Understand That: I LOVE YOU! [BokuAka ff.] |Befejezett|

•》12 -Hiányoztál!《•

"JELENLEG CSAK 3 DOLGOT
SZERERNÉK:
Látni,
megölelni
és megcsókolni
TÉGED♡"

🔞🔞🔞(ez most naon spicy)

》Akaashi Keiji《

>...de nem tudom. Sajnálom. -hátradőlt a kanapén és fejét felém fordította. Szemei csillogtak. Láttam benne a megbánást. Őszinte volt és tudtam, hogy hinnem kell neki.

Egymás szemébe néztünk, elvesztem az aranysárga íriszekben. Felém fordult és maga alá húzta lábait.

> Keiji.. kérlek. -lenézett kezére.

> Hm? -csillogó szemekkel néztem rá. Nem akartam szavakat mondani, mert tudtam, hogy könnyek nélkül nem menne.

> Értsd meg, hogy SZERETLEK! -dőlt előrébb. >Csak téged, senki mást nem lennék képes szeretni így, mint téged!

Itt volt az a bizonyos határ. Elvesztettem benttartott könnyeim felett az uralmat és lefolytak arcomon. Döbbenten nézett. Lehunytam szemeim, hogy ne lássam arcát. Szégyelltem magam, amiért ilyen aljas módon ellöktem magamtól. Közelebb mászott. Kinyitottam szemem és aggódó tekintetét láttam magam előtt. Arcom felé nyúlt, de megállt.

> Szabad? -aprót bólintottam.

Óvatosan arcomhoz ért és letörölte a nedvességet. Belesimultam meleg tenyerébe. Hüvelykujjával simogatni kezdte piroskás arcom. Lecsúsztatta kezét államhoz. Ujját hozzáérintette ajkamhoz és lágyan végighúzta rajta.
Ráhajolt volna, de megint megállt. Szemem és ajkaim között járt tekintete. Megelőztem a mozdulatban és én tapadtam lágyan ajkaira. Újra a mámorban érezhettem magam. Olyan volt mintha első alkalom lett volna. Kicsit tartotta magát, de mikor bejutást engedtem számba rögtön ellazult. Érezte, hogy nem veszített el. Ölébe másztam és átkaroltam nyakát. Egy pillanatra elváltunk levegőért. Homlokomat övének döntöttem, szemébe néztem.

> Szeretlek! -suttogtam.

Időt se hagytam neki, újra csókba invitáltam, amit belemosolyogva viszonzott. Hátradőlt a kanapén, magával húzott. Oldalamat simogatta, miközben én tincsei közt pihentettem ujjaim.

A semmiből hirtelen két nevetgélő lány termett a házban. Majd mikor a nappali felé fordultak, húgom arcára ráfagyott az addigi mosoly. Szikrákat szóró tekintettel meredtem rá. Értette a célzást, felcsillant a szeme majd mielőtt barátnője bármit is hozzáfűzhetett volna a látottakhoz;

> Akkor asszem ma nálad alszok Maya! -tolta kifele a másik lányt. >Pá-pá fiúk! -kiáltotta vissza. Legbelül hálás vagyok most neki.

Miután visszazárták maguk mögött az ajtót összenéztünk az alattam fekvővel. Megráztam fejem, ő fejéhez kapott és hangosan felnevetett, amivel megmelengette szívem. Hiányzott ez az arc. Arcára nyomtam egy puszit, amitől egy pillanat alatt elhalt a nevetése.

> Hiányoztál! -elpirultan nézett rám. Én csak mosolyogtam.

Végigsimítottam arcán majd pólójának nyakába akasztottam ujjam és lejjebb húztam azt. Kulcscsontjára apró csókokat hintettem. Ő se volt tétlen. Lassan kitűrte ingemet helyéről és elkezdte kigombolni. Én eközben feltűrtem a rajta lévő anyagot és kibújtattam belőle. Felült és ajkaimnak esett. Belemarkolt fenekembe és olyan közel húzott magához, hogy csupasz felsőtesteink összeértek.

> Mnmh~ Várj, ne itt! -váltam el tőle hirtelen. >Menjünk fel. -állítottam le egy pillanatra. Elmosolyodott és felállt velem a karjaiban. Az utolsó pillanatban kaptam el pólóját, hogy nehogy nyomokat hadjunk magunk után, ha esetleg édesanyám hazajön és nem túlórázik -kevés esély volt rá így, hogy apa nincsen, de biztos ami biztos.-