Understand That: I LOVE YOU! [BokuAka ff.] |Befejezett|

•》22 -Pedig már minden tökéletes volt《•

(+16)⚠️ Lehet?
Aaaand pzs warning 🤧 máraki érzékeny lelkű... soooén nem akarok mergsiratni egyeseket, de azért nem árt felkészülni😕

.
》Bokuto Koutaro《

Délután végeztünk a plázában. Minden tökéletes volt.
Reggel mikor beléptünk pillanatok alatt el is feledtem minden aggodalmam. Amíg szüleim vásárolgattak maguknak, addig én és párom néha leszakadva róluk, akár a gyerekek -igaz többnyire csak én viselkedtem úgy- fedeztük fel a hatalmas épület emeleteit. Kilyukadtunk egy játékteremben, ahol rengeteg mindent kipróbáltunk. Ebédelni úgy kellett engem kirángatni onnan.

Kesőbb megláttam egy olyan tipikusan amerikai fotósfülkét. Tudjátok amibe beültök a haverokkal és aprópénz bedobásával csinál egy sorozat képet rólatok és a hülye fejeitekről. Na, ugyan ez volt az egyik butikbolt mellett. Ugrándozva rángattam oda Keijit. Bebújva a függöny mögé bedobtam az aprót a gépezetbe és már számolt is visszafele. Hat villanás, hat kép. Míg én a legtöbben bolondos fejet vágva festettem, addig Keiji komoly, még is szép arca díszelgett mellettem. Az ötödik képen viszont lefagyott arcal néztem a kamerába, hiszen párom puszit nyomott arcomra. A következőn már szenvedélyes csókunkat lehetett volna látni, ha ő kezével nem takarja ki a kép egy részét.
Nevetve néztük végig a fotókat. Miközben az utolsót figyeltem újra kaptam egy puszit, ezúttal nyakamra. Apró vigyorral néztem a másikra, akinek apró mosolyában volt egy kis.. perverzség? -Komolyan.. itt?- tekintettel vizslattam a nyakamra akaszkodót. Habár nekem a suli szertára után már semmi sem akadály.. azért ez mégis egy hatalmas bevásárlóközpont, ahol ezernyi ember mászkál.

> Naa~ Hamar megleszünk! -suttogta fülemhez, és óvatosan ráharapott.

> Oya? Mi történt azzal a Keijivel, aki ha ezt én kérném, inkább taxiba ülne és otthon rendezné le!? -karoltam át vállát és a közelben lévő mosdó felé vezettem.

> Háát.. jelenleg szabadságon van és enged a másik felemnek! -fordult felém mikor becsuktam magam mögött a mosdóajtót.

> Ezt már szeretem! -mosolyogtam arcába.

Óvatosan véhignézten a fülkéket, megbizonyosodva, hogy senki nincs itt. Aztán szerelmem felé fordúlva derékon ragadtam. Bevágódtunk az utlosó fülkébe,bezárva azt, vesztünk el egymás élbezetében. (nem írom leee~😌...  najó csak egy piciiiit (~>w<)~  ) Majdnem le is buktunk egy betévedő személy miatt. Erre persze az is rátett egy lapáttal, hogy én nem hagytam abba teendőmet, csak Keiji hátát a falnak döntve, szájára tapasztva kezem folytattam dolgomat. Pont ekkor találtam rá bűvös pontjára. Akkorát csapott a fülke oldalába, hogy azt hittem átszakad. Ezzel persze csak előtörő hangját leplezte. Az ajtó túloldalán lévő idegen, nem szólt csak olyan hamar távozott, ahogyan jött. (ártatlan lélek vagyok, esküszöööm (>🙏🏻<)  )
A rögtönzött gyorsmenetünk után, mintha mi sem történt volna másztunk elő a mellékheylségből. Egyedül lelapult hajam árulkodhatott a dologról.

Már csak lassan sétálgatva lengtünk az épületben. Akaashi picit többet kapott, mint azt terveztem, úgyhogy eleinte bicegősen lépkedett mellettem, karomba akaszkodva. Én csak ártatlanúl, büszkén mosolyogva sétáltam. Megtalálva szüleimet döntöttünk úgy, hogy hazaindulunk.

[🤧!]

Bepakoltunk a csomagtartóba, lecsuktam azt majd udvariasan kinyitottam páromnak a kocsi ajtaját. Apám velem szinte szinkronba tette ugyan ezt anyámnak. Ezt a nő meg is szólta; dícsérve, hogy legalább nem csak alkatom örököltem a férfitól. Mosolyogva száltam be párom mellé.
Nevetgélve beszélgettünk az induláskor. Nem is sejtettem mi fog történni a következő 10-15 percben.