Understand That: I LOVE YOU! [BokuAka ff.] |Befejezett|

•》9 -Irány a parti《•

》Akaashi Keiji《

Kézen fogva sétáltunk Konoháék háza felé. Laza huszonöt perces séta volt. A kapuban váltottunk egy "utolsó" csókot, és a lányok lelkére kötöttem, hogy ne beszéljenek rólunk.

> Nem akarlak elengedni~. -szorított rajtam.

> Majd otthon bepótolhatod. -sötét ingjének felső néhány gombját kigomboltam és csókot nyomtam kulcscsontjához. >Így jobban tetszik! -eredeti mosolya mégnagyobb lett. Aztán elengedtük egymást és beléptünk a kapun.

Odabent már szólt a zene. Meglepett, hogy az eddigiekhez képest talán kétszerannyian voltunk. Bokuto rögtön lepacsizott mindenkivel és néhány új emberrel is elkezdett haverkodni. Én is bemutatkoztam az új arcoknak, hogy tisztában legyek a dolgokkal.

Aztán nem volt megállj. A többség egymás után gurította le a köröket. Én talán minden ötödiknél, ha beszálltam. Ott is sokat kellett győzködni. A zene is egyre hangosabbá vált. Ügyeltem szemmel tartani barátom, de mindig talált egy új poharat magának.

> De mond már meg, hogy miért vagy te olyan boldog állandóan!? -ütötte meg fülem a beszélgetés hátam mögül.

> Mert szerelmes vagyook! -szólalt meg a másik. Odakaptam fejem, mert a hang Bokutóhoz tartozott. Találkozott tekintetünk, én szúrósan néztem rá. Rögtön kapcsolt, hogy témát kéne váltania. Meg is tette.

Éreztem ahogy az a néhány pohárka kikivánkozik belőlem, úgyhogy a fürdőszoba felé indultam. Hamar meg is találtam az ismerős helységet. Szerencsére még épen és tisztán. Kezet mostam mikor kopogást hallok a túloldalról.

> Bejöhetsz! -lassan nyitódott az ajtó, és egy fej kukucskált be rajta. >Bokuto?

> Hát itt vagy?! Már mindenhol kerestelek! -beljebb lépett és becsukta maga mögött az ajtót. Felém lépett. A mosógépnek támaszkodva, figyeltem.

> Mit szeretnél? -tekintete ködös volt az alkoholtól. Talán most mégjobban nincs tisztában magával.

Megállt előttem. Szemeivel méregetett. Hol szemembe, hol ajkaimra nézett. Volt, hogy lentebb. Kezét derekamra vezette, közelebb rántott magához.

> Téged akarlak! -búgta fülembe.

Kirázott a hideg, de tudtam, hogy ezt itt és most nem lehet, és fejben sincs teljesen tisztába. Vadul nyakamat támadta. Megpróbáltam eltolni magamtól, de elsőre nem ment.

> Bokuto elég, ezt itt nem lehet! -kezem szája elé tettem.

> Ugyan miért nem? -nézett szemembe, de keze nem maradt tétlen; fenekembe markolt.

> Tudod jól, hogy miért nem! Megbeszéltük! -eréjesebben szóltam. Látta rajtam, hogy komolyan beszélek és nem akarom. Elengedett és hátrébb lépett pár lépést.

> Sajnálom. -túrt hajába. Tényleg így volt, láttam lesütött szemeiben. >Én nem tudom, hogy mi..

> Mindegy! Csak.. ne igyál többet jó!? Kérlek. -nem akartam én neki rosszat, csak ez így most nekem nem megy.

Bólintott majd kiviharzott. Rosszul érezem magam emiatt. Most haragsik rám? De vannak dolgok amiket a titoktartás miatt nem tehettünk meg. Mint például egy csapattársunk buliján, a fürdőszobában örömöt okozni egymásnak. Bárki ránk nyithatott volna.

Utána mentem, hogy csendben bocsánatot kérjek tőle, de elvesztettem. Nem találtam. Elkaptam a húgomat, hogy megérdeklődjem barátom hollétét. Szerencsére nem lépett le. Valószínű a nappaliban kialakított tánctéren elveszett a tömeg között.

》Bokuto Koutaro《

Próbáltam tartani magam a kevés iváshoz, de egy idő után már azt is elfelejtettem. Éreztem ahogy idővel kezd fejembe szállni a dolog. Véletlen kícsúsott egy mondat a számon, de sikerült terelnem és kikerülni a további kérdéseket.
Később volt egy hosszabb pillanat, amikor szemezhettünk Akaashival. Majd egyszer csak eltűnt. Csendben keresni kezdtem. Kisebb-nagyobb sikerrel haladtam előre. Már csak egy hely volt a házban ahol lehetett. Bekopogtam a fürdőbe majd meghallottam hangját. Lassan benyitottam és bedugtam fejem. Láttam amint kezet mos. Beléptem és becsuktam magam után az ajtót. Lehet a pia miatt, de már a puszta látványa is beindított.

> Mit szeretnél? -közelebb léptem hozzá. Csodálni kezdtem lényét. Tudtam, hogy az enyém és akartam. Akartam csókját, mosolyát. Mindenét.

> Téged akarlak! -éreztem amint végig fut rajta a hideg. Hallottam amint aprót nyel.

Nyakhajlatát vettem célba. Karommal derekát fogtam. Felkaromat szorította. Épp áttértem volna ajkaira, mikor kezét számra tapasztotta.

> Bokuto elég, ezt itt nem lehet!
. . .

Hátrébb léptem, lesütöttem tekintetem. Nem akartam, de mégis sikerült olyan helyzetbe hoznom, amit sosem szerettem volna.

> Sajnálom.
. . .

Kimentem és megpróbáltam eleget tenni Akaashi kérésének. Rájöttem, hogy nem akart rosszat a pillanatnyi elutasítással, de azért picit rosszul esett.
Remélem nem haragudott meg rám. Elindult egy zene amit mindenki kiabálva énekelt. Visszaérve a nappaliba én is beszálltam. Bekeveredtem a tömegbe.

》Ez most egy rövidebb rész lett, de ennek is megvan az oka.

Sry, ha maradt/maradni fog benne helyesírási hiba.