja kimondott hülyeségeim listájára.

Unottan mentem letusolni. Aztán az ágyam is megreccsent, mikor belevetettem magam. Hason fekve szemléltem szobám különböző pontjait. Sóhajtva átfordultam hátamra. Tenyereim tarkóm alá helyezve bámultam, ezúttal a fehér plafont. Bevillant egy kép tudatalattimban, ahogy Akaashi kipirult arccal fölém hajol. Ennyire gyerekes lennék, hogy már ilyeneket képzelek? Igaz, ez az apró villanás semmi álmaim történéseihez képest. Azokban már történt bevallás, csók, amit viszonzott, és annál kicsit több is. De ezek csak álmok, amiket kergetni szoktak. Lehet nekem is ezt kéne tennem? Kergetni hátha válósággá válik? Oldalamra fordulva, némi gondolkozás után sikerült elaludnom.

》Hey, Hey, Hey!
Remélem tetszett az első kis betekintés Bokuto szemszögébe. Rövidke lett, de szerintem pont elég, hogy megértsük a szerelmes 'kis'baglyunkat.🤍