Understand That: I LOVE YOU! [BokuAka ff.] |Befejezett|

•》7 -Felejthetetlen《•

🔞🔞🔞

》Akaashi Keiji《

Odaértünk a házhoz, megint maga előtt engedett be. Mikor beléptem jöttem rá, hogy a konyha és előszoba nem ismeretlen számomra, de a szobája az még rejtély előttem. A folyosó irányába mutatott.

> Balra az utolsó. -nyomott puszit az arcomra majd visszafordult, hogy vissza bezárja a bejáratot. Megint elpirultam, ez még nagyon új nekem.

Megfontoltan lépkedtem az adott irányba. Megtaláltam a kijelölt ajtót, lassan benyitottam. Volt néhány széthagyott ruhadarab, de azt leszámítva tiszta szoba. Megláttam egy széket az ágya mellett, odaraktam táskámat. Körbenéztem és megláttam azokat a dolgokat, amik tipikusan azok, amik nem maradhatnak ki Bokuto-san szobájából. Leültem az ágyra onnan tanulmányoztam tovább a helyiséget. Üzenetet kaptam húgomtól.

<Katsumi>
Jó tanács!: végy nagy levegőt és spórolj az energiáddal 😉

Inkább nem törődve miértjével leraktam a készüléket. Nem írtam vissza, csak megmosolyogtam. Eközben Bokuto is beérkezett és a szekrényéhez lépett.

> Egyből a lényegre térnél, vagy szeretnél mást is csinálni? -meglep, hogy nem veti rám magát egyből, azok után amit nemrég még a fülembe súgott. De végtére is itt tervezek maradni úgyhogy miért ne csinálhatnánk mást is.

Lábaimat felhúztam magam elé, úgy figyeltem ahogy leveti iskolai egyenruháját.

> Te mit szeretnél, mit csináljunk? -mikor levetette ingjét teljes felsőteste tárult elém. -igaz csak oldalról, de a kilátás elég jó volt ahhoz, hogy szemügyre vehessem- Talán észrevette, hogy figyelem, mert mielőtt felvett egy laza pólót pár pillanatig csak állt. Idejött.

Megállt előttem az ágy szélénél, felém nyújtotta kezét. Belecsúsztattam tenyerem övébe, mire ő felhúzott magához -így térdeltem előtte-. Finoman cirógatta oldalam. Átfontam kezeim nyaka körül.

> Nézünk filmet? -mondta ki némi gondolkozás után. Gyermeki mosolyának képtelen voltam nemet mondani.

> Nézzünk filmet. -mosolyogtam szájára, majd csókot váltottunk.

Előhalászta laptopját és keresgélni kezdett. Én eközben kényelembe helyeztem magam ágyán. A falnak dőlve egy párnát vettem ölembe. Odamászott mellém, lábunk elé helyezte a laptopot majd elindította a választott akciófilmet.

> Nasi? -jól tudta, hogy csak miatta szólok.

> Az most nem kell.

Meleg tenyere combomon pihent. Én a párnát ölelve szenteltem figyelmem a képkockáknak. Film közepe felé érve megint éreztem magamon égető tekintetét. Már vagy öt perc is eltelhetett és nem múlt. Éreztem ahogy pír kúszik arcomra.

> Már megint azt csinálod! -döntöttem hátra fejem a falnak.

> Tényleg? Mit? -játszotta az értetlent.

> Megbámulsz! -fordítottam felé arcom.

> Talán nem szabad? -jogosan értetlenkedett. Aprót vontam vállamon és visszanéztem a képernyőre. >Ha csak barátok lennénk akkor tényleg fura lenne. De te nem csak barát vagy. -hiába estem mégjobban zavarba, rá vezettem tekintetem. >Te a szerelmem vagy Keiji. -nem elég, hogy egyre többször említi, ami nagyon is jól esik, amitől végigráz a hideg és egyben melegség jár át. De most még az is társul mellé, hogy nem Akaashinak hív.