Understand That: I LOVE YOU! [BokuAka ff.] |Befejezett|

•》4 -Hallgatlak《•

》Akaashi Keiji《

Fáradtan ébredtem szerda reggel. Felöltöztem és lementem reggeliért. Most kivételesen csend volt. Szüleink korán mentek dolgozni. Összetalálkoztam Katsumival, aki épp reggelit készített. Megterítettem és az asztalhoz ülve vártam. Egy gyors rántottát tobott össze nekünk. Egyikőnk sem arról híres, hogy sokat eszik. Pedig én kifejezetten szeretek dolgokat nagy számban fogyasztani. Csendben elfogyasztottuk, majd elpakolás után gyorsan megcsináltam a tegnap este elmaradt házit. Igen.. a tegnap este. Még mindig nem békültem ki a történtekkel. De a legfurább dolog meg csak most esik le. Az álmomban.. nem ellenkeztem Bokuto érintéseivel. Én is akartam? Legbelül én.. meleg lennék? Saját magamat sem értem. A szerelemhez sem értek, nem tudom milyen érzés az. De most olyan szinten elgondolkodtam ezen a kérdésen, hogy majdnem elkéstem az első óráról.

A nap további részében próbáltam rendesen figyelni a tanórákon, de ez sajnos nemigen jött össze. Az összes többi kérdést félrerakva azon az egyen gondolkoztam. Mi vagyok én? Hetero vagy meleg? Akárhogy is próbáltam az előbbire kitérni, valahogy mindig az utóbbinál lyukadtam ki. Hogy az az esélyesebb, de valahogy mégsem értem. Miért van ez? És ki lenne az, aki iránt én..? Csak nem.. Bokuto-san?

. . .

Az ebédlőbe érkezéskor egyből megakadt Bokuton a tekintetem. Próbáltam nem feltűnően figyelni. Nagy beleéléssel mesélt valamit osztálytársainak. De, mikor észrevett, mindent otthagyva, odarohant hozzám.

> Hey, Hey Akaashi~! Milyen volt a napod? -próbáltam kerülni csillogó szemeit, de ez szinte lehetetlen volt. Úgy ugrált körül, mint egy kisgyerek.

> Szervusz Bokuto-san. Kösz, jó volt. -elvéve egy adagot az ételből, megindultam egy üres asztal felé. >Neked milyen volt?

> Hát.. írtunk ma egy tesztet. Talán most sikerül közepesnél kicsit jobbra. -gondolkozott el.

> Csak nem nekiálltál rendesen tanulni? -erre csak nevetett. Nem értem magam, nem szoktam ennyit kérdezősködni. Odaértünk a kiszemelt asztalhoz.

> Leülhetek? -kérdezte, miután helyet foglaltam. Bólintottam neki.
Lehuppant velem szemben, és csendben figyelt, amint falatozni kezdek.

> Te nem eszel? -néztem fel rá.

> Már megvolt. -rázta meg fejét és hátramutatott a másik asztalhoz ahol ült.

》Bokuto Koutaro 《

Furcsálltam, hogy reggel nem futottam össze Akaashival. Hamar el is engedtem aggodalmam, gondolván már biztosan előbb megjött és a termében ül. A tanórák szokásos unalomban teltek. Néha elmerengtem, mi lenne ha.. de nem.

Ebédnél éppen az egyik edzés eseményeit meséltem, mikor megláttam Akaashit az ételért várakozó sorban. Hirtelen jobban éreztem magam. Lábam vezérelt, és odaugrottam elé. ...

Olyan aranyos, amikor eszik. Többször is láttam már enni, de most így, hogy vele szemben ülve figyelhetem, még aranyosabbnak tűnik.

. . .

A klubszobába megint picit késve érkeztem. Azt hittem a többiek már mind a csarnokban lesznek, de nem. Akaashi egyedül ült a padon és a szokásosabbnál is savanyúbb arcot vágott. Telefonján pötyögött.

> Akaashi? -léptem oda.

> Igen Bokuto-san? -nézett fel rám szomorkás arckifejezéssel.

> Baj van? -leraktam táskám és leguggoltam elé, így már nekem kellett lenézzek rá.

> Nem nincs. -füllentett, hisz nem néz rám.
>Minden rendben. -nem is kellett rám nézzen, láttam ahogy szemei csillogtak. Én csak gyanúsan elhúztam számat.
Letérdeltem, hogy kicsit kihúzhassam magam, majd bíztatóan mosolyogva széttártam karjaimat.